Nálunk ilyenkor (sem) nem történik semmi különös, tekintve, hogy dolgozunk. Illetve Gábor aznap reggel érkezett haza, be kellett ugrania éjszakára, mert a kollégája Covidos lett, én meg nappalra mentem.
Sok gyerek nem volt az osztályon, az egyik készült is haza, de csak délután (természetesen váltáskor, amit azért utálok, mert időben indulnom kell, ha nem este fél 10-re akarok hazaérni, de a szobát meg annak kell(ene) rendbe tennie, akinek a műszakjában hazamegy a gyermek). Aztán anyuka teljesen kétségbe volt esve, hogy még nincs készen a konyha és fúrnak meg faragnak, mire viccesen mondtam, hogy akkor még aludjanak ott egyet. Hát így is lett.
A nap amúgy viszonylag nyugalomban telt, pár ambuláns próbálkozott, de senkinek nem volt olyan baja, ami miatt felvételre szorult volna, így nem szakadtunk meg a munkában, de pont így is terveztük.
Itthon aztán senki nem várt, a srácok kiszaladtak a barátaink hoz, mert bográcsolás volt és egy fővel kevesebben tértek haza. Bence ottaludt náluk, mert Domival késő estig horgásztak.
Vasárnapra nem jutott semmiféle házimunka, úgyhogy amint kivasaltam már szedtem is az úszós cuccokat és épp induló van voltam, amikor Áron is jelezte jönne velem. Nem voltak sokan, bár volt úszoedzés is a gyerekeknek, de nem zavarták egymást. Ebéd után Bencét is összeszedtem, kicsit logattam a lábam, majd elindultam dolgozni.
A kisbaba megvárta, este jött az apukája, hogy hazavigye őket, így a szoba rendbetétele is rámhárult, de ilyenkor nem zavat. Ezenkívül nem tartózkodott gyermek az osztályon és talán, ha 4 ambuláns járt arra, de azok sem voltak betegek, így üres volt az osztály egész éjjel. Kihasználtuk a csendet és filmeket néztünk, beszélgettünk és egy kicsit szundikáltunk is.
Mondanám, hogy itthon is jajj de jól haladunk, csak nem lenne igaz. A beltéri ajtókra várunk, talán szeptember elején meglesz és be is teszik, na akkor lehet végre befejezni a gipszkartonozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése