Ráértünk délután indulni. Játszós ruhában mentünk és mielőtt odaértünk még a Mekibe is beugrottunk, mégpedig azért, mert tudtuk kaja csak este lesz. Bence egészen addig akart éhen halni míg meg nem látta a játszórészt. Onnantól kezdve fontos csúszkálhatnékja akadt.
MIután megérkeztünk, lecuccoltunk és gyors puszi-puszi után átöltöztünk és a helyszínre igyekeztünk. A helyszín egy kastély volt. Nagyon szép környezet, gyönyörű kilátás.
Maga a szertartás aránylag rövid, egyszerű és szép volt. (Csak polgári volt). Nem kellett sehová menni, ott zajlott minden a kastélynál.
Volt fényképezkedés az ifjú párral, volt lufieregetés. Mindenki kapott egy képeslapot (családonként) ami már előre meg volt címezve és bélyeggel is ellátták, s nekünk az volt a dolgunk, hogy írjunk egy pár sort s véssük rá a nevünket. Ezután hozzákötöttük a lufihoz és egyszerre elengedtük, hogy az aki majd megtalálja hátha bedobja egy postaládába pár sor kíséretében. Igen ám, de a lufik állásukban kicsit leeresztettek így az egy lufi nem bírt el egy képeslapot, ezért két lufira rögzítettünk egy lapot. Mi viszont tesómékkal összefogva 3 lap - 3 lufi arányban kötöztünk, persze nem is szállt el, így egy lapot le kellett szedjünk :D
A vacsora finom volt, nekem nagyon ízlett és bőséges is volt. Egyetlen egy bajom volt csak. Kislétszámú esküvő lévén nem volt nagy mulatozás, táncikálás viszont helyette volt beszélgetés. Bence egészen fél 12-ig bírta, akkor egy pillanat alatt kidőlt, így mi elbúcsúztunk és az ágy felé vettük az irányt (unokahugoméknál aludtunk).
Az alvásról csak annyit, hogy eddig is tudtam Bencével nem lehet együtt aludni, mert rosszabb egy körhintánál, de most már olyannyira boztos is vagyok benne, hogy legközelebb ha ottalvós buliba megyünk csak akkor vállaljuk ha lesz külön helye a gyereknek. Mondjuk itt is lehetett volna csak én költöztem le a földre helyette. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése