Nógrád

Hétvégén várjáték volt Nógrádon, tavalyelőtt már voltunk kint. Akkor Áron le sem mászott az apja nyakából, úgy félt a katonáktól. Most is nyafogott egy sort és kérdezgette, fognak-e bántani a katonák (hogy honnan szed ilyeneket...)
Nem kapkodtuk el a felkelést, az idő is olyan semmilyen volt leginkább. Nem volt egyértelmű, fog esni vagy sem. Én éjszakára mentem, bekészítettem a cuccaimat, mert úgy beszéltük meg, ha jó lesz az idő, a srácok is bírják, akkor maradunk, s majd onnan bevisznek dolgozni, ha nem, akkor meg hazajövünk és majd szokás szerint busszal közlekedek, max nem lesz kilométerhiányom, na.
Okos anyuka lévén, nemhogy nem fújtam-kentem réjuk naptejet és kullancsriasztót, de még betenni is elfelejtettem.....(taps)
Persze, Gábornak is útközben jutott eszébe (bár a kullancsriasztót azt kérdezte otthon is), meg is egyeztünk, hogy valamelyik üzletben veszünk. Megfogadtam, ezentúl tartani fogok mind a kettőből egyet-eget a kocsiban is. Kullancsriasztót sikerült is beszerezni, a naptejre meg csak legyintettem, mondván, el van borulva, nem lesz itt tűző napsütés meg ezer fok...

Mikor odaértünk, már javában mentek a programok. Kicsit körbetekintettünk, majd leparkoltunk a várfalon, onnan ráláttunk mindenre, bekapcsolódtunk a műsorokba. Ugyanazok voltak, mint tavaly előtt, mármint ugyanazok a személyek, s a műsornak is voltak állandó elemei. Valószínűleg ezek járják az országot, tavaly Sümegen futottunk velük össze, mikor nyaralni voltunk.

Srácok kipróbálták a játékokat, körbenéztünk, egyik sem nyávogott játékért, fegyverért, találkoztunk sok ismerőssel.
A nap persze délutánra előkecmergett a felhőréteg mögül és ezer fokkal fűtött, csak kellett volna az a naptej. Jól meg is kapott minket a nap. szerencse, hogy a fiúk inkább barnulnak, én vagyok az egyedüli aki ég. A karomon meg is látszik, hogy összetalálkoztam a nappal...

Négy óra körül indultunk útnak. Beígértünk még egy fagyizást Vácon és lesétáltunk a Duna partra is. Innen engem a munkahelyemre  vittek, a pasik meg hazafelé vették az irányt...