Párkány 2026.08.11.

Strandolást terveztünk Párkányba. Reggeli után el is indultunk, s bár hétköznap volt, elég sokan voltak. A strand nagy, sok medence van. Egyetlen hátránya van, a napozóágyak itt fix helyen találhatóak, majdnem mindegyik foglalt is volt - lehet valaki csak rápakolt, s nem bérelte ki, mert ha bérelsz, megadják melyik számú napágy a tiéd, s ha valaki fizetés nélkül elfoglalta, akkor azt el tudod küldeni onnan - de nem problémáztunk ezen a kérdésen, vittünk strandolós plédet (nem tudom mi a neve) meg van egy egyszemélyes kis matracunk, csak éppenséggel nem kényelmes a földön fetrengeni. éppen ezért sokat voltunk a medencében :)

Először a melegvízben ücsörögtünk Vikivel, aztán csatlakoztak a többiek is. Gábor természetesen nem tudta megállni, hogy ne nyomjon le a víz alá....A gyerekeket délelőtt alig láttuk, mindig valamelyik csúszdán voltak épp. 

Ebédre én sajtos-tejfölös lángost ettem, a többiek a szokásos rántott csirkét hasábburgonyával. Utána pedig ittam egy frappét.

A délutánt egy másik medencében ücsörögve töltöttem Vikivel, a gyerekek is ott játszottak Rékával, majd egy idő után elmentek ugrálni, csúszdázni, mi meg csak beszélgettünk és beszélgettünk, a vízben meg jól meg is kapott minket a nap. Áron sem maradt ki a buliból, addig nem nyugodott míg le nem tudott nyomni a víz alá, így neki is meglett az öröme. 

Este játszottunk egy logikai fejtörővel, kevés infó alapján kell kitalálni a történetet. Pl: A mezőn találnak egy meztelen holttestet és egy gyufaszálat mellette. Mi történt? Egyvalaki tudja a történetet, neki lehet kérdéseket feltenni, de csak igennel és nemmel felelhet... Jó kis játék, interneten is sok történet  van, de lehet kapni ilyen tematikus kártyákat is. 

 Esztergom 2026.08.10.

Már tavaly megbeszéltük, hogy idén elmegyünk a barátokkal tekerni egyet. Nyár elején le is foglaltuk a szállást Esztergomban, 3 nap, 2 éjszaka. A program az volt, hogy első nap biciklizünk, második nap strandolunk, a harmadik napot meg majd kitaláljuk. 

Reggelről indultunk, s korán érkeztünk, a szállást még nem tudtuk elfoglalni, de a kocsikkal be tudtunk állni az udvarba, átöltöztünk és biciklire is pattantunk. Ekkor még mindenki mosolya őszinte volt. Az idő nem kímélt minket, hétárgra sütött a nap, nem is fáztunk. 

Az első pár km nagyon jól telt, bár nekem fájt a fenekem, kb 300 méter után, de így jár az, aki nem szokott bicajozni. A cél Pilismarót volt, kb 18,5 km. Útközben többször is megálltunk, először a Dunaparton, nem feltétlenül a pihenés miatt, inkább a szép táj és a látvány miatt, majd innen továbbindulva, egyre jobban fáradtunk. Nagyon meleg volt, Réka 3 éves korára való tekintettel, gyerekülésben utazott, azért vele kihívás volt tekerni, bármennyire is barátságos volt a terep. 

Nehezítette még a terepet, hogy volt egy 3 km-es szakasz, amit az autóúton kellett megtenni (bicikliút része volt, csak nem volt az útburkolaton feltüntetve), s az sem segített, hogy kifogytunk az innivalóból, de szerencsére már csak 1-2 km volt hátra a célig. 

Egy büfénél álltunk meg a Duna partján, itt aztán lehetett enni, inni. Mi csak ittunk, éhesek nem voltunk, a többiek ettek is. Több, mint egy órát pihentünk, majd lassan útrakeltünk. Na itt kezdődtek a problémáim. Konkrétan mindenem fájt a 19,2 km-es tekerés után. A térdem nyilalt, a fenekem fájt, sehogy nem volt jó. Nem is bírtam gyorsan tekerni, csak olyan szépen, lassan. Gábor persze adta az instrukciót, hogy váltsak könnyebbre és egyenletesen tekerjek, de amíg gurultam legalább addig pihentem. Mondtam is neki, hogy majd fel fogom venni a ritmust, csak ne sürgessen. Nem segített a 35 fok sem rajtam, de aztán szépen lassan haladtam. Már kezdetm magam jól érezni, mikor a térdem felett a belső oldalon a combom begörcsölt. Először még elég volt, ha megálltam kinyújtani, de Esztergomba visszaérve olyan szinten görcsölt be a bal oldalon, hogy mikor leszálltam a bicajról se behajlítani, se lépni nem voltam képes. Ekkor felajánlották, hogy visszajönnek értem kocsival, de hát erről szó sem lehetett. Nagy nehezen kinyújtottam, így már meg tudtam tenni a hátralévő pár km-et, de kb úgy fájt a lábam, mintha az izmaim elszakadtak volna. 

A szállásra visszaérve, mindenki vette egy gyors zuhanyt, valamennyire elpakoltam az útból a cuccokat és indultunk vacsorázni a Parasztétterembe, Párkánybe. Itt csatlakozott hozzánk Viki barátnőjének férje és fia is.

 Egy 6 személyes tálat rendeltünk, ami 14 főre is sok volt. A kaja nem volt rossz, ha valaki szereti ezeket a nehezebb ételeket,  maga az étterem hangulatos volt, bár nekem nem jön be ez a stílus, hogy úgy beszélnek veled, mint egy utolsó akárkivel (tudom, hogy ez erről szól, én annyira nem rajongtam az ötletért, hogy ide menjünk). Nekem ez az egyszer kipróbáltuk és pipa kategória, ha rajtam múlik, ide többet be nem teszem a lábam. 

Este mindenki kidőlt a fáradtságtól. 

 Reggel a srácok lementek az edzőterembe, utána pedig még beültek a melegvízbe, addig én összepakoltam a cuccainkat, majd miután megérkeztek, lementünk reggelizni. Már csütörtök este rendeztük a számlát, így a kicsekkolással nem ment el az idő, leadtuk a kártyákat, aztán indulhattunk is. Az első állomás Szigliget volt. Jó kis túra volt mire felmásztunk a várba, de megérte. Jó időben mentünk, akkor még rengeteg parkolóhely volt, aztán a várban egész sokan lettek. A kilátás valami gyönyörű volt, a vár pedig szép, az lett volna még jó, ha van tárlatvezetés és elmesélik a vár történetét, a régi szokásokat, hogy hogyan éltek akkor ott, de így is nagyon jó volt. Természetesen rengeteg fénykép is készült. 

Innen aztán átautóztunk Nagyvázsonyba. gyönyörű a Balaton környéke is, olyan szép a táj, a falvak rendezettek, takarosak. 

 Csütrötökön nem volt valami strandolós az idő, de ez nem szegte kedvünket, a benti medencékben lazultunk, a srácok szaunáztak is egyet, én ezt kihagytam, inkább pihentem és olvasgattam.Este pedig az interaktív asztalnál játszottunk. Megbeszéltük, hogy hazafelé útba ejtünk 2 várat is. eredetileg sümegre akartunk elmenni, mert a gyerekek kicsik voltak amikor ott jártunk, aztán Gábornak az az ötlete támadt, hogy menjünk el Szigligetre meg Nagyvázsonyba, úgyhogy ennél a tervnél maradtunk.