Már nagyon esedékes volt egy hajvágás. Főleg nekem. De ha már én mentem, akkor Bencének sem ártott egy fazonigazítás és ha már lúd akkor legyen kövér, Áront is vittük. Nagyon aranyos volt a hosszú hajával, de nagyon izzadt is. Nem akartam géppel letolni neki, olyan édes kis szöszke haja van.
Áronnal kezdett T. Jól tűrte egy darabig. Nézte-nézte az ollót, szerette volna megkaparintani, de beérte egy fésűvel is. Egészen addig bírta míg meg nem izzadt a nagy melegben és csupa haj nem lett az arca. Ekkor már zavarta a nyakába kötött lepel is így némi sírással zárult az első hajvágás. Egy tincset eltettem emlékbe.
Bence már nagysrác, bár sem a hajmosás, sem a hajvágás nem tartozik a kedvencei közé. Nem olyan régóta ül egyedül a székben és a közelmúltig sírásba torkollott a szépítkezés. Mára már eljutottunk odáig, hogy ha nem is szívesen de azért síarás nélkül tűri a hajvágást. A vége felé már türelmetlen, mert szúrja a haj és izzad, de azért sikerült legágni a haját.
A képek telefonnal készültek ezért a minőségük hagy némi kívánni valót maga után. :)
Áronnal kezdett T. Jól tűrte egy darabig. Nézte-nézte az ollót, szerette volna megkaparintani, de beérte egy fésűvel is. Egészen addig bírta míg meg nem izzadt a nagy melegben és csupa haj nem lett az arca. Ekkor már zavarta a nyakába kötött lepel is így némi sírással zárult az első hajvágás. Egy tincset eltettem emlékbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése