Blogháttér

2009. augusztus 20., csütörtök

Ez + Az

A mai napom nem indult valami jól. Apa ma dolgozott. Igen, hiába van ma ünnep, a buszoknak menni kell. Bence korán ébredt, nyaggatott, hogy ő nagyon éhes. Felkeltünk, csak éppen a vérnyomásom felejtett el velem jönni. Délelőtt már határozottan rosszul voltam, tompa volt a fejem, háborgott a gyomrom, csak azon paráztam nehogy valami vírus legyen. Szerencsére nagy dolgokat nem terveztem mára, azért sikerült felporszívózni, felmosni, igaz részletekben. Bence egész délelőtt gyurmázott, játszott az autóival. Alig vártam, hogy ebédeljünk és letegyem Bencegyereket aludni. Ő nem is akart, de én már alig bírtam nyitva tartani a szememet. Ahhoz képest, hogy mennyire hadakozott az alvás ellen, nem telt bele 5 perc és mélyen aludt. Én is. Persze ő ébresztett engem kb 1.5 óra múlva. Ittam egy kávét, Bencus festett délután. Kezdtem magam jobban érezni. Aztán gyerkőc kitalálta, hogy menjünk ki mamáékhoz. Gondoltam egy kis levegő nekem sem fog megártani. Apa elvitte a kocsit, nekünk meg maradt a bicikli. Ilyenkor kerülővel szoktam menni és akkor már sportoltam is. Nem hittem volna, hogy fél 6 felé még ennyire meleg van - bentről nem tűnt vészesnek- félúton majd le szédültem a bicikliről. Azért az a +16 kg csak nehezítette a dolgomat. Még dícsértem is magam, hogy milyen okos vagyok, hogy Bencére ráadtam a bukósisakot, ha esetleg véletlenül eldőlnék, csak nem lenne nagy baja, de persze ezt sosem szeretném megtudni. Mindig ráadjuk a bukósisakot. Nagyon örültem mikor végre bekerekeztünk anyósomékhoz. Bence belevetette magát a homokozóba én meg eldőltem a hintaágyban. Később, mikor már volt erőm segítettem Gábor anyukájának. Körtét rakott el befőttnek. Bevállaltam a pucolást. Ahogy hűlt az idő én úgy éreztem egyre jobban magamat. Miután a lámpát sikeresen itthon hagytam ideje volt az indulásnak hazafelé. Bence még maradt volna. Otthagytam, még Icanéni elvitte traktorozni őt én meg hazakerekeztem. Miután apa is hazaért akkor jött a telefon, hogy Bence nagyon sír, menjünk érte. Na ilyen sem volt még, hogy haza kellett hozni őt. Igaz nem úgy készültünk, hogy ottalszik. Kimentem érte, persze mire kiértem már semmi baja nem volt, de azért hazajött. Itthon aztán nem vitatkozott - mint szokott - jött fürdeni, vacsizott, fogmosás és alvás.

Egy mesét olvastam neki utána rögtön elaludt.

Nincsenek megjegyzések: