Olyan régen voltam már éjszaka dolgozni, majdnem azt hittem, új szelek fújnak, de nem. Semmi nem változott. Én szoktam mondani, hogy a péntek éjszaka van a )nem merünk nekimenni a hétvégének" rendelés. Ahhoz képest, hogy péntek és hétvége, viszonylag kevés ambuláns szerette volna beverekedni magát az osztályra, de volt pár kísérlet. Az egyik egy kiskamasz lány aki "magas vérnyomás és szapora pulzus" panasszal érkezett. A pulzusa valóban emelkedett volt picit, de rossz a közérzetet, hpemelkedése és minden más baja is volt, valószínűleg benyalt valami vírust, most kezdődnek a panaszai, a vérnyomása rendben volt (kivételesen ő nem valamelyik viselhető okoseszközzel mérte).
A következő nagyon akut problémával érkezett: "3 órája görcsöl a szíve" mondjuk az agya nem görcsölhetett, mert az nem volt neki. Akinek görcsöl a szíve, az nem áll egyenesen, nem flegmáskodik és stb. Már azzal kiakasztottak, hogy becsengettek, elindultam és látták is kintről, hogy közeledek, de azért mégegyszer elnyomott a csengőre, úgyhogy nem voltam jó fej, felvilágosítittam őket, hogy repülni még nem tudok és gyanítom nem is fogok ezután sem.
Még a telefont kapkodtak nagy szorgalommal éjszaka. Volt egy anyuka, aki betelefonált, hogy sír az egy hetes gyerek. Kolléganőm kikérdezése után Espumisan cseppeket javasolt. Nyilván nem volt otthon. Na egy óra múlva visszatelefonéltal, hogy apuka most ért haza a munkából (éjjel fél 4), akkor ők talán bejönnek, bár a gyerek elaludt, de hát ha már ügyeletes gyógyszertárba be kell jönni Karakószörcsögről, akkor már valami orvos is nézzen rá... Természetesen egy békésen alvó csecsemővel érkeztek, aki úgy viselkedett, mint egy alig egy hetes baba. Anyuka szerint "eddig jó gyerek volt" (két napja vannak otthon), papírt is kapott arról amit mi is elmondtunk neki a telefonban...
Örültem mikor végre reggel lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése