Az írásbeli után azt gondoltuk csak elég lesz az a pár hét, hogy szépen beosztva átnézzük az anyagot, mert tanulásról szó sem volt, azt rögtön felmértük, hogy itt már nincs lehetőség a tanulásra.
Igen ám, de közben dolgoztunk is és ott voltak a gyakorlati tételek is. Megvan az az érzés amikor ülsz és nem tudod mihez kezdjél, honnan induljál? Voltak konzultációni is, de nemhogy közelebb vitt volna, hanem inkább még esélytelenebbnek láttam a dolgokat. Pedig nem vagyok egy pesszimista ember, de itt nem láttam az alagút végén azt a bizonyos fényt.
Minden egyes nappal egyre csökkent a megvilágosodás esélye. Annyira jutottam, hogy a gyakorlati tételeket úgy ahogy átnéztem, odajegyzeteltem mellé a legfontosabb dolgokat, mégis miről kell beszélni. A szóbelire való felkészülésnek már a gondolatára is görcsbe rándult a gyomrom, mert a szakmai része még úgy ahogy, de ott is voltak olyan tételeink.....arról meg ne is beszéljek, hogy volt olyan tételsorunk ami ki sem volt dolgozva, egy másikba pedig bele sem néztünk....könyörgöm jog meg TB és minőségügy...minek nekem a betegágy mellé?
A gyakorlati vizsga azon az osztályon volt, ahol dolgozom, ez azért jelentett némi helyzeti előnyt. Na nem sokat, mert ha semmit nem tudok, akkor oly mindegy lett volna. 7 modulból vizsgáztunk ott is.
Nem húztam nehéz tételeket, szerencsém volt. Segítettek a kollégák, orvosok is. Nyilván nem tudtak sokat segíteni és nem is kellett, csak egy-két információt pontosítottam. A nap végére elfáradtam rendesen.
A másnapi szóbeli sokkal jobban aggasztott. Gondoltam majd este még átnézek egy-két dolgot, és behelyezkedtem az ágyba minden jegyzetemmel együtt, de olyan nagy anyagmennyiségen kellett volna átrágnom magam, hogy inkább hagytam a francba az egészet és a majd lesz valahogy alapon lefeküdtem aludni. Szívem szerint fel sem keltem volna másnap, de hát hogyan nézett volna az ki. Reggelről bementünk Nikivel, mire a többiek odaértek, már megcsináltuk a szendvicseket, kipakoltuk az üdítőket, kávét, mindent. Amíg elfoglaltam magam nem értem rá izgulni. Szépen sorban szállíingóztak a csoporttársak és a tanárok is, majd az elnök és helyettese is befutott. Az előző nap alapján nem volt rossz benyomásom a vizsgabizottságról, nagyon segítőkésznek bizonyultak és bár kérdeztek, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy kötözködős szándékkal tennék.
Megnyitották a vizsgát, majd az első 6 ember bentmaradt, mi hárman kint. Na ekkor kapott el csak igazán a parázás. Mert ugye a beleolvassak-ne olvassak, ha igen akkor mit......akkor vert le igazán a víz amikor belegondoltam milyen tételeink vannak.....megfordult a fejemben, hogy hazajövök....
Az volt a szerencsém, hogy amikor sorra kerültem gőzöm nem volt melyik modulból húzok tételt. Nem húztam rossz tételt, tételeket, sőt, utólag azt gondolom, ettől jobbakat nem is húzhattam volna. Egészséges ember gondozásából, ami tele volt anatómiás tételekkel pont olyat húztam ami a bölcsődei beszoktatásról szólt, illetve ehhez kapcsolódóan az önálló evésre való tanításról, alvásigényről, szobatisztaságról játéktevékenységről. Nos, erről akkor is tudtam volna regélni ha el sem olvasom vagy nem tanulok róla, hozzáteszem valamikor a második évfolyamban tanultuk. Van két bölcsődét megjárt gyerekem.....annyit dumáltam róla, hogy leállítottak, mondták köszönik szépen, elég, látják, hogy nagyon tudom, de sose végzünk ha mindent el szeretnék mondani adott témával kapcsolatban.
Egészségnevelésből a védőoltásokról kellett beszélnem. Ezzel sem volt gondom, de azért itt meg tudtak fogni az egyes védőoltásokkal, mert a franc nem tanulta meg melyik, micsoda, nem védőnőnek készülök....de sikeresen teljesítettem ezt is.
Alapápolásból a fekvés--fektetési módokat húztam, mobilizációt...megint olyan téma amiről lehet dumálni, szakápolástanból pedig a kábítószerfogyasztásról kellett beszélnem. Erről is lehetne órákat értekezni, a végére egészen kiszáradt a szám, nem volt több kérdésük, sőt, köszönték szépen, hagyjam abba, mert sose végzünk :)
Az első két modul után kicsit megnyugodtam, hogy lám ma sem harap a vizsgabizottság, a tanárok is segítőkészek. Volt egy rövidebb szünet, de a majré ezek után jött velem csak igazán. Hátra volt az interakció....betegmegfigyelés és diagnosztika-terápia tantárgyaktól nem féltem, azt gondoltam, bármit húzok kivágom magam valahogy. Először diagnosztikára jutottam be, ott sikerült kirántanom az EEG, EMG vizsgálatokat, nem volt vele gondom, mondjuk annyira nem voltam belőle felkészülve, de simán hoztam a formám. Tételkidolgozás közben viszont majdnem kiestem a padból. Olyan rosszullét jött rám, már sötétedett a világ előttem. Nyilván nem volt okos ötlet nem enni meg alig inni, de ilyenkor én nem tudok. Mármint enni, mert azért az ivás megy. Nem sok kellett, hogy szóljak a mentősnek rosszul vagyok, de sikerült összeszednem magam, meg is kérdezte mikor kimentem, hogy mi a baj.....
Még a felkészülés időszakában szóltam a tanárnőnek, hogy bármit húzok interakcióból fix, hogy a Burn Outról fogok dumálni. Nem tudom hogyan vezetem át, de átvezetem......Na mikor kihúztama tételt, feljajjdultam...társadalom rétegződése, szegénység, család.....ültem vagy 3 percig, hogy akkor most erről mi a jó fenét fogok mondani, honnan kezdjem el. mert ha megvan a kezdés, onnantól nem gond...és akkor szépen eszembe jutott minden amit annakidején a suliban beszéltünk róla (igen még elsőben, az első félévben). Nagyon jót beszélgettünk róla aztán a tanárnővel, az elnöknő az nem is nagyon figyelt, gondolom elege volt már. Előtte valamikor épp rólam beszélgettek, hogy mennyit tudok. Na ezt nem én hallottam, nekem is úgy mondták vissza.....
Utolsó modulból pedig kihúztam a gyermekbántalmazást, elhanyagolást......nem okozott gondot. Sikeresen kivágtam magam mindenből. Így utólag, meg innen már, a vizsgán túl, talán mégsem volt olyan vészes.
Jön még egy záró rész, de az már nem lesz ilyen hosszú, ígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése