A torta

Feketeerdő tortának indult, mert G. azt szereti, Áronnak meg olymindegy, ő mindent megeszik amit a szájába teszünk, egy feltétele van, ehető dolog legyen.
Kutakodtam a netem a recept után és nem tudom hányat böngésztem át, de szinte mindegyik ugyanazt írta. Találtam egy oldalt ahol a piskóta készítését írja le és nagyon tetszik, mert nagyon ügyes és nagyon szép tortákat készít a lány.

Szóval e piskóta recept alapján láttam neki a munkának és nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy milyen ügyes vagyok. Lépésről lépésre haladtam, majd elégedetten dőltem hátra mikor betettem a piskótatésztát a sütőbe.

Egészen kettő percig tartott a nyugodtságom meg a hátradőlésem is, ugyanis leesett a nagy tantusz, hogy a feketeerdő tortának csak az egyik alapvető hozzávalóját sikerült kihagynom. A kakaóport. Szóval itt dőlt meg a feketeerdő torta sütése. Késő bánat, gondoltam jó lesz az sima piskótának is.

A krém összeállítása volt a soronkövetkező lépés. Na itt egy kicsit újítottam a recepten. A végeredmény nem lett ám rossz. Sőt! Finom lett. A piskóta három részbe történő vágását mégy gyakorolni kell, mert kissé ferde lett, de evvan. Vasárnap fejeztem be, még egy réteg krémet kentem kívülre, majd tejszínnel, meggyel és reszelt csokival díszítettem. Tesóm kijelentette, hogy ő bizonya meggyes tortát nem szereti, de azért két jó nagy szeletet betolt és megjegyezte, hogy ízlik neki.  Miután egy negyed maradt belőle olyan rossz nem lehetett.