Túlélésre játszom

Vasárnap óta a túlélésre játszom. Szó szerint. Először azt gondoltam, hogy nem való már nekem az, hogy szombat este felkerekedjek és baráti társasággal beüljek valahová ahol beszélgetni és alkoholt fogyasztani is lehet.Csak az volt gyanús, hogy nehezen tértem magamhoz, na meg az, hogy minden tagom fájt. Nem volt másnaposságos tünetem. Nem is lehetett, az este folyamán elfogyasztott kettő darab citromos sörtől meg pláne nem.

Hétfőn kezdődött minden előről. Nem voltam ugyan nagyon rosszul, de olyan jól sem. Még mindig nem gyanítottam semmi különösebbet csak fáradt voltam. Kedden aztán robbant a bomba. Olyan rosszul ébredtem, hogy elmondani sem tudom. Ekkor már világos volt számomra, hogy valami bajom van. Miután letettem a gyerekeket, egyikat oviba, másikat a mamához, első utam a gyógyszertárba vezetett és nagyon szépen kértem ugyan adjanak már valamit amitől rögtön jobban leszek. Na ugye ilyen szer még nincs a világon, de valami hasonlót tudtak ajánlani. Gyorsan hazajöttem és bekapkodtam  atablettát s vártam a csodát. Addig is míg a csoda megérkezett, lefeküdtem. Rázott a hideg, fájt mindenem, ha felkeltem némi szédülés fogott el. Kicsit később a gyógyszer és a tea hatására mintha jobban lettem volna, aztán megint visszaestem. Ezt játszottam egész délelőtt. Suliba azért elmentem, de alig vártam a végét. Gondoltam ennek fele sem tréfa, beterveztem egy dokilátogatást.

Estére Áron is belázasodott, Bence pedig olyannyira megrántotta a alábát, hogy nem bírt ráállni. Halleluja!

Miután reggel Bence még mindig fájlalta a lábát úgy döntöttem inkább megmutatom őt is a drnőnek. Felkerekedtem a két gyerekkel, szerencsénk is volt, mert nem kellett sokat várni. Áronnak a torka piroslott, Bence pedig kapott fájdalomcsillapítót. Leszállítottam őket a megőrzőbe (anyukámhoz) én pedig hazaestem egy kis pihenésre a doki előtt.

Nehezen szedtem magam össze, de csak eljutottam én is a megfelelő kezekbe. Megvizsgált, semmi különöset nem talált, de ha nem mentem volna akkor egy szép kis tüdőgyulladás büszke tulajdonosa lettem volna rövid időn belül. Kaptam antibiotikumot, mindjárt dupla adagot, meg köptetőt és ágynyugalom. Alig vártam, hogy hazaessek. Bekapkodtam a gyógyszert és már feküdtem is. Egész nap. Be is lázasodtam így felkelni nem bírtam csak este, de úgy szédültem, hogy sokáig nem tébláboltam akkor sem.

Gyerekek végül anyuláméknál aludtak, nemhogy őket nem tudtam volna ellátni, de magamat is alig vonszoltam.

Folyt. köv.