Jól megérdemelt szabadságunkat edzőtáborral indítottuk. A gyerekeknek augusztus 4-7-ig Velencén tartották a karate edzőtábort. Úgy időzítettük a szabadságunkat, hogy amíg a srácok táboroznak, mi felnőttek (4 család) kibéreltünk egy házat, s addig lábat lógattunk.
Velence még egy pár éve nagyon felkapott hely volt, most ennek nem láttuk nyomát. Éppenséggel hőségről sem tudok beszámolni, szerintem sikerült kiválasztani azt a hetet, ami a nyáron a leghidegebb, de mi akkor is nyaralunk, na! Azért sikerült jól érezni magunkat, sokat beszélgettünk, társasoztunk, de be lehetett ülni a jakuzziba, utána a szaunába (én nem éreztem magamban motivációt ezek használatára). Egyik nap lementünk a korzóra sétálni és ebédelni. Alig lézengtek az emberek.
Vasárnap este összepakoltam a cuccunkat (nagyon nem volt szétpakolva mondjuk), mert hétfő reggel 8.45-re lehett menni a srácokért és 10-kor át kellett adnunk a házat.
Még vasárnap lezajlott az övvizsga, mindenki sikeresen teljesítette. Áronnak új öve nem lett, mert ő egy öv fokozattal előre van a többiektől, de megkapta rá a csíkot (ha minden rendben zajlik és szeretne, akkor jövő nyáron mehet barna övre).
Bencének még pénteken és szombaton lezajlott a bírói vizsgája és a dan vizsga is. A bírói sikerült neki, ám a feketeöves vizsgája nem sikerült teljesen, voltak hibái és a kézenjárás nem ment neki úgy, ahogy kellett volna. Viszont, nem kell egy évet várnia a következő lehetőségig, hanem novemberben a mostani Kyo team vezetőnek ( a táborban zajló vizsgát a jaoán Sihan tartotta) be kell mutatnia 1-2 dolgot, s ha minden jól megy, akkor meg is kapja az övet. Nem lesz elég egyszer elmenni és bemutatni, hanem 3 edzésen részt kell vennie, ebből az egyik egy edzőtábor lesz októberben. Kicsit el volt kenődve, bántotta őt, hogy nem úgy ment, mint ahogy eltervezte, szomorkodott is vagy 2 napig (fúúú borzasztó volt látni, ahogy marcangolja önmagát és nem vett részt a nyaralásban: nem kért fánkot/fagyit, nem ment fürdeni/csúzdázni/ugrálni, csak feküdt a napon, az árnyékban és kábé minden mindegy volt neki) de aztán mondtuk neki, higy akkor most vegyen egy nagy levegőt és lépjen előre, koncentráljon arra, hogy most nyaralunk, aztán meg majd az edzésekre és novemberben pedig pótolja amit kell és kész. Másnapra össze is kapta magát.
Hétfőn tobább autóztunk Zalakarosra. Odafelé, mert volt időnk megálltunk Fonyódon, hogy megnézzük a Balatont közelebbről is. Hát majd megfagytunk! Úgy fújt a szél és hideg is volt lent a parton. A fanatikusokat nem tartotta vissza semmi a szörfözéstől, de mi egy gyors sétával letudtuk a balatonozást.
Zalakaroson beültünk egy étterembe ebédelni. A kaja nagyon finom volt, nagyon jól is laktunk és nagyon sokat is fizettünk.
A szállásunk majdnem szuper volt (volt 1-2 hiányosság, de mondjuk azért megoldottunk mindent ezek nélkül is). Csak mi voltunk a 3 apartmanban. Kipakolás után a jol megérdemelt kávét a teraszon ittam meg.
Első este elmentünk sétálni a városba. Ott rögtön belefutottunk az egyik másodunokatesómba, akik, mint kiderült a közelben laknak.
A napjainkat a strandon töltöttük. Sokat nem merészkedtem a vízbe. Nem volt itt sem hőség, de mikor elmentek a felhők volt ereje a napnak. Egy kis színt azért összeszedtünk.
Hazafelé Szántódról átkompoztunk Tihanyba. Ott felsétáltunk az apátsághoz, be is jártuk, ha már ott voltunk, sétálgattunk kicsit (rengetegem voltak) aztán folytattuk utunkat hazafelé. Velencén nosztalgiáztunk a Mekiben és estére haza is értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése