Követek Tiktokon és Instán egy anyukát, aki recepteket oszt meg. Nemrégiben pont bentfeküdt nálunk a kislányával, s nem tudtam honnan ismerős, míg az egyik doktornő megfejtette én meg rá is kérdeztem :) 

Tök jó recepteket tesz fel, tegnapelőtt este tőle merítettem a vacsora ötletét, s annyira sikeres volt, hogy tegnap megismételtük. 

Tortilla hot-dog

Tegnap Gábor elvitte az új autót a Ford szervízbe, mert valamit be kellett volna állítani, végül hiába töltött ott 3 órát, nem sikerült. 

Bence vizsgázni volt Pesten, s úgy beszéltük meg, hogy mi vásárolni készülünk Áronnak, akkor összeszedjük őt is és együtt jövünk haza. Dél is elmúlt mire útnak indultunk, bence át metrózott az Aréna plázába, s ott találkoztunk. Nyakunkba vettük az üzleteket, melegítődardágot és farmert vadásztunk, nem volt egyszerű a történet, de azért sikerült egy csomó pénzt elköltenünk. Végül sikerült iskolatáskát is venni (az előző szétjött), kapott egy új edzőcipőt is meg találtunk egy farmer térdnadrágot is. 

Komolyan elgondolkozom, hogy ez a pár dolog egy vagyon volt, hogy mások ezt hogyan csinálják? Jó, a farmeren kívül minden márkás volt, de ahogy körbenéztem a no name-s cuccok is kb ugyanannyiba kerülnek, ehhez képest meg a márkás akkor nem volt drága.

Szerettem volna megnézni egy kinézett gőzállomást, de hiába írták, hogy van készleten, nem volt. Kínlódok a vasalóval, mert bármennyire is vigyázok rá, vízkövesedik (igen, elvileg nem szabadna), már mindennel is próbáltam tisztítani, de időnként fekete trutymók jönnek ki belőle, természetesen pont akkor, amikor fehéreket vasalok. Volt már olcsó vasalóm, volt drágább, mind ugyanaz lesz a sorsa mindegyiknek....a mostanira is az van írva, hogy csapvízzel használatos vagy desztillált vízzel, de tökmindegy mivel használom (amúgy a csapvizet felforralom előtte). Arra gondoltam, ha gőzállomást veszek, akkor azzal talán ki tudom kerülni ezt, mert ott nem a vasalóba öntöm a vizet..... A vasalást pedig nem tudom elengedni, amúgy megy szeretek vasalni, igyekszem nem felhalmozni a cuccokat, így egyszerre nem is kell sokat. 

Ma főzős nap volt, desszertnek meg sütöttem egy pudingom muffint....nem lett rossz, de nem fogok gyakran ilyet sütni, maradok a sima gyümölcsös - csokisnál. 

A délutáni program a szürke Fordon a téligumi cseréje nyárira. A két gyerek ügyesen megoldja, míg az apukájuk villanyt szerel a pincében. 

A gyíkok meg napoznak: 

 Reggel éppen a bevásárlást intéztem - reggel jól kitaláltam, hogy lerendezek mindent, hogy a héten ne kelljen már üzletbe mennem - mikor Gábor rámcsörgött, hogy siessek haza, mert mindjár tjönnek a vizesek - ő pont dolgozik ma - legyek otthon. Mondanom sem, kell, hogy ezzel át is rendezte a napomat, természetesen a fele dolgot meg sem vettem, rohantam haza.  Közben fejben újraterveztem, hogy akkor holnap reggel is lesz egy bevásárló köröm a maradék cuccokért, most pedig nekiállok főzni. 

Itthon aztán ki- és elpakoltam, nekifogtam a gulyáslevesnek, majd összekockáztam a szalonnát - hogy holnap ne kelljen főznöm, csak gyorsan kifőzöm a tésztát - amikor is elvágtam az ujjamat. De sikerült úgy, hogy le kellett ülnöm. Na nem azért, mert rosszul lettem, hanem annyira vérzett, hogy alig bírtam elállítani. Ugyan nem olyan mély a vágás, de a felületesnél azért kicsit jobban sikerült beleszaladni a késsel, rögtön bele is nyomtam a sóba, de az sem húzta össze, így maradt a fenekemen való ücsörgés, míg el nem állt. Ekkor aztán leragasztottam, de mint később kiderült nem vártam eleget, mert újra elkezdett vérezni, ekkor volt még egy szabadidős köröm....Befejeztem az ebédkészítést, bepaníroztam még a húst is, majd rendet raktam a konyhában. 

A vizesek nem jöttek, kár volt annyira rohannom haza. 

Nyugodtan kivasaltam, elpakoltam, majd még takarítottam is, porszívóztam és fel is mostam. Vizesek még sehol. Mondjuk ekkor már gyanítottam, hogy ma nem fognak ideérni. Kényelmesen megebédeltem, Áronért csak 3 után kellett mennem, mert 3-ig órája volt, utána átsétált a fodrászhoz, oda mentem érte. 

Szétjött a táskáján a zippzár, megérett egy új táska, még jó, hogy most szünet lesz, így nem lesz rá szüksége, úgyis kellene neki farmer meg melegítő nadrág, tervben van egy pesti út. A táska már volt javítva, többször is, itt fejeztem be a kínlódást vele. DRK, amúgy szerintem kritikán aluli a minősége. Rögtön új korában átesett egy zippzár cserén, de cipővel sem volt több szerencsénk valamelyik évben, így ezt a márkát messziről kerülni szoktuk. Kár, mert amúgy  a táska tetszik kinézetre is, meg a mérete is szuper. 

Egész nap pont olyan idő van, hogy az embernek ne legyen kedve kb semmihez. Délután leültem az MP mellé, próbálok haladni vele, mert a hetek csak úgy szaladnak, én meg le vagyok maradva. Amúgy érdekes, hogy egy minialbumot képes vagyok összedobni pár óra alatt, itt meg egy oldalpáron vekengek heteket....lehet el kellene engednem....de mindig belevágok....

 Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy már március 4-én telefonáltak a Városmajorból, hogy 12-én 10 órára van időpontunk az elektrofiziológushoz. Felhívtam őket, ez még egy konzultáció lesz és majd ekkor fogunk időpontot egyeztetni a beavatkozásra. 

Március 7-én Áron részt vett a Diákolimpián, amit Csongrádon rendeztek meg. Elég hosszú napja volt szegénynek, hajnalban indultak és késő este értek haza, Bence kísérőként ment velük. Ez is csak olyan, mint a többi verseny...azt gondolná az ember, hogy egy ilyen versenyt normálisan meg tudnak rendezni, de mindig kiderül, hogy nem. Fejetlenség van, menet közben változtatják a szabályokat, van aki egyedül indul a csoportjában (mondjuk így nem nehéz első helyen végezni). Nincs objektív pontozás sem. Áron közölte is, soha többet nem megy. Meg is tudom érteni. Ő negyedik helyen végzett, de az edzője szerint vagy második vagy harmadik hely járt volna neki. Ez van, ha olyanokkal kerül egy csoportba, akiknek a bíró az edzője.....

Március 8. Nőnap

Nem kerítünk neki nagy feneket, igazából én azzal is bőven elégedett vagyok, ha személyesen vagy üzenetben felköszöntenek a srácok. Gábor az OMSZ-hoz ment dolgozni én meg éjszakára készülődtem. Gábor üzenetet küldött, mondjuk addig nekem nem is volt eszemben, a srácok pedig személyesen emlékeztek meg rólam ezen a napon. 

Aki meglepett az a tesóm volt. Ő is vagy üzenetet szokott küldeni vagy felhív telefonon. Most is hívott, majd mondta, hogy menjek ki.....meglepett egy csokor tulipánnal. 

Este pedig osztályátadás közben az egyik kis betegünktől kaptam 3 szál tulipánt. Nekem ennyi bőven elég is volt. 

Az éjszakám amúgy elég húzós volt, mert volt bent két picike - egyik 1, a másik 3 hónapos - s mind a ketten RSV-sek, oxigén is kellett nekik. Ilyenkor monitort is teszünk rájuk, de mind a kettő folyamatosan csipogott, mert össze - vissza mérte a pulzust meg az oxigénszaturációt, amit aztán gyorsan meguntam, megbeszéltem az ügyeletes orvossal, hogy a monitort megszüntetem, s inkább sűrűn ellenőrzöm a vitális paramétereiket. A babák amúgy békésen aludtak, szép volt a légzésük, de tény, kellett nekik az oxigén. 

Vettünk fel még 3 beteget az osztályra az éjszaka folyamán, így másnap kellőképpen fáradt voltam, s kb semmihez nem volt kedvem. 

Március 9. 

Azért Mexet elvittem egy rövid sétára. Olyan jó, hogy már süt a nap, de azért még kell a kabát/mellény, mert amúgy nem volt melegem. 

Az udvarunk meg így néz ki: 

Este Áronnak összedobtam egy gyors pizza utánzatot. Láttam egy receptet, de már nem tudom hol, abban volt, hogy a tortillalapot felcsíkozza, formába teszi, felvert tojást elkever reszeltsajttal, majd ráönti a csíkokra, betolja a sütőbe pár percre, aztán megkeni paradicsomszósszal, feltétet tesz rá, vissza a sütőbe és párperc alatt készen is van. Ízlett neki. 

Dínók márpedig léteznek: 

Március 12.

Korán reggel indultunk, hogy ha esetleg dugóba kerülnénk, akkor is odaérjünk időben a dokihoz. Szerencsére nem volt semmiféle fennakadás az utakon, így bőven a megbeszélt időpont előtt odaértünk, bár volt ott 2 épület is, így ki kellett deríteni, nekünk melyikben van jelenésünk. Gyorsan megoldódott ez is. Ott bejelentkeztünk, majd egy kis várakozás után szólították Bencét, készület egy EKG majd újabb várakozás következett. Sokat most sem kellett várnunk, mert hívták is, ide már mentem én is. Egyetlen dolog nem tetszett, olyan érzésem volt, hogy nagyon gyorsan ajtón kívül akarnak látni minket (is). Értem, hogy be vannak táblázva és estig ott lesznek, de a sürgetést nem bírom. Lehet, hogy ez nekik egy a sok közül, mármint a beavatkozás, de Bencének az első és nagyon remélem, hogy az utolsó is. Na mindegy. Gyorsan elmagyarázta a dolgokat - ezeket eddig is tudtuk, majd egyeztettünk egy időpontot: április 15. Reggel fél 8-ra ott kell lenni, nem ehet, nem ihat, és egy éjszakát bent kell töltenie. 

Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar végzünk, én úgy készültem, hogy már nem jövök haza, elmegyünk vásárolni és hazafelé kitesznek Vácon. 

El is mentünk Dunkaszire, de igazából nem kaptunk azt amit akartunk (Bencének kellett nadrág, dzseki meg melegítő, én meg cipőt szerettem volna venni). Visszamentünk Pestre az Arena plázába. Na itt találtunk két farmert, két melegítőnadrágot Bencének, s természetesen zokni nélkül sem jöhettünk ki a Sportdirect-ből. Innen visszamentünk Dunakeszire, na itt vettem két cipőt is. egy utcai Nike-t, mert az Adidas már elég viseletes szegény meg szintén fehér sima cipőt, amiben el tudok járni dolgozni is. Mondjuk feketét akartam, ami elég zárt ahhoz, hogy zoknival vegyem fel és esős időben sem ázik el benne a lábam, de olyat nem találtam. Nem akartam sportosat sem. Egész megbarátkoztam vele, Gábor volt az aki meggyőzött. Gyanítom, hogy ebben még fázni fog a lábam hajnalonta....

Abból is elegem lett, hogy soha senkinek nincs egy zoknija sem...most vettünk fehéreket, s mindenkinek különböző színű cérnát varrtam bele, hogy meg tudják különböztetni. Remélem egy darabig kitartanak vele. 

Tegnap végre megkaptam a csomagomat is. Mármint az alkotósat. benne volt amit rendeltem, meg amit nyertem. Mondjuk a nyereménnyel kapott papírok nem az én világom, de előbb-utóbb felhasználom. 

Ma Gábor folytatta az udvar rendezését, küzdött egy fával, amit ki kellett szedni, délután Áron is besegített neki, s aki nem maradhatott ki a buliból az Mex. Neki mindig ott kell lennie a közelben, s felügyelni a munkát. 

Napok óta kakaós csigát ennék. Volt leveles tészta a hűtőben, míg a vacsit csináltam, addig azt is megsütöttem. Igaz az egyiket alig bírtam elválasztani a papírtól, de azért el fog fogyni..,..

 Jó kis nap volt a mai, lehetne minden nap ilyen. 

Gábor ma dolgozott, na nem ezért volt jó a nap, viszont az pozitív benne, hogy csak este 6-ig volt ma, így este együtt a család és Bence is jön ma haza.

Reggel elvittem Áront, utána bevásároltam - egy fél vagyont hagytam a Lidl-ben - mire hazaértem az első adag mosás majdnem le is járt, utána betettem még egyet, s kintre teregettem, mert olyan szépen sütött a nap. Ma főzős nap volt, pulykaszárnyból csináltam levest, s miután nem volt jobb ötletem, így a mai ebédet a Street Kitchen támogatta, még tegnap este onnan néztem egy egyszerű receptet. Mexikói csirkés tészta készült, egyszerű, gyorsan elkészül és szerintem finom is. Annyit változtattam rajta, hogy a végén betettem egy tepsibe, tettem rá reszelt sajtot és betoltam a sütőbe 30 percre. Holnapra így megvan a kaja, senki nem fog éhen halni, szombaton meg úgyis kell főznöm. 

Ma Áron korán végzett, mert a felvételi volt ma, így őket elengedték már fél 12-kor. Gyorsan megebédeltünk, s amíg ő tanult, addig én le tudtam ülni a MP mellé és haladtam is vele. Délután bement edzeni a Dojoba, addig én elvittem Mexet sétálni, mentünk 5 km-t, szépen sütött a nap, bár azért a szél nem volt épp meleg. A héten Gábor vitte, mert ő volt itthon, előtte meg Bence volt a partnere a sétában. 

Vacsorára ismét egy receptet néztem ki, sonkás kenyérpizzát, de sonka helyett szalámi fog rákerülni, mire hazaér a család többi tagja, addigra készen is lesz. 

 A szombatom munkával telt, nem is volt rossz a nap, de elég is volt belőle. Mondjuk reggel 6:10-kor az OMSZ pont nem hiányzott, ráadásul egy 15 és fél éves srácot hozott, aki nem tudta mennyit szabad inni a buliban. Mondam is neki, hogy basszus én még kávét se ittam, ő meg már az alkoholszintjét is rendezte. Annyi szerencséje volt, hogy nem volt vele gond, éber és orientált volt, nem volt rosszul csak kicsit szédült, kapott 1 liter infúziót, aztán apukája érkezett érte és elvitte haza. Amúgy nem is hozzánk tartozott.  Furcsán csendes a ház a gyerekek nélkül. 

Vasárnap kényelmesen felkeltem, reggeliztem, kávéztam, majd nekifogtam főzni, a srácok ekkorra már túl voltak az edzésen, majd elindultak hazafelé. Ebéd előtt meg is érkeztek. Ebben az volt a jó, hogy miután mentem éjszakára, nem az utolsó pillanatban estek be, így két adagot ki is mostam gyorsan mielőtt elindultam. 

Az estém minden volt csak épp unalmas nem. Legalábbis az első fele. Miután sikerült átnéznem a betegeim anyagát egy kávé mellett, megérkezett 2 mentőegység egy halom rendőrrel. Hoztak két kamasz lányt, akik a szlovák oldalon úgy gondolták zseniális ötlet rámenni a befagyott Ipolyra, csak épp azt nem vették számításba, hogy a jég be is szakadhat alattuk. És ha a jég beszakadhat, az bizony be is szakad. Az egyik alatt beszakadt, a másik ki akarta húzni, de nem tudta, majd aztán alatta is sikeresen beszakadt. Az volt a szerencséjük, hogy egy babakocsit tologató apuka a szobi oldalon meghallotta őket és értesítette az illetékes hatóságokat meg közben kimentette őket. Miután Szob hozzánk tartozik, így természetesen a gyerekosztályra szállították őket, bár nem mi vagyunk az illetékes kórház, de szerencsére a doktornő nem is tervezte felvenni őket az osztályra. Jó állapotban voltak még csak ki sem hűltek, bár a lábuk jéghideg volt, ami nem csoda, ha 20 percig voltak a jeges vízben.  Az egyikük apukája jött értük és vitte őket haza. 

A mentős kolléganő mesélte, hogy délelőtt egy 9 hónapos gyermeknél voltak, akit mászás közben megharapott a saját kutyájuk, de úgy, hogy a koponyájának a bal oldalából a füle fölött hiányzott egy jó darab, konkrétan lyuk volt ott. Helikopterrel szállították kórházba, ahol ITO-ra került és sok biztatóval nem kecsegtettek az orvosok. Ha életben is marad, akkor is olyan mértékű agykárosodása marad, hogy nem fog teljes életet élni. A mai napig a hatása alatt vagyok.

Hétfő délelőtt aztán nem jutott időm a pihenésre, mert el kellett menni a háziorvoshoz beutalót kérni a laborba és a kardiológiai szakrendelésre Bencének. Még az ősszel kiszúrta a sportorvos, hogy az EKG-n van némi eltérés és ezt jó lenne kivizsgálni, bár gyanítja, hogy nagy gond nincs, de jobb, ha utána járunk. Akkor én megmutattam a doktorainknak az EKG-t, mondták is, hogy semmi gáz, de az egyik doktornő férje kardiológus is meg sportorvos is, ő is megnézte az átküldött képet, ugyanaz volt a véleménye. Miután vissza kell majd menni a sportorvoshoz a versenyengedély miatt, így a doktornőnk férjéhez kértünk időpontot, oda megyünk majd csütörtökön. Remélem minden rendben lesz.

Gondoltam ma már rendben fog zajlani a napom, de hát én tervezek, az élet meg végez. Mindjárt úgy indult a reggel, hogy nem indult az autónk. Szerencsére Tomi (az egyik barátunk, aki egészen véletlenül autószerelő is és már többször volt nála a kocsink, a gyerekek együtt karatéztak, most osztálytársak) tudott ugrani és el tudta vinni a srácokat suliba.  Így elmaradt a bevásárlás, megdőlt a napom is rendesen. Bencének kell egy labor, kaptunk is beutalót, a sürgősségiről kértünk csöveket és itthon levettük neki. Kicsit kalandos volt, mert Bence stresszelt tőle, szegényt éhgyomorra szúrtuk, épp, hogy felkelt, így rosszul is lett. Gábor szúrta őt, de összeugrott a vénája, nem is jött a vér. Amit én sem bírok az a vénakeresés. Szerintem az nagyon fájdalmas, inkább legyen még egy szúrás. Először csak elsápadt, majd egy pillanatra eszméletét is vesztette, sikerült lefektetnünk, jobban is lett perceken belül. Másodszor már branüllel szúrtuk, a fotelben félülő helyzetben feküdt, így már nem volt gond, sikerült is megtölteni a kémcsöveket. 

Ezután átsétáltunk anyukámhoz, elkértük a kocsit tőle. Elmentünk a laborba, leadtuk a csöveket, utána elmentünk Tomihoz megbeszélni mi legyen. Gondolkoztunk abban, hogy egy teljeskörű felújításba ugrunk, de azt mondta szerinte rengeteg pénz, nem éri meg. Pláne úgy, hogy tervezünk egy autócserét. Ezt  megfontolva vetettem fel, hogy lehet utánanézhetnénk valami hitelkonstrukciónak. Nem, nem akartam hitelre autót venni, de nem bízom benne, hogy kihúz még 2 évet, amíg összespórolom a pénzt. Milyen jó, hogy az OTP-ben is a barátnőm dolgozik, írtam is neki, aztán délutánra adott is időpontot, így át tudtuk beszélni milyen lehetőségeink vannak. Nyilván nem a legszerencsésebb személyi kölcsönt felvenni, de inkább ez, mint a kereskedőnél való hitel. Bár lehet ugyanaz lenne. Nem kell hozzá semmi, mind a kettőnk fizetése számlára megy, ráadásul az OTP-nél van számlánk, így csak meg kell igényelni és már utalják is. Bármikor elő lehet törleszteni, ez szerintem szuper lehetőség. 

Délután aztán Gábor ráfeküdt az autónézegetésre. Elsősorban magánszemélytől vennénk autót. Jó lenne, ha nem a világ másik végére kellene érte menni. Nagyon utána kell ám nézni ezeknek a dolgoknak: évjárat, futott km, ár, felszereltség....ehhez én nem értek, esetleg a színbe tudok beleszólni....

Ma amúgy azt terveztem, hogy folytatom az MP-t, de hát nem volt rá időm....és a héten nem is nagyon lesz, de még nem adom fel a reményt :)

Pótolnivaló

 Január 12. hétfő

Nappalos voltam, sokat is mentem, estére el is fáradtam, de összességében nem volt rossz a nap. A nap jó híre, hogy Bencének az összes vizsgája sikerült elsőre, így az első félév teljesítve. Most február közepéig itthon lesz, amit én egyáltalán nem is bánok. 

Január 13. kedd

Bence 21 éves. Annyira közhely, de tényleg nagyon gyorsan elment ez az idő. Jó is, hogy már ilyen nagy, meg hiányzik is az a korszak amikor még kicsi volt és bölcsibe meg oviba járt, de nyilván ez az élet rendje. Kicsit sűrű volt a nap, be kellett fejeznem a tortát meg főztem is és Mexet is elvittük egy kisebb körre, amit természetesen nagyon élvezett. A szülinap kicsit kapkodósra sikerült, mert Áron 2-ig volt suliban, de fél 5-re már mentek edzeni, így gyorsan kellett a tortán lévő gyertyát elfújni. A torta nagyon finom lett, még azt a bókot is megkaptam a férjemtől, hogy jobb, mint amit a helyi cukrászdában lehet kapni. 

Január 14. szerda

Ismét nappalos voltam, mozgalmas egy nap volt, de összességében jó volt. A betegeim hazamehettek, de azért maradt még olyan, aki nem mehetett haza. Kiderült, hogy a két miskolci babát hétfőn elviszik vissza, mert van hely az újonnan megnyílt gyerekotthonban, de majd nyugtával dicsérjük a napot. Nyilván lesz a helyükre baba, majd sorba fognak születni. Ami felháborít, hogy olyanok várnak babát, akiknek már vagy a nagymama neveli az előző kettőt vagy van már olyan, aki gyerekotthonba/nevelőszülőkhöz került. Lehet velem nem egyetérteni, de bizony én kötelezném ezeket az elkötésre és a születendő gyerek felett semmiféle joguk nem lenne, azonnal örökbeadhatónak nyilvánítanám. Komolyan szerencsétlen gyerekek hányódnak a világban, mert az idióta anyjuk nem mond le róla, de amúgy meg nem is érdeklődik és nem tesz semmit azért, hogy hazavihesse...ideges leszek, ha rá gondolok.

kaptunk egy csomó sütit az egyik gyermek szüleitől. Hát így nem lehet kalóriadeficitben maradni...

Január 15. csütörtök

Elvittük a srácokat Ceglédre a téli edzőtáborba. Úgy volt, hogy az egyik edzőtársukkal mennek, de az valamiért visszamondta, nem tudtak menni, így nem volt aki vigye őket, Gábor meg pont itthon volt, így nem okozott gondot, viszont haza majd egy másik apukával vagy az edzővel jönnek. Odafelé megálltunk a Decathlonban, mert Áronnak nem volt télikabátja. De. Volt. Csak  december közepén jutott eszébe, hogy kicsi rá. Amúgy nem kicsi, még elhordhatta volna, de mindegy. Sikerült is venni neki, viszonylag jó áron ( húszezer), kapott még sapkát, kesztyűt...esküszöm a sapka választással ment el a legtöbb idő...

Miután odaértünk kitettük a cuccokat, elmentünk még enni, aztán visszavittük őket a táborba, majd mi elindultunk haza. Úgy gondoltuk, ha már eljöttünk otthonról, akkor nem sietünk, megálltunk az Arena Plázánál, körbejártuk, nem különösebben akartunk vásárolni, azért két parfümmel gazdagabbak lettünk, még soha nem vettem magamnak a Zarában parfümöt, de most találtam nagyon hasonlót a Venezia parfümhöz, ezt kaptam annakidején Gábortól először és azóta sem tudtam beszerezni sehonnan. Ittam egy kávét a Starbucksban, majd beültünk a moziba, megnéztük  legénybúcsú című magyar filmet. Nem volt rossz, de egy alkalmas film. Olyan mély nyomot nem hagyott bennem, nem ez a legjobb magyar film az utóbbi időkből. 

Hazafelé még megálltunk Vácon a Lidl-ben, be akartam vásárolni, de egyrészt fordítva van az üzlet elrendezése, mint itthon meg egy kicsit más is, semmit nem találtam, sokan is voltak, Gábor nem is igazán szeret vásárolgatni, egy ideig elnézelődik, majd 10 másodpercenként kérdezgeti, hogy "na végeztél"...volt olyan ami elfogyott, pedig kellett volna...úgyhogy nem úszom meg majd az itthoni vásárlást sem, de jövő hétig kihúzom.

Január 16. péntek

Nem keltünk korán, mert nem kellett, kényelmesen megreggeliztünk, megkávéztam, rendet raktam, majd megbeszéltük, hogy elvisszük Mexet egy nagy körre. Mielőtt elindultunk Gábor elkezdett hóembert építeni a kertben, ebbe aztán beszálltam én is. Végül sikerült felkerekednünk, s csak mentünk meg mentünk, olyan helyeken, ahol én már el is tévedtem volna. Erdős részen, rengeteg hóval. Mex természetesen élvezte nagyon, szaladgált, ugrált, szimatolt. Kisétáltunk a Nyírjesbe, ott mentünk egy nagy kört, majd úgy jöttünk haza. A séta vége 7 km lett, jól is esett a friss levegőn lenni, az idő is szép volt, nem volt hideg, bár én felöltöztem rendesen. 

Ebéd után elindítottam a mosógépet, felporszívóztam, felmostam, letörölgettem, nem bírtam addig a fenekemen ülni, míg ezek nem lettek készen. 

Gábor elment a barátjával koccintani, mert szülinapja van, gyerekek edzenek meg pihennek a táborban, minden du mennek a fürdőbe is, el is fáradnak rendesen estére.

Én pedig megcsináltam a második hetet az MP-be.