Ma tíz órára mentünk a bölcsibe. Már várta, beszélegttünk róla itthon is. A kismotorjával közlekedett, mikor odaértünk leparkolt egy másik mellé és meg is állapította, hogy Ádié ( tesómék kisfia-a szerk.). És valóban az övé volt, ez mondjuk utólag derült ki.
Parkolás után szaladt az udvarra, ahol a gyerekek már kint játszottak. Gyorsan megkerestük Katót, és köszöntünk a többieknek is, majd szólt, hogy keressük meg Ádit. Mikor meglátta egymást a két gyerek nagy volt az öröm, rögtön motorra is pattantak ( a bölcsödeire), aztán mentek egy kört a "dudu" autóval (lábbal hajtós kisautó-a szerk.).
Csúszdázott, homokozott, megitta a tízóraira kapott gyümölcslevet. Kommunikált Katóval is, barátkozott, nyitott volt mindenre.
Úgy háromnegyed óra múlva felmentünk a csoportszobába. Választottunk jelet, megmutatta a gondozónő, hogy melyik lesz a szekrénye. A csoportszobában rögtön rányúlt a babára és a babakocsira, meg is kérte Katót, hogy csatolja be a babát. Jött-ment, tetszett neki.
Már jöttünk el, mikor azt mondta:
- Anya! Játszok még....
Egyszóval tetszett neki, de ugye ez az első nap és egy órát voltunk ott, s én is végig vele voltam, majd meglátjuk mit hoz a holnap....
1 megjegyzés:
Megértelek :(
Megjegyzés küldése