Suliba mentem éppen mikor is a kapuban összefutottam az egyik csoprttársammal. Ő ki, én meg épp befelé haladtam, mind a két kezem tele, egyikben a mappám volt. Jónevelt volt, mert köszönt: "jónapot". Hát azt hittem hanyatesek. Mert oké, hogy fiatalabb tőlem, ráadásul jóval fiatalabb, de nehogymár olyan vén legyek, hogy "jónapot"-ot köszön. Ha első pillanatban felocsúdok, lehet nyakon vágom a mappámmal, de csak menet közben ért a döbbenet.
Tanítás után gyalogosan vettem hazafelé az irányt. A fentebb említett csajszi épp előttem bandukolt a barátnőjével. Megelőztem őket, s köszöntem nekik. A másik csajszi simán letegezett (hála az égnek), a "jónapotos" pedig visszaköszönt: "csókolom". Na ez volt az a pont mikor nagyon szépen megkértem ne köszöngessen már nekem se "jónapot"-ot, se "csókolom"-ot, tegezzen.
Oké, hogy jólnevelt, meg nem bunkó, mert nem tegezett le, de könyörgöm egy csoportba járunk, ilyenkor evidens, hogy tegeződünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése