Az élet csak úgy zajlik

Esélytelen, hogy bepótoljam a kimaradt hetek történéseit, de nagy vonalakban jegyzetelek, mert a Memory Planner-ben is el vagyok maradva kb március közepénél tartok, amikor apukám rosszul lett, egyszerűen nem tudom átverekedni magam azon az időszakon, iszonyat megvisel ledokumentálni. 

Június elején futottunk még egy kört járólap ügyben, mert amit kinéztünk, az 30x60-as lap, viszont az előszobában meg 20x60-as van, s miután nincs ajtó olyan hülyén mutatna az eltérő méret még akkor is, ha küszöb is lesz. Elmentünk egy másik helyre, ott találtunk nagyon hasonlót, mint ami az előszobában van, s találtunk a falra is olyan csempét, ami fa hatású és matt is és színben is jó lesz (remélem, mert más bent lámpafényben meg más kint a természetes fény alatt, de amúgy meg majd megszokom). 

A villanyszerelőkre várunk, eljutottunk odáig, hogy a hátralévő munkálatokat csak utánuk tudjuk megcsinálni, s csúszásban vannak. szerencsére nem sokat csúsznak, a múlt hétre mondták, de holnap fognak érkezni. Gábor most úgyis állandóan dolgozik, csak a hét vége felé lesz itthon, igaz, akkor meg áron ballagása lesz. Azért remélem, hogy 2-3 héten belül elkészül a konyha, inkább 3, de nem baj, csak lássam már a végét. 

Gábor június elején elment a haverjaival kicsit kikapcsolódni  Ausztriába, biciklitúrát terveztek. Csütörtöki nap mentek és vasárnapra tervezték az érkezést, de elromlott az idő, így szombaton hazajöttek. A hely nagyon szép volt, remélem egy hétvégére eljutunk kicsit kikapcsolódni, ha vége lesz már itt a felújításoknak, mert gyönyörű helyen voltak. 

Bencének ma volt a szóbeli angol érettségi vizsgája, ami gyorsan lement és jó tételt is húzott meg beszélni is tudott, én annyira nem is tartottam ettől a vizsgától, ő meg pláne nem, könyvet nem is nagyon láttam a kezében, tegnap meg még elment dolgozni is. Még délután vissza kell menni a bizonyítványosztásra.

Itt tartunk most. 

Aerobic

 S eljött a nem annyira várt nap, ettől tartott a legjobban a gyerek. Nem kedvence az aerobic és meg is értem, neki nem jön be. Szerintem ritka az pasiban, aki szereti. 

Reggel 8 előtt kitettem a gyereket, majd elmentem a fornettiért, beszereztem meg egy elmaradt ajándékot, majd hazajöttem. A jó az volt ebben a napban, hogy rögtön azzal kezdtek, így nem kellett az egész napot átizgulnia. Én persze izgultam helyette itthon. A lelkére kötöttem, hogy írja meg mit húzott. Nyilván nem írta meg. Egymásnak tartották az “órákat” így nem volt ideje. 

Mikor végeztek akkor hívott, hogy indulnak az uszodába az aqua fitness vizsgára, gyorsan kiszedtem belőle hogy sikerült az egyéni kondi és az aerobic vizsga. Szerencsére jó tételt húzott, nem volt gond ( a jógát és piláteszt nem akarta). 

Ekkor én is kicsit megkönnyebbülten, tudtam, hogy ezután már nem lesz gond. Mire visszaértek az uszodából már a suliban voltam, bevittem az ajándékokat a tanároknak. Már csak az Ügyfélszolgálati vizsga volt hátra, azt megvártam. Kicsit elhúzták az időt, de miután nekikezdtek, gyorsan haladtak. 

A végén beterelték őket és értékelték a vizsgákat. Boldog mosollyal a fején jött ki, mert az elmúlt 2 vizsganap kiváló teljesítményéért kiemelték őt. 

Gondoltam is, hogy akkor sikerült neki. 

Pénteken kellett bemenni du 2-re, hogy átadják a törzslapot, amin szerepeltek az eredmények. A szakmai vizsga összességében ( ebben az írásbeli, gyakorlati és az ágazati vizsga van benne) 92%-os lett, maga a szakmai gyakorlati vizsgája 99%-os volt. 

A jó hír még az, hogy így a felvételin a biológia írásbeli alól mentesül, nem kell megírnia, megkapja a maximális 50 pontot. 

Vizsga

 Elérkezett a vizsga napja. szerintem én jobban izgultam, mint a gyerek. Először egy interaktív tesztet írtak gépen, ami nem volt vészesen nehéz, de igazából, ha nem tanult az ember az 5 év alatt, akkor erre nem lehet felkészülni. Egy óra állt rendelkezésre. Mikor kijött annyira nem volt feldobva, bár sikerült neki, zavarta, hogy nem sikerült olyan jól, mint szerette volna, de miután ez csak egy kis része a vizsgának és nem külön jegynek számít, igazán nagy jelentősége nincsen. Ezután a portfólió védésére került sor, ahová másodiknak ment be, mert szeret gyorsan túlesni a vizsgákon, na innen már széles vigyorral jött ki. Nagyon jól sikerült neki, nagyon megdícsérték, s a végén nem is tettek fel neki kérdést, mert mondták szép, kerek volt az egész, nem maradt bennük hiányérzet. Gyorsan végeztünk, mert nem kellett megvárni míg mindenki levizsgázik, eljöhettünk. 

nem, nem kellett volna elkísérnem őt, csak nekem jutott az a feladat, hogy biztosítsam a rágcsálnivalót a bizottság számára, s esetleg kellett volna még valami, akkor én vagyok ez R1-es munkatárs. 

Még nincs vége a megpróbáltatásoknak, mert csütörtökön is vár rá - számára a legnehezebb - vizsga, a gyakorlati rész, ami még nem is lenne baj, csak benne van az aerobik is, amivel ő túl nagy barátságban nincsen, pláne nem a tanárral....azért bízom benne, hogy ezt a feladatot is sikeresen meg fogja ugrani. 

Érettségi

 Igaz, hogy már lassan egy hónapja, de Bence leérettségizett. Mint a Szülői Munkaközösség tagja, ott voltam aznap én is a suliban, reggel 7-re mentünk. Kicsit izgult, de leginkább izgatott volt. Nem tudták előre a vizsgabeosztást és azon kattogott már napok óta, hogy nem szeretne utolsó lenni, mert milyen rossz a hosszú várakozás és az, ahogy majd jönnek ki a többiek és elmondják mit húztak. Fél 8-kor volt nekik a megnyitó, a beosztást kitették az ajtóra is. Minden kívánsága így teljesüljön az életben...az harmadik vizsgázó volt és egyszerre hárman mentek be, így az első körbe benne is volt. Legalább nem volt ideje nagyon izgulni.

Elég hosszúra sikerült a vizsga, mert 8-kor kezdték és Bence 11 előtt pár perccel jött ki. Magyar, töri és tesi szóbelije volt. Nem húzott rossz tételeket, de magyarból volt olyan amit jobban tudott, töriből abba nyúlt bele, amibe szeretett volna, a tesi meg teljesen mindegy volt. 

Nagyon sokat kellett várni, míg mindenki levizsgázott és utána még összesítették az eredményeket, pontszámokat, megírták a lapokat, mert bizonyítványt csak jövőre fognak kapni a szakmai résszel kibővítve. 

Végül elégedett volt ő is és mi is az eredménnyel, úgy sikerült, ahogy tervezte, illetve a töri lehetett volna ötös is, ha az írásbelin az esszét nem pontozzák nagyon le - nem csak neki, hanem országosan ez volt a visszhang - de az 50 pontos szóbeliből asszem 47-et elhozott. Azért nem panaszkodunk, nagyon elégedettek és leginkább büszkék vagyunk Rá. 

Nyelvvizsga

 Áronéknál bevezették hetedik osztály végén a házi nyelvvizsgát. Holnap szóbelizik, pénteken írásbelizik. Ő is nagyon tanul: 

Érettségire készül

 Bence hetente 2x jár be a suliba, csütörtökön és pénteken, mert a szakmai órák mennek tovább, mellette az érettségi szóbeli vizsgára készül. Ahogy a képen is látszik nagyon tanul. 

Heti összefoglaló

 Nem megy mostanában a napi bejelentkezés, telefonról annyira lusta vagyok. Na nem mintha sok dolog történne....

Mondjuk a héten éppen van említésre méltó szösszenet...

A nagyobbik gyermekünk, akinek volt mersze betölteni a 19. életévét hétfőn megkezdte az Érettségi vizsgákat. Szerintem mi jobban izgultunk az apjával, mint ő maga, sőt bátran ki merem jelenteni, hogy az apja még nálam is jobban izgult. Vasárnap késő este, amikor én már aludtam, felriasztott, hogy SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY! Gondoltam, már csak van a gyereknek annyi esze, hogy nem felejti el, meg amúgy is nála vannak az iratai. 

Az biztos, ha nekem kellene most vizsgáznom, inkább világgá szaladnék, biztosan elhasalnék rajta, annyira meg van variálva az egész. És még annakidején azt hittem bonyolult dolog 3 elemzésből kiválasztani egyet.  Nyilván a gyerek most jár iskolába, ezeket tanulta és nem csak a meleg miatt koptatta az iskolapadot, valamiért 4,5 feletti átlaga volt. A három közül a matektól tartott a legkevésbé és a törire mondta azt, hogy szerinte az lesz a legnehezebb. 

Most, hogy túl van az írásbeli számonkéréseken, azt mondta összességében nehezebbre számított, de azt azért nem jelenti ki, hogy könnyű volt. Igazából, én csak annyit szeretnék, hogy kb mindenből meglegyen neki a 4-es és akkor már elégedett leszek, de nyilván, ha rosszabbul sikerül, sem fogom elzavarni a háztól. Van még egy éve, akkor lesz a szakmai vizsga, aztán reméljük bejut az egyetemre is. 

Hétfőn elvittem Mexet sétálni a szokásos útvonalon, és az egyik kanyarban egyszercsak feltűnt egy rohad nagy óriás szarvas amint sétálgatott felém. Egy pillanatra lefagytam én is, ő is, majd amíg én a kutyára igyekeztem a pórázt rátenni - aki amúgy észre sem vette, mert épp valami fontos szaglásznivalója akadt a fűben - de mire sikerült volna, az állat már meg is fordult és elszaladt. Én ekkora szarvast, ilyen közelről még nem láttam. Kár, hogy nem volt időm lefotózni. 

Kutya, aki így szurkol a gazdájának:

Cegléd

  A napokban zajlik a téli tábor a Kyokushin karatékáknak, de a srácaink idén kihagyják, egyrészt nagyon húzós az ára, másrészt az iskolai elfoglaltság miatt, Bence érettségire készül, na meg itt a félév is a nyakukon. Igen ám, de szolt az edző, hogy Bencének megérkezett a fekete öve egyenesen Tokyoból ás bár ő el akarta hozni, Tibi Senseinek az volt a kérése, hogy amennyiben megoldható, akkor szombaton a gyerek jelenjen meg az edzésen és ott "ünnepélyesen" átadja. 

Gábor ma dolgozik, én meg reggel jöttem haza, de nem okozott volna problémát levinni a gyereket. Apukámat kértem meg jöjjön majd el velünk, nehogy Szegeden kössek ki. Na apukám addig matekolt, hogy éjszaka után ne üljek autóba, meg ne az autópályán majd ő elvisz. Na igy is történt és bár tök cuki, hogy lassan 73 évesen még simán belemegy ilyenbe (mondjuk járnak Hajdúszoboszlóra is), most, hogy már itthon vagyunk azt mondom inkább elvittem volna én a gyereket és az autopályán, mert ott két hurokkal meglettem volna, itt meg kanyarogtunk ám rendesen. 

Szerencsésen leértünk még vártunk is, hogy a táborozók odaérjenek a csarnokba. 

Rögtön az edzés elején megejtették az övek átadását, így mindenki a saját, névreszóló övében edzhetett.  Mondanom sem kell, hogy határtalanul büszkék vagyunk a gyerekre. A feketeöv mellé megérkezett a bírói kártyája is, bíráskodhat a versenyeken. 

Az első Dan

 Bence nagy álma vált valóra november 11-én. 12 éve karatézik és 2018-ban igazolt át a Shotokan karatéról a Kyokushin Karatéra. Akkor hiába volt már az előző küzdőspoertban magasöves, itt az elejéről kellett indulnia, ami azért egy szép teljesítmény 5  év alatt.  Nyáron a táborban már volt egy vizsga, de voltak hiányosságai, ezért a 3 hónap alatt részt kellett vennie különböző edzéseken, versenyeken kellett indulnia és novemberben el kellett mennie egy vizsgára is. Nagyon izgult, ahogyan mi is. A vizsgára mi nem mehettünk, ezért az edzője vitte és viszonylag hamar haza is értek, de piszok volt, mert nem írta meg, hogy sikerrel járt-e, így várnunk kellett addig míg hazaért. Ráadásul amikor belépett az ajtón az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Szerencsére ngyon sokáig nem húzta az idegeimet, elárulta, hogy végre megszerezte a fekete övet, az 1. Dan-t. 

Nem vagyunk egy nagy posztolós család a közösségi médiában, de nagyon büszke voltam, amikor az iskola megosztotta az információt büszkélkedve, hogy az ő iskolájuk taulója. 

Forgalmi vizsga

 Az egy négyzetméterre jutó jogosítvánnyal rendelkező emberek száma egy fővel emelkedett nálunk. 

A gyerek a tegnapi napon sikeres forgalmi vizsgát tett.

Igazából már volt egy kör, 3 hete nekifutott, akkor sajnos nem sikerült neki. A véleményem az volt, hogy a vizsgabiztos át is engedhette volna éppen, mert olyan mondvacsinált okra hivatkozott, hogy azt vagy hiszem vagy nem (nem), de baja éppen nem lett belőle, hogy vett még pár óra vezetést. Most másik vizsgabiztos volt, aki már az első pillanatban is sokkal szimpatikusabb volt. A gyereknek. Nem nekem. Végig sem vezette az időt. Nyilván most is voltak kisebb hibák, de tegyük szívünkre a kezünket....ha újra le kellene vizsgázni, bizony megbuknék. 

Na, a lényeg, hogy a gyereknek jogosítványa lett. 

Kresz-teszt

 Bence ma sikeres Kresz-vizsgát tett. Mehet vezetni. 

Vizsga

Vizsga 

Gábornak ma volt az utolsó vizsgája, ami gyakorlatból és a portfólió megvédéséből állt. Azt tudtuk, hogy az írásbelije, bár nagyon nehéz volt, ötös lett. A mai számonkéréstől nem félt, csak könnyebb, hogy benne dolgozik. Elég későn, du 3 körül végeztek. Dicséretes jelessel zárt. Büszke vagyok rá. 

Éretségi

A Zuram sikeres érettségi vizsgát tett :)

Hát hol az igazság?

Tudom...Odaát. 

Orvoshiány van. Pláne gyerekorvosból. Olyan ritka manapság, mint az a bizonyos fehér holló. 
Adva van két szakorvosjelölt, akik idén novemberben eljutottak a szakvizsgáig. Azt hinné az ember, hogy aki idáig eljut, az sikeres vizsgát is tesz, vagy ha mégsem, akkor ahhoz már nagyon hülyének  felkészületlennek kell lenni.

Hát nem.

Az egyik Doktornő nemrég jött át az osztályunkra, s először nem is akart jelentkezni a szakvizsgára, mert nem nagyon volt ideje tanulni, aztán az esélytelenek nyugalmával mégis nekivágott és szerencsére sikerült is neki :)

A másik  Doktornőnk, aki GYES-ről jött vissza hozzánk - 2 fiú gyermeke van - már nem szándékozik szülni, rengeteget tanult, egyedül ügyel (azt most ne feszegessük, hogy ez mennyire szabályos vagy sem), határozott, jól felkészült szakorvosjelölt nem tudott sikeres vizsgát tenni. 


Ha nem mondvacsinált okból nem engedték volna át, egy szavunk sem lenne. DE. A három professzor közül az egyik annyira ganaj szemét módon olyat kérdezett, amire szerintem taknyos szakorvosjelölt korában ő sem tudta volna a választ.

Első két nap gyakorlati vizsga volt, azon jól teljesített, bár a papírra rávésték, hogy " Jól felkészült, de bizonytalan". Nos....vagy jól felkészült vagy bizonytalan. A kettő üti egymást. Magyarból egessel leültetném a professzor urat. Merthogy izgul? Igen. Ki ne izgulna egy szakvizsgán?  Viszont a tudása megvan a Doktornőnek, s ráadásul alapos is, s mindemellett meg még kedves is.

A szóbeli vizsgán mindent tudott, 3 tételt kellett húzni, tök jól elmondott mindent. Csak a nagyokos szerint kihagyott egy betegséget. Egy olyan betegségről beszélünk, amit a professzor úr is egyet ha láthatott a pályafutása alatt. 

S ha ehhez még hozzácsapom, hogy a 6 vizsgázóból 4 várandós kismama volt, akik természetesen átmentek....tipikusan a "mindenki nem tehet sikeres szakvizsgát" eset áll fenn. 

Most nem azért, de a kismamák közül vajon hányan fognak pályára lépni? És mikor? A mi orvosunk viszont aktív dolgozó lenne. 
Tehát...ha már meg kell buktatni valakit, akkor azt tegyék már úgy, hogy ne legyen ennyire feltűnő. Nem hiszem, hogy ne tudtak volna több olyat kérdezni, amit nyilván nem tud. Merthogy olyan nincs, hogy mindenki mindent tud. Még a professzor úr sem.

Ezért háborít fel olyan nagyon az eset. Mert egy olyan embertől vesznek el egy évet, aki nem érdemelte meg. Félév gyakorlat a kötelező ilyenkor, de ezzel kicsúszik a következő vizsga idejéből, mert az tavasszal van, így sajnos csak jövő őszire jelentkezhet újra...

Záróbeszéd

Még a vizsgával kapcsolatban van néhány gondolatom. Egy 6 féléves OKJ-s képzésen ahol tandíj is van azt hinné az ember, hogy a bizonyítvány garantálva. Ha valaki eljut idáig, akkor már átrúgják...
Sokat morogtam a három év alatt míg a képzés tartott, mert egyeseknek derogált bejárni az órákra, mert egyesek kihúzták magukat a dolgozatírások alól, mert egyeseknek lehetett helyette házidolgozatot beadni, mert egyesek a vizsgán is gátlástalanul puskáztak. Igen, engem személy szerint felháborított, mert az e gyeseknek lett volna idejük tanulni és tiszteletüket tenni az oktatási intézményben a kijelölt napokon. És az egyesek a gyakorlatot sem töltötték le. Persze, nyilván senki nem veszi el tőlem a tudást.

Na de a meglepetés, ami nemcsak nőknek szól  a vizsga után tarolt. Én nem tudom egyesek mégis mit képzeltek, de nyilván ad egy útmutatást az, hogy az írásbeli alkalmával valaki a 100 pontból mondjuk csak 16-ot ért el (három vizsgarészből). Volt olyan modul amelyből írásbeli, gyakorlati és szóbeli is volt. Nos ezek részeredménye összeadódott, így ha valamelyik esetleg nem érte el az 51%-ot még nem kellett kétségbeesni, de olyan is volt, hogy vagy csak gyakorlati vagy csak szóbeli volt adott modulból, nos itt teljesíteni kellett. Nem siekerült mindenkinek. Hozzáteszem nagyon sötétnek kellett lenni, mert  a tanárok, az elnök és a helyettes is nagyon jó szándékkal voltak felénk. Tehát ez a képzés nem arról szólt, hogy megvettük a bizonyítványt és ez így van jól, mert nem lehet kidobni az elrontott darabot, itt élő emberpalánták  vannak, egy rossz gyógyszerelésnek vagy csak elfigyelt tünetnek is súlyos, végzetes következményei lehetnek. Nem. Nem gondolom azt, hogy én már mindent tudok, mert sikeres vizsgát tettem, nagyon sokmindent kell még tanulnom és majd az évek során alakul ki a rutin, de azt megtanultam már most, hogy kérdezni nem szégyen és nagyon sokat köszönhetek a kollégáimnak, az orvosoknak akik nagyon segítőkészek.

Ennyi. :)

Mission Impossible - harmadik rész

Az írásbeli után azt gondoltuk csak elég lesz az a pár hét, hogy szépen beosztva átnézzük az anyagot, mert tanulásról szó sem volt, azt rögtön felmértük, hogy itt már nincs lehetőség a tanulásra.
Igen ám, de közben dolgoztunk is és ott voltak a gyakorlati tételek is. Megvan az az érzés amikor ülsz és nem tudod mihez kezdjél, honnan induljál? Voltak konzultációni is, de nemhogy közelebb vitt volna, hanem inkább még esélytelenebbnek láttam a dolgokat. Pedig nem vagyok egy pesszimista ember, de itt nem láttam az alagút végén azt a bizonyos fényt.
Minden egyes nappal egyre csökkent a megvilágosodás esélye. Annyira jutottam, hogy a gyakorlati tételeket úgy ahogy átnéztem, odajegyzeteltem mellé a legfontosabb dolgokat, mégis miről kell beszélni. A szóbelire való felkészülésnek már a gondolatára is görcsbe rándult a gyomrom, mert a szakmai része még úgy ahogy, de ott is voltak olyan tételeink.....arról meg ne is beszéljek, hogy volt olyan tételsorunk ami ki sem volt dolgozva, egy másikba pedig bele sem néztünk....könyörgöm jog meg TB és minőségügy...minek nekem a betegágy mellé?

A gyakorlati vizsga azon az osztályon volt, ahol dolgozom, ez azért jelentett némi helyzeti előnyt. Na nem sokat, mert ha semmit nem tudok, akkor oly mindegy lett volna. 7 modulból vizsgáztunk ott is.

Nem húztam nehéz tételeket, szerencsém volt. Segítettek a kollégák, orvosok is. Nyilván nem tudtak sokat segíteni és nem is kellett, csak egy-két információt pontosítottam. A nap végére elfáradtam rendesen.

A másnapi szóbeli sokkal jobban aggasztott. Gondoltam majd este még átnézek egy-két dolgot, és behelyezkedtem az ágyba minden jegyzetemmel együtt, de olyan nagy anyagmennyiségen kellett volna átrágnom magam, hogy inkább hagytam a francba az egészet és a majd lesz valahogy alapon lefeküdtem aludni. Szívem szerint fel sem keltem volna másnap, de hát hogyan nézett volna az ki. Reggelről bementünk Nikivel, mire  a többiek odaértek, már megcsináltuk a szendvicseket, kipakoltuk az üdítőket, kávét, mindent. Amíg elfoglaltam magam nem értem rá izgulni. Szépen sorban szállíingóztak a csoporttársak és a tanárok is, majd az elnök és helyettese is befutott. Az előző nap alapján nem volt rossz benyomásom a vizsgabizottságról, nagyon segítőkésznek bizonyultak és bár kérdeztek, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy kötözködős szándékkal tennék.

Megnyitották a vizsgát, majd az első 6 ember bentmaradt, mi hárman kint. Na ekkor kapott el csak igazán a parázás. Mert ugye a beleolvassak-ne olvassak, ha igen akkor mit......akkor vert le igazán a víz amikor belegondoltam milyen tételeink vannak.....megfordult a fejemben, hogy hazajövök....

Az volt a szerencsém, hogy amikor sorra kerültem gőzöm nem volt melyik modulból húzok tételt. Nem húztam rossz tételt, tételeket, sőt, utólag azt gondolom, ettől jobbakat nem is húzhattam volna. Egészséges ember gondozásából, ami tele volt anatómiás tételekkel pont olyat húztam ami a bölcsődei beszoktatásról szólt, illetve ehhez kapcsolódóan az önálló evésre való tanításról, alvásigényről, szobatisztaságról játéktevékenységről. Nos, erről akkor is tudtam volna regélni ha el sem olvasom vagy nem tanulok róla, hozzáteszem valamikor a második évfolyamban tanultuk. Van két bölcsődét megjárt gyerekem.....annyit dumáltam róla, hogy leállítottak, mondták köszönik szépen, elég, látják, hogy nagyon tudom, de sose végzünk ha mindent el szeretnék mondani adott témával kapcsolatban.

Egészségnevelésből a védőoltásokról kellett beszélnem. Ezzel sem volt gondom, de azért itt meg tudtak fogni az egyes védőoltásokkal, mert a franc nem tanulta meg melyik, micsoda, nem védőnőnek készülök....de sikeresen teljesítettem ezt is.

Alapápolásból a fekvés--fektetési módokat húztam, mobilizációt...megint olyan téma amiről lehet dumálni, szakápolástanból pedig a kábítószerfogyasztásról kellett beszélnem. Erről is lehetne órákat értekezni, a végére egészen kiszáradt a szám, nem volt több kérdésük, sőt, köszönték szépen, hagyjam abba, mert sose végzünk :)

Az első két modul után kicsit megnyugodtam, hogy lám  ma sem harap a vizsgabizottság, a tanárok is segítőkészek. Volt egy rövidebb szünet, de  a majré ezek után jött velem csak igazán. Hátra volt az interakció....betegmegfigyelés és diagnosztika-terápia tantárgyaktól nem féltem, azt gondoltam, bármit húzok kivágom magam valahogy. Először diagnosztikára jutottam be, ott sikerült kirántanom az EEG, EMG vizsgálatokat, nem volt vele gondom, mondjuk annyira nem voltam belőle felkészülve, de simán hoztam a formám. Tételkidolgozás közben viszont majdnem kiestem a padból. Olyan rosszullét jött rám, már sötétedett a világ előttem. Nyilván nem volt okos ötlet nem enni meg alig inni, de ilyenkor én nem tudok. Mármint enni, mert azért az ivás megy. Nem sok kellett, hogy szóljak a mentősnek rosszul vagyok, de sikerült összeszednem magam, meg is kérdezte mikor kimentem, hogy mi a baj.....

Még a felkészülés időszakában szóltam a tanárnőnek, hogy bármit húzok interakcióból fix, hogy  a Burn Outról fogok dumálni. Nem tudom hogyan vezetem át, de átvezetem......Na mikor kihúztama  tételt, feljajjdultam...társadalom rétegződése, szegénység, család.....ültem vagy 3 percig, hogy akkor most erről mi a jó fenét fogok mondani, honnan kezdjem el. mert ha megvan a kezdés, onnantól nem gond...és akkor szépen eszembe jutott minden amit annakidején a suliban beszéltünk róla (igen még elsőben, az első félévben). Nagyon jót beszélgettünk róla aztán a tanárnővel, az elnöknő az nem is nagyon figyelt, gondolom elege volt már. Előtte valamikor épp rólam beszélgettek, hogy mennyit tudok. Na ezt nem én hallottam, nekem is úgy mondták vissza.....

Utolsó modulból pedig kihúztam a gyermekbántalmazást, elhanyagolást......nem okozott gondot. Sikeresen kivágtam magam mindenből. Így utólag, meg innen már, a vizsgán túl, talán mégsem volt olyan vészes.

Jön még egy záró rész, de az már nem lesz ilyen hosszú, ígérem.

Misson Impossible - második rész

Az írásbeli vizsga 3 x 1 órából állt. 3 modulból kellett írásbelizni és ez modulonként 2 vizsgafeladatot jelentett, illetve az egyikből hármat. Mikor az első vizsgalapot kiosztották a csoporttársammal egymásra néztünk, az egyik rész olyan feladat volt amit el sem olvastunk. A másik rész viszonylag könnyű volt, parenterális folyadékpótlásról kellett írni...na ez az a téma amiről rengeteget lehet. Az el nem olvasott anyag a terminális állapot és hospice ellátásról szólt. Ide, összeszedtem minden tehetségemet és improvizáltam.

Betegmegfigyelésből ismét siekrült olyat kifogni, hogy csak forgattam a szemeimet. Az első rész az a gyógyszerek mellékhatásairól szólt, különös tekintettel az emésztőrendszert érintő hatásokra. Na ez nem okozott gondot, aki olvasott már gyógyszer tájékoztatót, az tudta, pláne, ha még az előadásokon is figyelt.
Volt egy légzés típusai rész is, na itt tudtak olyat kérdezni ami még a könyvben sem volt benne, a többi kérdés nem okozott gondot, sőt minden olyat leírtam ami eszembe jutott a légzéssel kapcsolatban, hátha jár érte plusz pont. Amivel meg tudtak fogni, az a monitorokkal kapcsolatos ismereteim voltak, ezt a részt konkrétan egyetlen egyszer futottam át. Értem én, hogy fontos munkaeszköz, de mondja már meg nekem valaki, hogy mi a francnak kell nekem a javíthatóságkat, a monitorokkal szemben támasztott követelményeket tudni. Oké, hogy tudtam róla írni, de nekem az a fontos, hogy működjön és miután magyar eü-ről beszélünk, az esetek többségében mindig van valami gebasz velük.

Szakápolástanból volt egy koraszülött ellátás rész és egy vakbélműtött ápolási terv készítés.

Utólag azt mondtam/mondom, hogy nem volt vészes, sokkal nehezebbre számítottam, igaz tudtak volna olyat beletenni amiből nem készültem...pl minőségügy.....

Folyt. Köv.

Mission Impossible - első rész

Tényleg annak tűnt a vizsga. Nem csak most a vége felé, hanem már azóta amióta nyilvánvalóvá vált számomra, milyen vizsgarendszerben fogják számonkérni tudásunkat. Itt jegyezném meg, hogy aki a moduláris vizsgarendszert kitalálta menjenajóédesahovágondolom azt most helyből levizsgáztatnám.

A legnagyobb baj ott volt, hogy 3 évvel ezelőtt mikor elindították ezt a tanfolyamot ők maguk sem tudták, mit és hogyan is kellene tanítani. Az a véleményem, hogy a felépítéssel is bajok voltak. Ki hallott már olyat, hogy előbb a tetőt rakjuk, utána az alapot. Na nálunk valahogyan így volt ez, először tanultunk klinikumot, utána meg az anatómiát próbálták lenyomni a torkunkon.
Szerintem kevés volt a heti két nap x órában megtartott tanóra, reggeltől-estig tartó normál tanórákra lett volna szükség és arra, hogy a modulokhoz rendelt tételek szerint haladjunk az anyaggal. De nem ez történt és menetközben jó volt, persze, mert kevesebb anyagot kértek számon, mint amit kellett volna, de most a harmadik év végén meg az összes modulból kellett levizsgáznunk. Volt olyan amiből kidolgozott tételünk sem volt, a többit meg a netről szedtük le csak épp sokszor a kérdés és a válasz köszönő viszonyban sem volt egymással.....

Én már akkor nyávogtam, hogy haladjunk tételek szerint mikor kiderült ősszel miből kell majd számot adni, de neeeeeeem.......áprilisban, igen, akkor eljutott a tanárok tudatáig, hogy itt bizony gondok lesznek. Hja kérem, csak akkor már mire volt idő...semmire. Írásbeli vizsga időpontja május 14. A csoporttársammal összeülve olvastuk át a 3 modul tételeit (90 db), de így  is volt amit kihagytunk, mert nem volt rá időnk.

Nekem komolyan megfordult a fejemben, hogy nem megyek vizsgázni, mert képtelenség teljesíteni a követelményt, pedig a 3 év alatt becsülettel jártam az órákra és becsülettel készültem az összes vizsgára, igen, lehet azt mondani, hogy stréber vagyok/voltam, de ennek így láttam értelmét. ezt a papírt én nem a fiókomban szeretném őrizgetni, pláne nem úgy, hogy immáron egy éve  a szakmában dolgozom.

Folyt. Köv.

Ahogy azt Móricka elképzeli

Mikor végre kezdenék egy kicsit megnyugodni a nagyvizsgát illetően, hogy mennifogaznemleszgondmégvanidőindentmegtanulni, na akkor mindig rádöbbentenek a suliban, hogy mennyi minden van amit ugyan kellett volna, de mégsem tanultunk és bizony qrva nehéz lesz behozni a lemaradást.

Vizsga - második rész

A másik modulzáró az ma volt esedékes. Tegnap bementem dolgozni, mondván, úgysem fogok tanulni, így viszont a hétvégém szabad.
Délelőtt olvastam át egyszer az anyagot, de úgy kellett erőszakkal kényszerítenem magam az olvasásra is, mert minden más fontosabb volt, mint a készülés.
Nem volt nehéz, mert az utolsó négy alkalommal számonkérőt írtunk belőle, de így is több, mint egy órán át írtam, volt az talán másfél óra is és szokásommal ellentétben csak a lényegre szorítkoztam. Nem gondolom, hogy rosszul sikerült, négyesnél semmiképp nem rosszabb. Majd meglátjuk.

A lezáró jegyeim kivétel nélkül ötösek, így azt gondolom a még nem tudott dolgozatok jegyei is ötösek lettek. Örülök neki.

Remélem hamarosan eredményhirdetés is lesz.