A nagy házalakítás

Régóta beszélgettük, hogy a gyerekszobát fel kellene újítani. Az idei csapadékosabb, párásabb tél következtében penészedtek is a falak, hát hol másutt, mint pont a gyerekszobában és a nappaliban. Ekkor már tudtuk, hogy úton van a legkisebb családtag és meg is egyeztünk, hogy tavasszal nekifogunk. Sokáig agyaltunk rajta, mit hogyan kellene a gyerekszobában, mert így per pillanat a kiságy nem fér be. Szó volt arról - legalábbis az én képzeletemben - hogy külön szobában lesznek a gyerekek, magunknak meg kialakítunk egy hálófülkét. Ja persze. Én elképzelem, Gábor meg gyorsan helyre is tesz, mert hát nem olyan egyszerű az. Jó, mikor elkezdtünk méricskélni akkor már számomra is világossá vált, hogy az ötletem olyan formában nem kivitelezhető. Érdekes egyébként, hogy más egy 52m2 lakásban is elfér két gyerekkel, nekünk a 62 is kevés. Igazából az volt a probléma, hoyg Bencének sikerült ősszel ágyat vennünk, de olyat ami elfoglalja a fél szobát. Persze ez ott akkor nem tűnt fel csak otthon miután össze lett rakva. Na mindegy. Most megpróbáltuk a gombhoz a kabátot módszert. Aztán Gábor alkotott. Eleinte tiltakozott a falbontás ellen, sőt még a beépített szekrényt sem akarta kiszedni a helyéről, de aztán előállt egy kivitelezhető ötlettel. Igaz, egyszobába kerülnek a gyerkőcök, de én is felnőttem a tesómmal így.

Szóval. A beépített szekrényt Gábor kiszedte, a nappali és a gyerekszoba közös falát pedig kibontotta. Jelenleg itt tartunk. S akkor képekben: