Pótolnivaló

 Január 12. hétfő

Nappalos voltam, sokat is mentem, estére el is fáradtam, de összességében nem volt rossz a nap. A nap jó híre, hogy Bencének az összes vizsgája sikerült elsőre, így az első félév teljesítve. Most február közepéig itthon lesz, amit én egyáltalán nem is bánok. 

Január 13. kedd

Bence 21 éves. Annyira közhely, de tényleg nagyon gyorsan elment ez az idő. Jó is, hogy már ilyen nagy, meg hiányzik is az a korszak amikor még kicsi volt és bölcsibe meg oviba járt, de nyilván ez az élet rendje. Kicsit sűrű volt a nap, be kellett fejeznem a tortát meg főztem is és Mexet is elvittük egy kisebb körre, amit természetesen nagyon élvezett. A szülinap kicsit kapkodósra sikerült, mert Áron 2-ig volt suliban, de fél 5-re már mentek edzeni, így gyorsan kellett a tortán lévő gyertyát elfújni. A torta nagyon finom lett, még azt a bókot is megkaptam a férjemtől, hogy jobb, mint amit a helyi cukrászdában lehet kapni. 

Január 14. szerda

Ismét nappalos voltam, mozgalmas egy nap volt, de összességében jó volt. A betegeim hazamehettek, de azért maradt még olyan, aki nem mehetett haza. Kiderült, hogy a két miskolci babát hétfőn elviszik vissza, mert van hely az újonnan megnyílt gyerekotthonban, de majd nyugtával dicsérjük a napot. Nyilván lesz a helyükre baba, majd sorba fognak születni. Ami felháborít, hogy olyanok várnak babát, akiknek már vagy a nagymama neveli az előző kettőt vagy van már olyan, aki gyerekotthonba/nevelőszülőkhöz került. Lehet velem nem egyetérteni, de bizony én kötelezném ezeket az elkötésre és a születendő gyerek felett semmiféle joguk nem lenne, azonnal örökbeadhatónak nyilvánítanám. Komolyan szerencsétlen gyerekek hányódnak a világban, mert az idióta anyjuk nem mond le róla, de amúgy meg nem is érdeklődik és nem tesz semmit azért, hogy hazavihesse...ideges leszek, ha rá gondolok.

kaptunk egy csomó sütit az egyik gyermek szüleitől. Hát így nem lehet kalóriadeficitben maradni...

Január 15. csütörtök

Elvittük a srácokat Ceglédre a téli edzőtáborba. Úgy volt, hogy az egyik edzőtársukkal mennek, de az valamiért visszamondta, nem tudtak menni, így nem volt aki vigye őket, Gábor meg pont itthon volt, így nem okozott gondot, viszont haza majd egy másik apukával vagy az edzővel jönnek. Odafelé megálltunk a Decathlonban, mert Áronnak nem volt télikabátja. De. Volt. Csak  december közepén jutott eszébe, hogy kicsi rá. Amúgy nem kicsi, még elhordhatta volna, de mindegy. Sikerült is venni neki, viszonylag jó áron ( húszezer), kapott még sapkát, kesztyűt...esküszöm a sapka választással ment el a legtöbb idő...

Miután odaértünk kitettük a cuccokat, elmentünk még enni, aztán visszavittük őket a táborba, majd mi elindultunk haza. Úgy gondoltuk, ha már eljöttünk otthonról, akkor nem sietünk, megálltunk az Arena Plázánál, körbejártuk, nem különösebben akartunk vásárolni, azért két parfümmel gazdagabbak lettünk, még soha nem vettem magamnak a Zarában parfümöt, de most találtam nagyon hasonlót a Venezia parfümhöz, ezt kaptam annakidején Gábortól először és azóta sem tudtam beszerezni sehonnan. Ittam egy kávét a Starbucksban, majd beültünk a moziba, megnéztük  legénybúcsú című magyar filmet. Nem volt rossz, de egy alkalmas film. Olyan mély nyomot nem hagyott bennem, nem ez a legjobb magyar film az utóbbi időkből. 

Hazafelé még megálltunk Vácon a Lidl-ben, be akartam vásárolni, de egyrészt fordítva van az üzlet elrendezése, mint itthon meg egy kicsit más is, semmit nem találtam, sokan is voltak, Gábor nem is igazán szeret vásárolgatni, egy ideig elnézelődik, majd 10 másodpercenként kérdezgeti, hogy "na végeztél"...volt olyan ami elfogyott, pedig kellett volna...úgyhogy nem úszom meg majd az itthoni vásárlást sem, de jövő hétig kihúzom.

Január 16. péntek

Nem keltünk korán, mert nem kellett, kényelmesen megreggeliztünk, megkávéztam, rendet raktam, majd megbeszéltük, hogy elvisszük Mexet egy nagy körre. Mielőtt elindultunk Gábor elkezdett hóembert építeni a kertben, ebbe aztán beszálltam én is. Végül sikerült felkerekednünk, s csak mentünk meg mentünk, olyan helyeken, ahol én már el is tévedtem volna. Erdős részen, rengeteg hóval. Mex természetesen élvezte nagyon, szaladgált, ugrált, szimatolt. Kisétáltunk a Nyírjesbe, ott mentünk egy nagy kört, majd úgy jöttünk haza. A séta vége 7 km lett, jól is esett a friss levegőn lenni, az idő is szép volt, nem volt hideg, bár én felöltöztem rendesen. 

Ebéd után elindítottam a mosógépet, felporszívóztam, felmostam, letörölgettem, nem bírtam addig a fenekemen ülni, míg ezek nem lettek készen. 

Gábor elment a barátjával koccintani, mert szülinapja van, gyerekek edzenek meg pihennek a táborban, minden du mennek a fürdőbe is, el is fáradnak rendesen estére.

Én pedig megcsináltam a második hetet az MP-be.