Tuccélni....

Úgy gondoltam addig dolgozok míg bírok, s bár jól tűröm a meleget (is) eljött az az idő mikor le lettem tiltva a munkáról. Történt mégpedig az, hogy engem is utól ért a terhességgel járó nyűgök egyike-másika. Nyár lévén dagad a lábam. Igaz, csak a bal és nem is vészesen, de akkor is. Nem fáj, nem feszít csak éppen nem szép. Vérnyomásom rendben és eddig fehérjét sem találtak a vizeletben - ezek együttesen terhességi toxémiára utalhatnak.

Kedden beszéltem az ismerős védőnővel, E-vel s mikor meglátta a bokámat (mondom annyira nem volt vészes) felhívta figyelmem, ha reggel is ilyen lesz eszembe se jusson dolgozni menni.

Másnap reggelre ugyan lement, de előtte egyeztettem anyukámmal is, így itthon maradtam.

Nem kellett korán kelnem, a pasik meg még tovább aludtak. Persze nem én lettem volna, ha nem állok neki takarítani, de utána szigorúan pihentem. Ebben a nagy melegben amúgy sem esett jól semmit csinálni, így a lábam is szépen viselkedett.

Ma reggel egy pasi ment dolgozni, a kisebbiknek meg jó az alvókája, így én is fél 9-kor ébredtem. Meg tudnám szokni.....de attól tartok ez az állapot csak addig mard így, míg a legkisebb meg nem születik. Akkor aztán lesz ébresztőóra.....