Blogháttér

2018. május 8., kedd

Renitens vagyok

Az utóbbi időben fáradtnak éreztem magam, valami nem volt jól, de betudtam annak, hogy január óta nulla szabadsággal, sőt túlórával viszem a heteket, hónapokat. Nem panaszkodás, áprilisban 7 szabadnapom volt összesen, no nem egyszerre.....kimerültem.

Már vasárnap elkezdett fájni a hasam, de vettem be egy gyógyszert, gondolván, hogy menstruációs görcseim vannak, s el is múlt a fájdalom.

Hétfőn reggel ébredtem erős görccsel, de vettem be egy újabb gyógyszert, s kicsit visszafeküdtem, majd mikor enyhült a fájdalom, elvégeztem a szokásos teendőket, még ki is takarítottam, összekészítettem a srácokat, mert én éjszakára mentem, Gábor meg éjfélig dolgozott, így a szüleim vállalták őket.

Útnak is indultam, még gondolkoztam is, hogy vehettem volna be egy gyógyszert, mert fájt a hasam. Nem erősen, de tompán folyamatosan. Vácra érve még szépen felsétáltam a kórházba, tovább is tartott, mint szokott. 

Beérve bekaptam még némi gyógyszert, s vártam a csodát. Nem voltam jól, persze nyilván leplezni próbáltam. Elláttam a munkámat, de amikor csak tudtam ledőltem összegörnyedve, mert úgy jó volt.

Az ügyeletes doktornő mondta, hogy menjek le a sürgősségire, de csal legyintettem: meg fog jönni.....
Na éjjel már annyira voltam, hogy nem volt erőm ellenkezni egy ultrahang vizsgálat ellen.....
...örültek nekem lent, éjjel negyed 12-kor.....elég sokáig vizsgált a Doktornő, már meg is ijedtem, hogy vajon mi a francot talált. A fejem felett szemkontaktussal beszélgetett az asszisztenssel...majd cisztát véleményezett s a máj alsó részénél folyadékot. Ez utóbbit nem igen értette, hogyan került oda, nézett is rám kérdőn, de mondtam neki, hogy hát nem én fogok erre válaszolni. 
Utamra engedett, mondván menjek vissza a sürgire, s egy nőgyógyászati uh készüljön.

Mint rendes beteg, nyilván visszasétáltam a gyerekosztályra, s legyintettem egyet a nőgyógyászati uh-ra, hogy ugyan, majd ha nem leszek jobban, ciszta ma már mindenkinek van, oszt mindenki jól elvan vele.....

Az volt a nagy szerencsém, hogy az ultrahangos Doktornőt nem hagyta nyugodni a folyadék, ezért feltelefonált a mi ügyeletesünknek, hogy MOST és AZONNAL lásson nőgyógyász....

Mielőtt átmentem, természetesen még begyógyszereltem a gyereket, akit este vettünk fel.
A nőgyógyász is nagyon örült nekem éjjel háromnegyed egykor. Pláne mikor meghallotta, hogy reggel kezdődtek a panaszaim....
Próbált megvizsgálni manuálisan, nyomkodta a hasamat és közben azt hajtogatta, hogy ne feszítsek, lazítsam el.....mondtam is neki, hogy ˇellazítanám, ha nem nyomkodná, de nagyon fáj"
Ezután uh-t csinált, ahol megtalált a a cisztát.....és mellette tele volt a hasam vérrel.....közölte nem megyek sehova, az osztályra vissza meg dolgozni pláne nem, máris le kell feküdnöm, labor, infúziós, stb...megyek a műtőbe.....

Meg kellett várnom, míg egy vajúdó nő életet ad a gyermekének, utána azonnal toltak a műtőbe. Két órán keresztül műtöttek, be kellett hívni a sebészt az összenövéseim miatt, vért kellett kapjak műtét közben. Nem voltam egyszerű eset, na.

Kiderült, hogy endometriózisom van. Mind a két petefészkemet el kellett távolítsa, a méhemhez nem mert hozzányúlni az összenövések miatt. Irtó nagy szerencsém volt. A legjobb dokik dolgoztak rajtam és mentették meg az életemet. Nem akarták elhinni, hogy nem volt tünetem és fájdalmam. Még harmadnap is én voltam a téma az ultrahangban és a műtőben is, mert ők ilyet még nem láttak. A nőgyógyász is azt mondta a 32 év alatt ilyen akut hasat még nem látott endometriózis miatt....

Szombaton hazajöhettem, tegnap voltam varratszedésen, de még 5 hét pihenő van, addig nem dolgozhatok, pihennem kell, semmi megerőltetés. Jelen pillanatban még üzletbe sem mehetek egyedül. Igaz, nem is nagyon bírnék. A lakásban már egész jól jövök-megyek, de hosszabb távon elfáradok. 

Az biztos, hogy  a munka mentette meg az életemet, mert ha akkor nem dolgozom, biztosan nem megyek orvoshoz. Persze, utólag nagyon okos vagyok, de nem gondoltam volna, hogy az a görcsölés amivel a menstruáció jár az nem normális (állítólag magas a fájdalomküszöböm), így orvoshoz sem mentem vele, a rákszűrésen meg erre nem derül fény. :)

Most kipróbáltam milyen a tű másik oldalán.....szerintem visszamegyek a helyemre, mert itt nem olyan jó :)

7 megjegyzés:

Kriszti írta...

Ezt olvasni is szörnyű volt. Jobbulást kívánok, és máskor kevésbé legyél renitens beteg. :)

fenci írta...

hűha!!!tényleg szerencséd volt, hogy akkor dolgoztál! azt a mindenit! gyógyulást kivánok!

király.diana írta...

Köszönöm kedvességetek :) A tanulság, hogy inkább fordulj orvoshoz feleslegesen, mint nagyobb baj legyen. :) Csak hát én sem vagyok egy nyafogós fajta....na de remélem már rendben leszek. És az évente kötelező vizsgálatokra mindig elmentem, sőt labort is nézetek többször is...

Kriszti itt szeretném jelezni, hogy igényelni szeretnék egy meghívót a blogodhoz, most biztosan lesz időm olvasni :)

Kriszti írta...

En masik Kriszti vagyok, nem irok blogot, csak olvaslak. :-)

elem29 írta...

Ez nem semmi!A lényeg, hogy jó kezekbe kerültél és kiderült a baj, amit gyorsan orvosoltak!Kitartást!

teide írta...

Uh, ezt olvasni... Nagyon nagy szerencséd volt, hogy dolgoztál akkor és hogy az orvos nem hagyta annyiban a dolgot! Gyógyulást!

király.diana írta...

Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm szépen. Az őrangyalom megdolgozott rendesen értem és hálás vagyok, hogy a legjobb orvosok voltak ügyeletben 😊