Ma délután volt esedékes az elektrofiziológiai konzultáció, ahol időben meg is jelentünk. Magánrendelés ide, magánrendelés oda, az orvos késett, mi meg vártunk 40 percet. Nem mintha sürgős lett volna, de na. Az asszisztens megcsinálta az EKG-t, majd kis idő múlva befutott az orvos is, aki nem győzött elnézést kérni. Amúgy nagyon szimpatikus volt igaz annyi pénzért legyen is, megnézte az EKG-t, átnézte a papírokat, említette, hogy beszélt a Komka doktorral, aki jelezte, hogy keresni fogjuk, elmagyarázta, lerajzolta tulajdonképpen miről is van szó. Elmondta, hogy nem kérdés a beavatkozás szükségessége, mert egyrészt Bence fiatal, másrészt meg sportol. Nem ő fogja végezni, mert magánrendelésről nem vállalhat beteget állami intézményben, de elmondta ki fogja a bevatkozást végezni. Minél előbb és ők fognak keresni minket az időpont miatt. Viszonylag gyorsan végeztünk.
Bence úgy döntött, hogy Pestről megy vissza Egerbe, így kivittük a Keleti pályaudvarra, ahol várakoznunk kellett, mert nem érte el a vonatot (ha nem késett volna a doki, akkor simán eléri), de elütöttük az időt, majd időben odasétáltunk a peronra, ahol ki volt írva mikor indul a vonat. A megadott időben viszont nem indult. Végighallgattuk, ahogy többször is bemondják a hangos bemondóba, hogy honnan és mikor melyik vonat hová indul, s mi eszerint várakoztunk is. Megkérdeztünk egy illetékest is, legalábbis mi azt hittük, hogy az, de nem igazán tudott felvilágosítást adni. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy nem is onnan indult a vonat, ahová ki volt írva. Köszi MÁV. Így várhattunk még egy órát. Ekkor már biztosra mentünk, két embert is megkérdztünk, az egyik szintén egy MÁV dolgozó volt, szerintem ezeknek tanítják hogyan legyenek lekezelőek az utasokkal. Végül jó helyen voltunk, jó vonatra szállt fel a gyerek, de azért megvártam az indulást. Ezután indultunk mi is haza.






