Vasárnap nem csak szülinapot ünnepeltünk, hanem a kulcsokat is átadtuk a lakás új tulajdonosának. Délelőtt még levittem a srácokat, volt némi sírás is. Bence fogalmazta meg: nektek könnyű, ti ezt csak vettétek, de mi ide születtünk. egyrészt igaza van, másrészt nekünk is sok a kötődés a lakáshoz. Az első közös otthonunk, oda születtek a gyerekeink, ott töltöttünk el, maj 19 évet. Szép volt és én maradtam is volna, csak alaposan fel kellett volna újítani, illetve ár változott az ízlésem, de két kamasz gyerekkel már kinőttük.
Már másfél hete, hogy itt lakunk, de a szobánkba csak aludni járok fel. Basszus tudtam mennyi teendő van egy családi házban, és még bele sem fogtunk a felújításba úgy igazán, de hogy nem érek soha a végére.....a konyhát 3 napig súroltam....iszonyú nehéz egy olyan családi házba ahol laknak is egy lakást bepakolni. Ráadásul az anyósomnak is van bőven konyhai eszköze. Ilyen fazék, olyan lábas, van ám vadonat új is....mondtam is neki, majd 19 évet levezényeltem 6 db főzőedénnyel....és elég volt. Persze, többen leszünk, többet főzünk, lehet nem lenne már elég, de 86 akkor sem kell.....és még számtalan ilyet tudnék említeni. Mondjuk még azt, hogy Magyarország éves majorrana készlete is fellelhető volt -16 csomag* - de miután volt ami 2017-ben és 2018-ban lejárt, így kidobáltam. Sütőport és pudingport sem kell vennünk idén, de talán jövőre sem, mert van bőven abból is.
Ma asszem a végére jutottam, egy pár dolgot még elpakolom, bedobozolok (nem kell nekünk 8 evőeszköz készlet például)
* mentségére legyen mondva, akkor még volt éves disznóvágás, valószínűleg abból maradt, azt meg ne forgassuk, hogy ha pakolt akkor miért nem tűnt fel...
4 megjegyzés:
Nagyon megértem a fiaidat, több évtizede elköltöztünk abból a házból ahova születtem, és 16 éves koromig az volt az életem, szóval még mindig fájó pont, és visszavágyódás a lelkemben. Évente többször elmegyek autóval a volt házunk előtt - pedig nem esik útba sosem - mert a lelkemet egy kisidőre meg tudom szelídíteni.)
Huha anyósoddal költöztetek össze? Hosszútávon gondolom elég nagy kihívás lesz....)))
Erika
Mamám is gyűjtögető, egy szobában lakik, a másik a raktár. Ő annyiban veszélyesebb, hogy lejárt gyógyszereket is tárol..
Én is megértem a srácokat, 19 évet éltünk ott, én szívesen maradtam is volna, mert panel, meg nyilván kicsi (hasonlóban nőttem fel), de városközpont, kényelmes...én a nagyszüleim háza felé szoktam elmenni, mikor a temetőben járunk.
A mamával bizony. Meg a papával, de szegény alig bír már, leginkább fekszik meg ücsörög. A mama amúgy jó fej, rám hagy mindent, partner mindenben és nem mellesleg nagyon jól süt, főzni nem szeret, így a konyhában sem veszünk össze :)
Elem 29: szerencsére meggyőzhető mindenről, sok felesleges dolog kidobásra vagy elrakásra került.
Megjegyzés küldése