A mai nap egy nyugis nap volt. Nem mondom, hogy rossz volt, de tény, jobb, ha van munka. Ma kettő gyereket kaptam, de azok is annyira jól voltak, hogy gyógyultan távozhattak. A nap hátralevő részében nem volt ápolásra szoruló gyermekem.

Bánni mondjuk nem bánom a nyugis napot, hétfőn úgyis szívtam eleget......de az is igaz, hogy így megtanultam mindig kérdezzek vissza, ha kell akár háromszor is....

A mai nap pozitívuma még az, hogy sikerült végre beszerezni a két gyakorlatos pecsétet az indexbe. Kb három vagy négy kört futottunk, majd a főnővér hathatós segítségét igénybe véve megszereztük. Eddig minden alkalommal becsületesen letöltöttük a kiszabott gyakorlati időt minden előírt osztályon. Most, hogy dolgozunk, már nem tudunk úgy bejárni, azt meg azért ne várják már el, hogy olyan osztályra munka mellett bemegyek ahol az életben nem fogok dolgozni. Különben is, mi gyermekápolók leszünk, nem felnőttek. A pszichiátrián nagyon kedves volt a főnővér, gyorsan bepecsételt oszt' jónapot. A neurológiára majd le kell mennünk a jövő héten, de megbeszéltük, ha nem lesz sok gyerek akkor váltásban leszaladunk 2-2 óra hosszára körbenézni meg hasonlók, de munkaidőben leszünk mi is, majd felváltva vigyázunk egymás gyerekeire......