A gyerek egész múlt héten túráztatta az agyamat. Semmi nem volt jó neki, csak nyögött, nyüszörgött érvényesíteni akarta az akaratát ami nem egyezett az enyémmel. És itt kezdődött a baj. Mert a gyerek mindig olyat akart amit nem lett volna szabad. Ráfogtam a fogára meg arra, hogy beteg volt, de vasárnapra világossá vált számomra, hogy ez bizony már nem az, nem lehet mentegetni, a gyerek hisztis. Azt mondta a kommunikációs tanárom, hogy hisztis gyerek nincs, ott a szülővel van a baj (se férje, se gyereke, de egyébként nagyon jó fej, negyon jó tanár). Hát nem tudom. Van összehasonlítási alalpom és a nagyobb a majdnem 7 éve alatt nem hisztizett ennyit, mint a kicsi egy hét alatt (oké, ez enyhe túlzás volt, de tényleg nem volt egy hisztibajnok Bence). Na a kicsi joggal pályzhat dobogós helyre, sőt az első helyre. Lányokat megszégyenítően tud sírni, ha valami ne úgy van, ahogy azt ő kitalálta.....
Vasárnap eljutottam oda, hogy elég volt. Felhívtam az anyósomat és megkérdeztem tőle, elvállalná-e a gyereket hétfőtől keddig, az éjszakát is beleértve. Ennek oka az volt, hogy kedd reggel újból vittem volna és egész héten nem aludtam 3 óránál többet/éjszaka, azt is sokrészletben. A másik alternatíva az volt - ha a mama nem vállalta volna - hogy felteszem a Vaterára és vigye aki akarja. Elvállalta.
Így lett nekem egy nyugodt napom és éjszakám. Aztán mondta is az anyósom, hogy nem is csodálja, hogy ki vagyok bukva, mert amit leművelt neki is a gyerek......csak nézett nagyokat.
Pedig én szóltam.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése