Így pihenünk mi

Munkánkból adódóan a hosszú hétvége nálunk soha nem hosszú hétvége, valamelyikünk mindig dolgozik és naná, hogy nem ugyanaznap. 

A mostani hétvégére sem terveztünk különösebbet, sógoromékhoz készültünk, mert a legnagyobb keresztgyereknek születésnapja is van. 

Minden évben kardinális kérdés van ám belőle, mert sógornőm szereti, ha az egész bagázs család egyszerre van jelen. Ezzel csak az a probléma, hogy a;   több, mint 100 km választ el minket egymástól, b; Gáborral kettőnknek nehéz összeegyeztetni egy-egy napot, ha program van, nem még másik 3 családhoz is alkalmazkodni, c; a kicsik (Áron és a két kisebb keresztgyerek) szülinapja még sosem volt megünnepelve úgy, hogy ők vagy mi jelen lettünk volna.

Most sem tudtuk összehozni, mert Gábor dolgozik mind a két nap (vasárnap-hétfő), én szombaton nappalos lettem volna. Elég bonyolult, na. A lényeg, hogy cserélnem kellett, így ma el tudtunk menni hozzájuk egy kicsit. Srácok ottmaradtak, én a nappalomat éjszakára cseréltem. A buli viszont vasárnap lesz, mert a család nagy része akkor ér rá. Nyilván megint mi lógunk ki a sorból, de már megszoktuk. 
Nincs bajom a sógornőm rokonságával, a két bátyja jó fej nagyon, de azért nagyon nem sírunk, hogy nem kell résztvennünk a nagy bulin.

Egyébként én szeretek náluk lenni, ha nincs nagy családi összeborulás, mert a Duna partján laknak közvetlenül, csend, jó levegő. egyetlen hátránya van, kicsit mindig hűvös van náluk, én meg fagyos vagyok :D 

Srácok nagyon jól elvoltak, sógornőm kivitte őket a céges buliba (a tesóinak van kamionos-buszos vállalkozása, 20 éves volt a cég és azt ünnepelték), én felügyeltem a szülinapi tortához a piskótát, a két tesó meg elvitte sétálni a legkisebbet és el is altatták. S amíg csend volt kiballagtam a stégre lazítani :)