Kérem szépen van garázsunk!

A megbeszélt napon, a megbeszélt időben meg is érkezett, cirka 3 óra alatt össze is rakták, így az autók elfoglalhatták helyüket. Végre nem csak a kupi van az udvaron - bár azért még messze nincs rend - de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk a célunkhoz. 

Gábor meg Áron tegnap egész nap szereltek kint, a  világítást oldották meg, meg még az egyik tartó bizbaszt lefestettük barnára, hogy ne üssön el, egész jót mutat. 

Délután pedig gyakoroltam a ki- és beállást, mert azért nem olyan egyszerű az. Mit ne mondjak, leizzadtam rendesen. Arra már rájöttem, hogy az egyenes érzékelésemmel van probléma. Mikor azt hiszem egyenesen állok, na akkor ferde, s fordítva. Lesz még hová fejlődni azt hiszem. 

 Egyelőre locsolgatjuk a betont, mikor épp ki megy arra, az locsolja, igyekszünk sűrűn tenni. Gábor bekérte az árajánlatokat, több helyről is, van egy olcsóbb és egy drágább változat, a többi kb forintra megegyezik, így abból választottunk egy nevesebb céget. Talán ma sikerült is megrendelnie, 5-6 hét mire szállítják és szerelik. A színben is megegyeztünk, már csak várni kell meg a végén fizetni. 1.6 mFt-ba lesz benne, kb ennyivel is számoltunk. Ezzel idénre ki is maxoltuk a felújítási keretünket, újra kezdhetjük a gyűjtögetést a következő projechez, ami a terasz fölé a tető és a terasz burkolása lesz. 

Csütörtökön este nem tudom mi lelete Mexet, de annyira kopogott az ajtón, hogy ki kellett menjek hozzá. Először azt gondoltam a vacsoráját kéri, meg is kapta, mindig 2 részletben adom neki oda, mert egy pillanat alatt befalja, utána rohangál a szomszéd kutyákkal még, aztán meg kihányja. Így próbálom neki minél később adni s nem egyszerre. Most is megkapta, de utána csak jelzett. Még a leengedett redőnyön keresztül is, s mikor kinyitottam az ajtót akkor már bent is volt, pedig ilkyet csak akkor csinál, ha megijed. De most semmi olyat nem tapasztaltunk, ami erre engedett volna következtetni. Gáborral együtt kiültünk a teraszra, Mex meg odafeküdt hozzánk. Később Bence is csatlakozott hozzánk. Meg is jegyeztem, hogy olyan jó lenne inni egy laza fröccsöt, mire Gábor azt mondta: na hozzál....így esett, hogy bár másnap korán keltem, de este 10-kor még fröccsöt ittunk a teraszon. Áron is csatlakozott, de ő nem ivott. Nagyon jó volt így együtt kint ücsörögni, beszélgetni. 

Továbbra sem szakadok meg a munkában, pénteken volt egy PVN szülés, de műszakkezdésre már megszületett a baba, aztán délelőtt volt egy sectio, az egyik újszülöttes kolléganőnek, szerencsére minden rendben zajlott, a baba felsírt, szépen, gond nélkül adaptálódott, így sok teendőnk nem volt. Emelett még 3 baba volt az osztályon, ebből egyet végre hazaadhattunk (10 napos volt), a többi pedig rendesen viselkedett, így folytattam a bölcsiseknél való rendrakást, a ruhák válogatását. Újabb nagy szatyor ruhától szabadultam meg hazafelé, de van még. Vettem még tárolódobozt, holnap, ha nem lesz sok teendő, akkor folytatom a pakolást. Aztán bízom benne, hogy  a kollégák nem fognak mindent össze-vissza pakolni (bár gyanítom, hogy de). 

Ma főznöm nem kellett, s még holnapra is maradt kaja, hétfőn meg úgyis nyaralni megyünk. Kimostam mindent, a betont locsolgattam, beugrottam a városba, vasaltam, porszívóztam, s kilakkoztam a lábamon a körmeimet. Előtte természetesen leápoltam, remélem kitart a nyaralás végéig. Kacérkodok a kezemen lévő körmök lakkozásával is, majd meglátom holnap este mennyire lesz kedvem hozzá. Egy bajom van, hogy naponta át kell lakkozni, bár az egyik blogban Milonka ajánlott egy lakkot, ami neki tartós, de nálunk csak pár színben volt a DM-ben, s azok meg pont nem is tetszettek. Ha tényleg annyira tartós, még áldoznék is rá, bár elég húzós ára van, de amennyit én lakkozok, szerintem kitartana 80 éves koromig is. Amúgy sem lehetne lakkozni a körmöket munkába - nyilván mindenkinek van műkörme - viszont nekem csak ilyen időszakos fellángolásaim vannak. No, majd meglátjuk. A nyaralás alatt éppen lesz időm körmöt festeni, mert most először all inclusive ellátásba megyünk, így nem kell semmi házimunkát végeznem, ez most tényleg a pihenésről fog szólni, attól függetlenül, hogy nem esik nehezemre egy egyszerű kaját összedobni  a nyaralás alatt sem. 

Most pedig megpróbálok haladni a MP-vel, mert április második vagy harmadik heténél tartok....

 Kedden végre eljutottunk a betonozáshoz. Az idő végül meleg volt, de mégsem 40 fok, igaz így is izzadtak a srácok. Reggel 8-ra érkezett a csapat, mire idért a srác a betonnal, addig megreggeliztek és kávéztak, s neki is ugrottak a munkának. Gyorsan elhúzták az első réteget, kicsit tudtak is pihenni mire ideért a következő fuvar. Ez már nagyobb meló volt, ezt a réteget már át kellett keverni, de voltak bőven, így még váltani is tudták egymást, majd pihentek is kicsit. Nem lett elég a megrendelt anyag, de nem volt gond, Gábor szólt telefonon a srácnak (így voltak megegyezve), s már hozta is a kellő mennyiséget. Míg vártak az anyagra, addig megebédeltek, ittak ismét egy kávét. A fuvarost is kínáltuk, de csak innivalót fogadott el, kicsit leült beszélgetni is. Délután 2-re pedig végeztek is. Nagyon gyorsan és jól haladtak, Gábornak ez sok napjába és még több káromkodásába került volna. Délután még rendet raktam, takarítottam. Részemről sok energiabefektetést nem igényelt a munka, mert anyukám vállalta a főzést, így én csak tálaltam meg elpakoltam, ilyenkor hálás vagyok a mosogatógépnek. 

Majdnem lett egy új háziállatunk is, csak aztán meggondolta magát és megfordult, bement a szomszédhoz. Egy teknősbéka akart beslisszanni a kapu résén, de valószínűleg elijesztettük. Nem tudom honnan kóricált el, kitette-e valaki, mert víz az nincs a közelben. Napok óta a szomszédnál húzta meg magát, de hogy oda is honnan vándorolt, azt senki nem tudja. Mex nem vágyott társaságra, így nálunk biztosan nem maradhatott volna. 

Most a locsolás következik, közben Gábor megkéri újra az árajánlatokat, aztán majd megbeszéljük melyik legyen. 

Közben én minden másnap dologozok a héten. Hétfőn nyugodt napunk volt, nem kellett megszakadni, szerdán viszont brutál napom volt. Na nem a munka mennyisége volt sok, mert újszülött baba nem volt, egy kisbaba van még bent, nem úgy hízik ahogy kellene, meg az anyukájának nem jó a laborja. Ödödik gyerek, de én nem tudom a többi hogyan maradt életben, de most nagyon béna. A kislány kicsit korán jött, kicsi a súlya, nyilván nincs ereje szopizni, de sírni sem, inkább kicsit aluszékonyabb. Tegnap már kézbe vettem a dolgokat, s 2-3 óránként megetettem tápszerrel, mert a hét végére elfogyna csórikám. Anyuka teljes lelki nyugalommal közölte, hogy eszik ő, de szerintem a 10 ml az rohadtul nem elég 3-4 óránként. Este ráparancsoltam, hogy szigorúan 3 óránként 40-60 ml tápszert meg kell ennie. Nem érdekel, hogy a szoptatást magasztaljuk, ennek a gyereknek az nem elég. Nincs hozzá ereje, javasoltam anyuka fejje le a tejet, adja oda neki és ki lehet pótolni tápszerrel. Kíváncsi vagyok holnap mire megyek be.

Hétfőn át kellett vinnem egy babát a szemészetre is egy vizsgálatra. A doktornő majdnem lenyelt keresztbe, teljesen kiakadt, hogy neki egy újszülöttet kell megnéznie, de mondtam neki én értem, csak nekem hiába mondja, én csak az R1-es munkatárs vagyok (eredj erre - eredj arra). Nyilván utána szó nélkül megcsinálta a vizsgálatot és nem is volt egyszerű dolga. valószínűleg így könnyebb neki, ha kiventillálja magát. Hát tegye, rólam az ilyenek leperegnek. 

Nekiálltam a bölcsisek szobájában rendet rakni, mert van egy csomó ruha zsákokban, szatyrokban, s ezek be vannak zsúfolva a kád alatti szekrénybe. nekiálltam kiválogatni, méret szerint rendszerezni. Lassan haladok vele, még ki kell találnom a tárolásukat is, de ma vettem a Pepcoban ilyen anyag dobozokat (2 db 1400 ft), a használatban lévő méreteket abban fogom tárolni, a többit dobozban felcímkézve meg a szekrénybe fogom betenni. találtam benne olyat is, amit nyugodt szívvel küldtem meg a ruhagyűjtő konténernek. Augusztus végéig csak végzek vele....

Tegnap reggel már ébredéskor éreztem, hogy ez egy fejfájós nap lesz, s miután beértem vettem is be egy gyógyszert, de nemhogy jobb nem lett, de még rosszabb is. Megfájdult a gyomrom is, s nem tudom, hogy a gyógysezrtől vagy valamit még összeszedtem mellé. Egész délelőtt kínlódtam, már írtam a családnak, valaki hozzon egy kis üveg colát, mert még a büfébe sem bírtam lemenni érte. Mire megkaptam addigra túl voltam egy hányáson, ami kicsit segített rajtam, a fejfájásom legalább majdnem elmúlt. A gyomrom viszont továbbra is forgott, délutánra már az ájulás környékezett, ha fel kellett állnom. Az volt  a szerencse, hogy a kórházi védőnő is ott volt, s később is jött, ilyankor estig marad, amúgy is mindig sokat segít a bölcsisek körül, de tegnap meg rengeteget tett értük. Addig voltam jól, míg nem kellett megmozdulnom. Egy kicsit ücsörögtem a fotelben, borogatással a fejemen, s valahogy átment rajtam, a legkisebb babát végül meg tudtam fürdetni, meg is tudtam etetni anélkül, hogy rosszul legyek. Még Gábornak is szóltam, hogy hozassa le magát a gyerekekkel mielőtt edzésre mennek, hogy hazavigyen, mert így vezetni sem merek, de végül nem kellett jönnie. Itthon aztán már majdnem éhen haltam, úgyhogy némi pirítós kenyeret sikerült ennem. Nem kívánom ezt még az ellenségemnek se....irtó szar így dolgozni. ha itthon vagyok rosszul, annyira nem zavar, mert max elmarad az itthoni teendő, de bent azért az más. A főnővér is volt fent, mondta is, hogy nagyon sápadt vagyok, látszik, hogy nem vagyok jól. De nagyon rendesek amúgy a kollégák, mert segítettek mindenben. 

Közben begyűjtöttem az anyagot a Cerny-s újraélesztős tanfolyamhoz, már csak ki kell nyomtatni, lefűzni. Az a baj vele, hogy ez egy beszkennelt változat, s próbáltam anyagrészenként a word-be átírni, de nagyon sok. Lehet csak a záróteszteket fogom átszerkeszteni, legalább az rendezett legyen. 

Ma meg semmitcsinálós napom van, bár lehetne takarítani, de délelőtt fodrásznál voltam, utána üzletben, délután meg nem volt kedvem belefogni semmibe, úgyis megvár. Azért lehet gyorsan felporszívózok....

 Előre tudom, hogy bánni fogom, hogy nem dokumentáltam az elmúlt napokat, de nem volt hozzá energiám. Nem mintha egetrengető dolgok történtek volna...

A tavaszi szezont megnyitottam. lehurcoltam a kerti asztalhoz a székeket is :) Igaz, hogy még kint nem ücsörögtünk, mert azért olyan hú de meleg nem volt, amikor meg lehetett volna, nyilván pont nem voltam itthon. Viszont tegnap Gábor meg Áron kint ebédelt, mert nem akarták a koszt behozni a házba.... 

Vasárnap meghozták a konténert is: 

A múlt hétvégén itthon voltam, nem igazán törtem össze magam, a nagy készülődésben. Szombaton főztem, éhen ne haljunk, s úgy volt jönnek sógoromék, de csak este. Az élet közbeszólt, sógornőm anyukája rosszul lett, mentőt kellett hívni, be is vitték és bent is figták a kórházban, szerencsére nem történt nagy tragédia, jól van, de aznap már nem jöttek, amit -  bevallom őszintén, - én nem is bántam. Helyette megérkeztek vasárnap ebédre, s úgy volt mennek is haza, időben akartak indulni. Csak hát nálunk az időben, az teljesen más, mint nálunk. Én hétfőn nappalra mentem dolgozni, így ahogy közeledtünk az estéhez, már ideges voltam, alapjáraton is okoz egy feszültséget bennem, ha másnap nappalos vagyok, mert csak extrém korán kelek, de nyilván nem kerülök ágyba este 8-kor, ilyenkor rosszul szoktam aludni is...A rokonok még nekiálltak vacsorázni és már a pakolásnál tartottak mikor sógorom egyszercsak eltűnt. Kiderült ő még lefeküdt pihenni (este  8 is elvolt már) . Na itt lettem igazán ideges, mert a többiek is itt ültek vigyázzba, hogy akkor indulnak, de az apjuk még szundikál. Most nem azért, de nem az ország másik felén laknak, kb 2 óra alatt meg lehet járni a távolságot....a vége az lett, hogy én elmentem zuhanyozni, mire végeztem sógorom is kipihente magát, így 9 körül nagy nehezen el is indultak. Most nem rosszból, de ha tudom, hogy a háziak másnap dolgozni mennek és korán kelnek, akkor nem húzom az időt, ha mi megyünk hozzájuk du 6 fele el szoktunk indulni haza, mert mire hazaérünk bőven este lesz, s másnap kelni kell. Nálunk nincs hétvége, ünnepnap, ha be vagyunk osztva, akkor megyünk. Tudják nagyon jól hol dolgozunk, de soha nem is voltak erre tekintettel, simán jöttek volna hozzánk látogatóba este 8 után is....(lett volna rá példa vagy este 11-kor jutott eszébe megbeszélni valamit, de mi akkor már aludtunk - volna )

Hétfőn letoltuk a nappalt, nem volt rossz nap, nagyon nem kellett megszakadnunk a munkában, de azért mozgásban voltunk egész nap. Az egyik nem hazavihető babának bejöttek az örökbefogadó szülei, nagyon helyes házaspár, nagyon szimpatikusak, a babának nagyon jó helye lesz náluk. Örülök, hogy esélye lesz a boldog életre annak a gyereknek. 

A locsolkodás sem maradt el, alig várták, hogy hazaérjek, szinte le sem tudtam vetkőzni, a vizet máris a nyakamba borították. Rendesek voltak, mert nem kaptam sokat, a kölnit meg megtartották másnak. 

Tegnap (04.07.) aztán folytatódtak  a kinti munkálatok. Még vasárnap meghozták a konténert, amit aztán hétfőn tele is pakoltak a srácok, de maradt is még némi sitt. Gábor kitalálta, hogy kellene áram a garázshoz, s ki is ásta Áronnal a vezetéknek való árkot, aztán amíg Áron edzésen volt, addig én segítettem neki, behúztuk, lefektettük, majd be is temettük. Pár vödör sittet is eltüntettünk (reméljük nem kell már ott ásnunk), jó kis délutáni edzésnek is beillett, rendesen elfáradtam. Még el kell tüntetni az udvarról a szemétkupacot, át kell pakolni a farakást, s utána kezdődhet a betonozás is majd. Szóval szépen haladunk.

 

Mex természetesen mindenben segített most is. Leginkább ott szundikált ahol a munka folyt. 

Még az év elején megvettem a hálószobánkra a függönyöket, de most végre ki is lett cserélve, mert a nap annyira szétégette  a másikat, hogy elszakadt. Remélem azért ez majd tovább húzza. 

Bence tegnap ment vissza, anyukám vitte, mert dolga volt Egerben, ma pedig már jön is haza, mert holnap Pestre kell mennie, lesz egy vizsgája. 

Mi is tervezünk Pestre menni, mert Áronnak kell vásárolni, így akkor összeszednénk Bencét is és együtt jönnénk haza. Délelőtt még Gábor elviszi a kocsit a szervízbe, mert valamit be kell állítani rajta, de utána tudunk indulni.

A héten szabadságon vagyok, így van időm végre az MP-re is, ha lassan is, de haladok...

 Mert mindig történnie kell valaminek, ami felülírja a terveinket. Még a végén talán unatkoznánk is, ha nem jönne közbe semmi. 

Utólag visszagondolva, már tegnapelőtt voltak jelek, de csak tegnap lett gyanús a dolog....valahonnan csepegett a víz a pincébe.....Gábor természetesen dolgozott, én éjszakára mentem, azért napközben ment a szervezkedés, ki is derült, hogy van némi dugulás. Már megint. Igaz, most még nem volt teljes dugulás, de a figyelmeztető jelek villogtak. Gábor gyorsan el is intézte, hogy a vízművesek kijöjjenek és segítsenek a problémán, majd ma a munkából hazaérve utána is nézett a dolgoknak. A kertünk úgy néz ki, mint ahová egy bomba becsapott....itt egy ásás, ott egy ásás....szabaddá tette a szennyvízelvezető csöveket, s rá is jött hol lehet a probléma. Nincs nagy gond, meg, hogy tegnap kint voltak, valószínűleg 2-3 éviig megint nem lenne, de ha már fel van túrva a terület, akkor érdemes lenne a csövet kicserélni, mert T alak van betéve és inkább valami 30 vagy 40 fokos kanyar kellene, hogy ne legyen legközelebb a dugulásra még csak halvány esély se....

Még jó, hogy van ismerős a vízműnél, őt hívta fel Gábor, ki is jött ma, megnézte, s ő is azt mondta, hogy ott egy idomot érdemes lenne cserélni, lefotózták, majd megszakérti és megbeszéli kinek érdemes szólni, aki meg is tudja normálisan és gyorsan csinálni. 

Lassan már az utolsó homokszem is ki lesz cserélve, nagyon bízom benne, hogy semmiféle extra nem jön már. 

 Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy már március 4-én telefonáltak a Városmajorból, hogy 12-én 10 órára van időpontunk az elektrofiziológushoz. Felhívtam őket, ez még egy konzultáció lesz és majd ekkor fogunk időpontot egyeztetni a beavatkozásra. 

Március 7-én Áron részt vett a Diákolimpián, amit Csongrádon rendeztek meg. Elég hosszú napja volt szegénynek, hajnalban indultak és késő este értek haza, Bence kísérőként ment velük. Ez is csak olyan, mint a többi verseny...azt gondolná az ember, hogy egy ilyen versenyt normálisan meg tudnak rendezni, de mindig kiderül, hogy nem. Fejetlenség van, menet közben változtatják a szabályokat, van aki egyedül indul a csoportjában (mondjuk így nem nehéz első helyen végezni). Nincs objektív pontozás sem. Áron közölte is, soha többet nem megy. Meg is tudom érteni. Ő negyedik helyen végzett, de az edzője szerint vagy második vagy harmadik hely járt volna neki. Ez van, ha olyanokkal kerül egy csoportba, akiknek a bíró az edzője.....

Március 8. Nőnap

Nem kerítünk neki nagy feneket, igazából én azzal is bőven elégedett vagyok, ha személyesen vagy üzenetben felköszöntenek a srácok. Gábor az OMSZ-hoz ment dolgozni én meg éjszakára készülődtem. Gábor üzenetet küldött, mondjuk addig nekem nem is volt eszemben, a srácok pedig személyesen emlékeztek meg rólam ezen a napon. 

Aki meglepett az a tesóm volt. Ő is vagy üzenetet szokott küldeni vagy felhív telefonon. Most is hívott, majd mondta, hogy menjek ki.....meglepett egy csokor tulipánnal. 

Este pedig osztályátadás közben az egyik kis betegünktől kaptam 3 szál tulipánt. Nekem ennyi bőven elég is volt. 

Az éjszakám amúgy elég húzós volt, mert volt bent két picike - egyik 1, a másik 3 hónapos - s mind a ketten RSV-sek, oxigén is kellett nekik. Ilyenkor monitort is teszünk rájuk, de mind a kettő folyamatosan csipogott, mert össze - vissza mérte a pulzust meg az oxigénszaturációt, amit aztán gyorsan meguntam, megbeszéltem az ügyeletes orvossal, hogy a monitort megszüntetem, s inkább sűrűn ellenőrzöm a vitális paramétereiket. A babák amúgy békésen aludtak, szép volt a légzésük, de tény, kellett nekik az oxigén. 

Vettünk fel még 3 beteget az osztályra az éjszaka folyamán, így másnap kellőképpen fáradt voltam, s kb semmihez nem volt kedvem. 

Március 9. 

Azért Mexet elvittem egy rövid sétára. Olyan jó, hogy már süt a nap, de azért még kell a kabát/mellény, mert amúgy nem volt melegem. 

Az udvarunk meg így néz ki: 

Este Áronnak összedobtam egy gyors pizza utánzatot. Láttam egy receptet, de már nem tudom hol, abban volt, hogy a tortillalapot felcsíkozza, formába teszi, felvert tojást elkever reszeltsajttal, majd ráönti a csíkokra, betolja a sütőbe pár percre, aztán megkeni paradicsomszósszal, feltétet tesz rá, vissza a sütőbe és párperc alatt készen is van. Ízlett neki. 

Dínók márpedig léteznek: 

Március 12.

Korán reggel indultunk, hogy ha esetleg dugóba kerülnénk, akkor is odaérjünk időben a dokihoz. Szerencsére nem volt semmiféle fennakadás az utakon, így bőven a megbeszélt időpont előtt odaértünk, bár volt ott 2 épület is, így ki kellett deríteni, nekünk melyikben van jelenésünk. Gyorsan megoldódott ez is. Ott bejelentkeztünk, majd egy kis várakozás után szólították Bencét, készület egy EKG majd újabb várakozás következett. Sokat most sem kellett várnunk, mert hívták is, ide már mentem én is. Egyetlen dolog nem tetszett, olyan érzésem volt, hogy nagyon gyorsan ajtón kívül akarnak látni minket (is). Értem, hogy be vannak táblázva és estig ott lesznek, de a sürgetést nem bírom. Lehet, hogy ez nekik egy a sok közül, mármint a beavatkozás, de Bencének az első és nagyon remélem, hogy az utolsó is. Na mindegy. Gyorsan elmagyarázta a dolgokat - ezeket eddig is tudtuk, majd egyeztettünk egy időpontot: április 15. Reggel fél 8-ra ott kell lenni, nem ehet, nem ihat, és egy éjszakát bent kell töltenie. 

Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar végzünk, én úgy készültem, hogy már nem jövök haza, elmegyünk vásárolni és hazafelé kitesznek Vácon. 

El is mentünk Dunkaszire, de igazából nem kaptunk azt amit akartunk (Bencének kellett nadrág, dzseki meg melegítő, én meg cipőt szerettem volna venni). Visszamentünk Pestre az Arena plázába. Na itt találtunk két farmert, két melegítőnadrágot Bencének, s természetesen zokni nélkül sem jöhettünk ki a Sportdirect-ből. Innen visszamentünk Dunakeszire, na itt vettem két cipőt is. egy utcai Nike-t, mert az Adidas már elég viseletes szegény meg szintén fehér sima cipőt, amiben el tudok járni dolgozni is. Mondjuk feketét akartam, ami elég zárt ahhoz, hogy zoknival vegyem fel és esős időben sem ázik el benne a lábam, de olyat nem találtam. Nem akartam sportosat sem. Egész megbarátkoztam vele, Gábor volt az aki meggyőzött. Gyanítom, hogy ebben még fázni fog a lábam hajnalonta....

Abból is elegem lett, hogy soha senkinek nincs egy zoknija sem...most vettünk fehéreket, s mindenkinek különböző színű cérnát varrtam bele, hogy meg tudják különböztetni. Remélem egy darabig kitartanak vele. 

Tegnap végre megkaptam a csomagomat is. Mármint az alkotósat. benne volt amit rendeltem, meg amit nyertem. Mondjuk a nyereménnyel kapott papírok nem az én világom, de előbb-utóbb felhasználom. 

Ma Gábor folytatta az udvar rendezését, küzdött egy fával, amit ki kellett szedni, délután Áron is besegített neki, s aki nem maradhatott ki a buliból az Mex. Neki mindig ott kell lennie a közelben, s felügyelni a munkát. 

Napok óta kakaós csigát ennék. Volt leveles tészta a hűtőben, míg a vacsit csináltam, addig azt is megsütöttem. Igaz az egyiket alig bírtam elválasztani a papírtól, de azért el fog fogyni..,..