Nem hiányzik senki

 Végre, egy hónap olaszországi tartózkodás után teljes anlétszám, Bence szerencsésen megérkezett. 

Nagyon gyorsan elment az egy hónap, azt gondoltuk majd lesz neki honvágya és mi is szenvedni fogunk, de mire feleszméltünk már a hazaútról beszélgettünk. 

A gépük nem Cataniában szállt fel, hanem Trapaniban, ez kis katonai repülőtér. Ehhez nekik 4 órát kellett autózniuk. 13 ora körül indultak és 17 órakkor már a reptérről jelenzkeztek, de a gép indulása csak 21.50-re volt írva. Hosszú egy 5 óra volt az nekik. Szerencsére a gép időben szállt fel, volt 20 perc csúszás, de a pilóta aztán behozta a lemaradést, mert éjfélkor szálltak le. Én úgy számoltam, higy éjjel 3 körül fognak az iskolához érni, de végül negyed 3-kor megérkeztek. 

Mex annyira örült neki, hogy nem tudott bejönni a házba a gyerek, mert a kutya átfogta a lábát és mozdulni is alig tudott. 

Még egy darabig beszélgettünk, aztán sikerüt lefeküdni aludni . Végre itthon van. 

Olasz kaland

 Elég kalandos az olaszországi tartózkodás utolsó két hete. Baj az nincs. Szerencsére. Vagyis nem velük. Úgy kezdődött, hogy a tanárok váltották egymást 2 hét után. A hazajövő páros nem tudott a Cataniai repülőtérről felszállni, mert a repteret tűz miatt lezárták. Átutaztak Palermóba, onnan elrepültek Rómába és onnan repültek haza Budapestre.Vagy Palermóban vagy Róbmában kellett aludniuk. 

Iszonyatos meleg lett ott is, Bence 44-45 fokokról adott hírt. Ebben a hőségben aztán pont nem lehetett semmit csinálni, még a tengerpartra sem volt nagyon erejük lesétálni (ami amúgy 45 perces gyaloglást jelentett). Ezután jöttek a hírek, hogy nem csak Rodoszon vannak erdőtüzek, hanem Palermóban is,  a repteret lezárták. Ezen a ponton már úgy voltam (a hét elején) nem is bánnám, ha hamarabb hazajönnének. Igazából ők nincsenek veszélyben, szóval izgalomra semmi ok. 

Egész hónapban nem volt az egészségesnél nagyobb hiányérzetem a gyerek miatt. Mégiscsak most először van távol ilyen hosszú időre a családtól, de az internetnek hála jól tudtunk kommunikálni vele. Viszont a héten már azt éreztem, hogy nagyon jó lesz, ha végre megérkezik. Tegnap írta a gépük nem Cataniából száll fel, hanem Traponini-ből, mert a catániai reptéren le van zárva az a rész, ahonnan a Ryener gépek indulnak. Tervezetten 21:50-kor fognak felszállni és 23:50 kor le, de mire onnan kijutnak és hazafuvarozzák őket, lesz vasárnap éjjel 3 óra is. 

Mi már nagyon várjuk.

Szakmai gyakorlat

Nagyon megszakadni a munkában nem kell a gyereknek. Hétfőn és kedden  be sem kellett menni, azt mondták mjd szólnak. nem szóltak. Berendelték őket szerdán reggel 8-ra, de mikor odaértek sehol nem volt senki. Ezután kiderült, hogy egy másik Fitness teremben lesznek gyakorlaton, amit családi vállalkozás keretében vezet egy testépítő pár.  Szerdán délelőtt másfél órát edzettek, a csajszi irányításával, majd hazanegedték őket, de du 5-re vissza kellett menniük. Délután Bnece szeméyli edzést koordinált egy srácnak, akivel össze is haverkodtak. Bence aztán leboltolta Nino-val, hogy egyben szeretnék letolni a napi munkát, megegyeztek, minden nap 10-13 óráig kell bemenniük. A feladat nem más, mint saját magukat edzeni és edzést irányítani, nyújtást, ebmelegítést tartani. bence jól beszél és ért angolul, ezért a két csajszinak is ő fordít, akikkel be van osztva gyakorlatra. emellett a munkabeosztás mellett szabad a délutánjuk. esténként van meeting nekik meg gyakorlati naplót kell írniuk.

Szinte folyamatosan kapcsolatban vagyunk a gyerekkel - nem a mi igényünk, nekünk elég, ha reggel és este jelez, hogy minden rendben van - a társasággal vannak problémái, azt gondolta(tuk) hogy majd itt jól összekovácsolódnak, de mindenki csak a telefonját nyomkodta, Bencének viszont lenne igénye a társasági életre, beszélgetésre.

Vasárnap voltak kirándulni az Etnánál és Taorminában. 

Nagy utazás

 Milyen jó, hogy ma már lehetőség van a folyamatos kapcsolattartásra, bárhová is megy az ember gyereke. Szerencsénk van, mert a gyerek már rutinos, tudja, hogy időnként egy üzenetet kell dobni, hogy tudjuk minden rendben van. Most is azt kértük tőle, hogy ha lehet, akkor reggel és este jelentkezzen be, de szerintem kérni sem kellene, az edzőtáborok alkalmával már megtanulta, hogy a szülők akkor nyugodtak, ha életjelet ad. 

Most sem volt ez másképp, írt amikor odaértek és utána is tájékoztatott minket. Így tudtuk, hogy bombariadó volt a repülőtéren (valaki gazdátlanul hagyott egy táskát) és ki kellett menni mindenkinek a terminálból, s emiatt csúszott több gép indulási ideje is. Én azért már kicsit izgultam, vajon mior fognak végre felszállni....eljött aztán az az idő is, amikor beszállították a gépbe őket, majd közölték velük, hogy kb még egy óra mire felszállási engedélyt kapnak. És úgy is volt. A 19.15-ös  felszállás helyett 21 óra után sikerült felemelkedniük a földről. Mi természetesen, pláne én folyamatosan figyeltem a  radaron merre járnak (amúgy is szoktam nézegetni a repülőket) és nyugalommal töltött el mikor láttam, hogy a gép lanol este 11 után Catania-ban. A gyerek majdnem rögtön írt is, hogy leszálltak. Innen még 2 órás autóút volt előttük a szállásig. Hajnal 2-kor jelentkezett, hogy megérkeztek.

A vasárnap kis pihenéssel,  körbenézéssel és a tengerpart látogatásával telt nekik. Van egy csoport a FB-n, ahová a tanárok képeket töltenek fel (de a gyerekek is megtehetik), de amúgy a gyerek is folyamatosan kapcsolatot tart. A mai nap volt nekik megbeszélés, városnézés és  a munkahely meglátogatása, utána pedig szabadprogram majd meeting. Holnap már kezdenek az egyik fitness teremben, de a mentoruk azt mondta délelőtt 10 előtt ne menjenek :) 

Kíváncsian várom a fejleményeket...

És eljött a nap...

 ...amikor Bence elindult Olaszországba egy hónapra.

Korábban már írtam, hogy lehetősége van az Erasmus programon belül a szakmai gyakorlatot Szicíliában, Palermóban tölteni, ez 4 hetet jelent. Mint nemrégiben kiderült, egy fitness teremben fognak dolgozni. 

Ma délután 2-kor volt gyülekező a sulinál, onnan 2 kisbusz vitte a gyerekeket (12 gyerek+2 kisérőtanár) a repülőtérre. Lassan a beszálláshoz készülődnek, mi kpvetkük majd a Fightradaron, egyelőre a 19.15 indulás 20 órára van írva. 

A mai nap egy nyugis nap volt. Nem mondom, hogy rossz volt, de tény, jobb, ha van munka. Ma kettő gyereket kaptam, de azok is annyira jól voltak, hogy gyógyultan távozhattak. A nap hátralevő részében nem volt ápolásra szoruló gyermekem.

Bánni mondjuk nem bánom a nyugis napot, hétfőn úgyis szívtam eleget......de az is igaz, hogy így megtanultam mindig kérdezzek vissza, ha kell akár háromszor is....

A mai nap pozitívuma még az, hogy sikerült végre beszerezni a két gyakorlatos pecsétet az indexbe. Kb három vagy négy kört futottunk, majd a főnővér hathatós segítségét igénybe véve megszereztük. Eddig minden alkalommal becsületesen letöltöttük a kiszabott gyakorlati időt minden előírt osztályon. Most, hogy dolgozunk, már nem tudunk úgy bejárni, azt meg azért ne várják már el, hogy olyan osztályra munka mellett bemegyek ahol az életben nem fogok dolgozni. Különben is, mi gyermekápolók leszünk, nem felnőttek. A pszichiátrián nagyon kedves volt a főnővér, gyorsan bepecsételt oszt' jónapot. A neurológiára majd le kell mennünk a jövő héten, de megbeszéltük, ha nem lesz sok gyerek akkor váltásban leszaladunk 2-2 óra hosszára körbenézni meg hasonlók, de munkaidőben leszünk mi is, majd felváltva vigyázunk egymás gyerekeire......

Game Over

Vége a kéthetes gyakorlatnak. Sajnos. Szép volt. Jó volt. Rengeteget kell még tanulnom, igazából az egy dolog amit a könyvből megtanulok, rengeteg minen van amit csak gyakorlat során lehet elsajátítani. Rajtam nem fog múlni.

Gyerekosztály

Ismét a gyakorlatomat töltöm a  váci kórház gyerekosztályán. Ehhez a félévhez 60 óra gyerekosztályos és 60 óra belgyógyászatos gyakorlat van kiírva. Megérkezésünk után jelentkeztünk az ápolási igazgatónál - már ismer és felismer minket - aki ekkor közölte velünk, hogy a belgyógyászat helyett a kardiológiára tesz minket, mert a belgyógyon sok a gyakorlatos. Nem vitatkoztunk vele.

Az osztályon már vártak minket és örültek is nekünk, rögtön be is fogtak a munkába. Az első két nap azt sem tudtuk hová kapjunk, annyi volt a munka. Igen érdekes (számunkra legalábbis az) esetekbe futottunk bele, pölö obstructiv bronchitis, vízsérv, ptx, hypoxia következtében fellépő arrythmia......
Nagyon sok a bronchitisben szenvedő beteg, egészen pici babáktól a nagyobbacskáig. Asszisztálunk a vérvételnél, branülkötésnél, infundálunk, laborab szaladozunk, neurológiai vizsgálaton vettünk részt (EEG), megfigyelünk (beteget), gyógyszerelünk ésatöbbi, ésatöbbi.....

Szeretem csinálni. Érdekel, hogy amit elméletben már megtanultam azt hogyan tudom a gyakorlatban alkalmazni és még mennyi tanulnivalóm van. Sokkal jobban megmarad az amit gyakorlatban is megtapasztalok, mint az amit a könyvből kiolvasok.
A hét vége felé megbeszéltem a főnővérrel, hogy ha ő áldását adja rá, akkor nem a kardiológiára mennék a jövő héten, hanem maradnék a gyerekosztályon. Elvégre  a végzettségem szerint az leszek. Ő is és az ápolási igazgató is áldását adta rá, a pecsétet majd megkapjuk az illetékes osztályról.

A második felvonás holnap kezdődik.

A hallgatás oka...

.....nem más, minthogy gyakorlaton vagyok.

Folyt. Köv.

Gykorlatos

Ma ismét gyakorlaton vagyok. Vácon. Gyerekosztályon. Szuper volt. Részeletek később.

Foylt. Köv.

45 óra

Negyvenöt órás gyakorlatunkat töltjük Vácon a gyerekosztályon. Hivatalosan az újszülött osztályra vagyunk kiírva, de tegnap és ma a gyerekosztályon munkálkodtunk.
Nem indult zökkenőmentesen a dolog. Odáig még minden rendben volt, hogy első körben megkerestük az Ápolási Igazgatót. Beszélgettünk pár percet majd útbaigazított, hogy kit és hol kell keresnünk. Gond nélkül odataláltunk ahová kellett, megtaláltuk azt akit kellett. A FőNővér közölte, hogy aznap (tegnap) nem ér rá velünk foglalkozni, mert rengeteg dolga van, bevitt az osztályra, bemutatott a nappalos nővérnek majd a gondjaira bízott.

Az első pár órában olyan határozottan álltunk ide meg oda, nem tudtuk mit szabad és mit nem, ha lassan is, de kialakult a munkarend. Mentünk a laborba, segítettünk vérvételnél, vigyáztunk egyik-másik gyerekre, babát etettünk.
A szakorvosjelölt nagyon rendes és aranyos volt, vitt magával minket, magyarázott. Bent lehettünk egy sürgősségi ellátásnál. Kislány csúzdázás közben beütötte a fejét, szédülésre, kettős látásra panaszkodott. Szakorvosjelölt megvizsgálta, különböző teszteket végeztetett vele majd neurológust hívott.
Megfigyeltük a vizitet, a dokumentálást. Azt hittük sínen vagyunk.

Ma reggel nagyon bátran közlekedtünk befelé majd átöltözés után hiába indultunk nagy vehemenciával a mai napnak, konkrétan le sem szar majnem levegőnek néztek. Bementünk, köszöntünk. Foghegyről dünnyögtek valamit, de azt nem mondták búúú vagy állj arréb.  Már majdnem ott tartottam, hogy sarkon fordulok aztán a viszont látásra, de gondoltam egyet és tettem egy utolsó próbát, nagyon határozottan, nagyon hangosan megérdeklődtem tudunk-e segíteni valamit. És láss csodát: tudtunk! Bemehettünk az egyik beteg kislányhoz - aki down szindrómás, szívbeteg és egyébb betegségben szenved, egy éves, de fejlődésben elamaradott (és senki nem látogatja) viszont nagyon tüneményes - dajkálhattuk, beszélhettünk hozzá. És akkor jött a nappalos nővér, bemutatkozott, hozta a tápszert a csajszikának és beszélgettünk pár szót is. Elmondtuk/megkértük, hogy adjon nekünk feladatokat, mert nem szeretnénk egész nap a sarokban állni, mi tanulni szeretnénk, nem csak a pecsétért jöttünk. Na biztosa itt történt az áttörés, mert egész nap mozgósítva voltunk, még a harapós FőNővérnek is tudtunk segíteni, sőt vele is egy hullámhosszra kerültünk. A fiatal szakorvosjelölt továbbra is kedves volt velünk, kijelölte a betegek vérnyomás és pulzusmérését, hőmérést, laborba mentünk, vérvételnél segítettünk, leltároztunk, dokumentációt figyeltünk, viziteltünk, vizitmegbeszélésen vettünk részt, stb.
A nap hamar eltelt és nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget tanultunk. Segítettünk a sürgősségi ellátásban is. Hát vannak érdekes esetek, na. Volt egy anyuka aki a két év körüli gyermekét hozta be, hogy negyven fokos láza van. Leültettük, lázat mértünk. Kb egy órával azelőtt tapasztalta a gyermeknél a magas lázat miután hazaért. Kapott nurofent ml-t, majd behozta a sürgősségire. nem a gyerekháziorvost hívta. Nem, behozta. A gyermek hője 37.6 volt. Félreértés ne essék, nem ítélkezem, de én is naya vagyok (nem az aggódós ajtából az igaz), de 1. lázat csillapítok. 2. megvárom a beahtási időt, 3. a nurofentől kicsit erősebb lázcsillapítóval próbálkoznék (megjegyzem a gyerekdokink mondta, hogy abból nagyobb adag kell az előírtnál)4. ha nem megy le a láza akkor felhívom a gyerek saját dokiját útmutatásért, 4. felhívom az ügyeletet.
Az a baj, hogy az esetek többségében nem várják ki a lázcsillapító hatását. Éjjel bekerül egy nagylány is (külön esettanulmány lenne) már három hete futják a köröket a sürgősségin a láz miatt, de most aztán bennfogták. Bár ha ilyen anyám lenne, valószínűleg én is beteg lennék.
Ami überel mindent az az a lány akit azért hoztak be, mert a strandon bedugult a füle. A víztől. UFF.

Életképek

A délutános műszak esetemben 11-15 óráig tartott a gyakorlat során. Tizenegykor a gyerekek még az udvaron vannak és egyik lábukról a másikra állnak játszanak, de ekkor már megfigyelhető, hogy mennyire elfáradtak, mindegyik majd éhen akar halni, alig várják, hogy elinduljanak föl a csoportba. Abban a csoportban, ahol vagyok jelenleg 3 gondozónő van, és itt a legmagasabb a gyereklétszám is. A felmenetel csoportokban történik, ott aztán fürdőszoba használat van, majd szédelgés játék, míg mindneki fel nem ér és el nem készül, akkor aztán hozzák az ebédet. Szépen, sorrend szerint leülnek, madj kezdődhet a lakoma. Igen ám, de mindegyik csak addig farkas éhes, míg meg nem kapják az adagot. Ott aztán van aki ugyan jóízűen eszik, de van olyan is aki köszöni nem kéri. Azért az elmondható, hogy pár kanállal minegyik falatozik. Ebéd után pedig mindig van gyümölcs.

Történt a hét utolsó napján, hogy az egyik kislány már annyira fáradt volt, hogy alig bírta tartani a fejét. Ügyesen megette az ebédet, mikor pedig a gyümölcshöz ért, a jobb öklével dörzsölte a jobb szemét, könyökét az asztalon támasztva,  aszemeit becsukta és már nem bírta kinyitni, a bal kezével meg tolta befele az almaszeletet. Mikor aztán lenyelte az utolsó falatot is, fejét a tányérba hajtotta és aludt. A gondozónű úgy rakta be az ágyba őt.

Egyébként az álmosság is addig tart csak míg le nem fekszenek a helyükre, ott aztán olyanok, mint egy zsák hangya, iegnek, mozognak, van aki dudorászik, van aki motyog, de előbb-utóbb mindenki elalszik. Ki többet, ki kevesebbet. Foghatnánk a melegre is, de ez a tapasztalat őszi vagy téli időszakban is.

Mindenesetre nagyon aranyosak és élmény velük lenni, kát, hogy csak 40 óra van kiírva gyakorlatra. De még van egy hetem....