3 hete született a leendő keresztlányunk, s még nem voltunk meglátogatni. Ennek egyik oka az, hogy nem a szomszédban lakunk, a kórházban a látogatókat csak a folyosón lehet fogadni (pénteken született, vasárnap hazamehettek) és nyaralni is voltunk. Mielőtt valaki hűűűű-zne meg háááááá-zna, előre ledumáltam a sógornőmmel, hogy majd akkor látogatunk ha otthon lesznek és helyrerázódnak. Nos ez az időpont most vasárnap jött el.
Lebeszéltük az időpontot és tegnap délelőtt kocsiba vágtuk magunkat. Itt jegyzem meg, hogy hosszútávú autóútra a kisebbik gyerekünket a; vagy nem visszük, b; vagy füldugóval utazunk. A gyereknek esze ágában sem volt aludni az autóban. Pedig éppenséggel fáradt volt, mert előtte az éjszaka minden volt csak csendes és nyugodt sem. Annyira fújt a szél, hogy be kellett csukjam az ablakokat, viszont csukott ablaknál meg meg lehetett dögleni. Áron sem aludt valami jól, köszönhetően annak is, hogy előttevaló nap sikerült a szeme fölött bevernie a számítógépasztal sarkába. Szép kilátásaink voltak az útra vonatkozóan.
Vácon megálltunk a barátainknál, pont időben, mielőtt elkezdett volna üvölteni. Kivettük, jött-ment, gondoltuk, hogy halleluja, bíri fogja a hátralévő utat. Ááááá dehogy. Egy darabig bírta, aztán elkezdődött a kanosszajárás. Ismét meg kellett állnunk, mert nem találtuk a cumiját. Még a gyereküléseket is kiszedtük, mikor bevillant hátha belepottyantotta a hátizsákba. Szerencsére ott volt. Nagyon nehezen, a cél előtt kb 15-20 perccel aludt be. Mikor megérkeztünk nem is vettük ki, hagytuk aludni.
A kiscsaj éppen fent volt. Elvileg aludnia kellett volna, de nem nagyon akart, nézelődött a mózeskosárban, már amennyit látnak 3 hetesen. Nem szokásom engedély nélkül felvenni a gyerekeket ( sógornőm nem tiltaj amúgy), egy darabig elnézegettem úgy, hogy feküdt, de pont visszajött neki a tej, ezért felemeltem. Olyan könnyű, olyan picike, mint egy játékbaba. Annyira aranyos és szép, nem győztem csodálni. Picit dajkáltam, aztán letettem őt, el is aludt.
Mi megebédeltünk, majd Áron nyomában voltam, mert ez a gyerek kész életveszély. Megy mindenbe bele, végül betettem őt a homokozóba, na ott eljátszott szépen csendben. Nóri sokat aludt, addig mi beszélgettünk, Áronra felügyeltem, stb. Mielőtt inultunk még jól megdajkáltam a kisasszonyt, Áron is csak úgy vigyorgott rá, simogatta volna ő is.
Este inultunk el, Áron be is aludt a sarkon. Kb 45 perc után ébredt és amíg félkómában volt addig nem is volt gond. Na de utána, volt sírás. Egyszerűen nem bírja a kötöttséget. Nem lenne semmi baja, ha nem kellene bekötözve ülnie az autóban, kéreckedett kifelé. Végül hátra ültem hozzá, de a sírást így sem hagyta abba csak mikor bealudt ismét. Olyannyira bealudt, hogy koszosan, piszkosan került az ágyába. Hajnali 1-kor kezdett mocorogni, ekkor adtam neki tápszert (mert a vacsora is kiamaradt), pelust cseréltem. de innentől nyűgösen aludt.
Nem volt egyszerű a nap. Mondtam is, ha legközelebb megyünk akkor egy egész hétvégére cuccolunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése