Április 15-én kora hajnalban indultunk útnak, hogy fél 8-ra biztosan ott legyünk a Városmajorban. Sose lehet kiszámítani a forgalmat, inkább mi várakozzunk, mint elkéssünk. Úgy is lett, hogy bőven volt időnk. Arra sem számítottunk, hogy a kórház előtt találunk parkolóhelyet. beletelt pár percbe mire megtaláltuk hová kell mennünk, ott sorszámot húztunk és csak várakoztunk. Volt egy segítő nő a sorszámhúzó gép mellett (nekünk akkor már volt sorszámunk), de ő részletesen, pontosan mindent elmondott, mikor hová kell menni, attól függően ki milyen vizsgálatra/beavatkozásra jött. Bencét is szólították először a betegfelvételre, ezután az osztályon kellett jelentkeznie. Nagyon kedves volt mindenki, senki nem mordult ránk, hogy minek kísérjük a felnőtt gyereket, sőt, mondták nyugodtan várakozzunk a kijelölt helyen. Kitöltötte a papírokat, maj újabb várakozás után vért vettek és branült kötöttek neki, ahol, mint jó egészségügyis gyerek rosszul is lett. Mikor gyorsan kérték a kinyitható fotelt a fiatalembernek, már tudtuk, a mi gyerekünkről volt szó. Kapott vizet, feküdt kicsit és gyorsan jobban is lett. A szúrástól stresszel, bezzeg a fejenrúgást bírja...

Várakozás közben az egyik beteg szintén rosszul lett, egy középkorú pasi, aki pacemaker cserére jött, na itt már Gábor is beállt segíteni lefektetni, én gyorsan kiugrasztottam Bencét a fotelből, s azt toltam oda.

Gábor közben aztán kiment a kocsiba tanulni, addig sem kellett parkolást fizetni. Bencét 10.30-kor tolták be a műtőbe, őszinte leszek, azért könnyes volt a szemem. Nyilván tudom, hogy ez egy rutin eljárás, de kockázata akkor is van. Az első másfél órában olvastam, s nyugodt is voltam, majd az utolsó fél órában kezdtem izgulni, mert egy fiatal srácot előtte másfél óra után már hozták is. Szerencsére nem volt gond Bencével sem, bár a doki mondta neki, hogy különleges egy gyerek, azért nem ment ez sem simán....elsőre nem sikerült a problémát megoldani, de aztán csak megszüntették neki azt a plusz ingervezető köteget. 

Kiderült, hogy dupla Vena Cava Superiorja van, a bal oldali nem sorvad el neki magzati korban, ahogy kellett volna, bár ez nem befolyásolja a szívműködést és teendő sincs vele. Ez egy ritka dolog, egészséges emberek 0,3%-át érinti, jellemzően szívbetegséghez társul. Amúgy ahogy utána néztem, emiatt van neki tágabb Sinus Coronariusa, amit mag



zati korban már kiszűrték, de szintén nincs vele teendő. 

A műtét megviselte, kellemetlen volt neki, csak stimulálták a szívét és hiába volt érzéstelenítve, azért az ablációt érezte, fájt utána a mellkasa, meg a lágyékhajlata, ahol felvezették a katétereket, azért csak az artériáját szúrták. Szigorúan feküdnie kellett meg fáradt volt, így miután konstatáltuk, hogy minden rendben van, el is jöttünk, nem álltunk felette, hagytuk pihenni. Délután többször is váltottunk vele üzenetet. Minden rendben volt. Este bement az egyik orvos és megkérdezte, bemehetnek - e hozzá a hallgatók és tehetnek-e fel neki kérdéseket.

Csütörtökön délelőtt haza is engedték, minden rendben volt a kontrollvizsgálatokon is, így nem is húztuk az időt, kora délután itthon is voltunk. Beszaladtam a háziorvoshoz a zárójelentéssel, majd épp Mexet akartam elvinni sétálni, mikor Áron hívott, hogy menjek érte, mert edzésen rosszul lépett aláfordult a bokája, nem bír ráállni és bicajjal ment. Hazahoztam, majd gyorsan megszakértettük, hogy be kell mennünk a sürgire, kell egy rtg. Ugyan a felvételen nem látható, de nem is kizárható a külső boka törése,így 3 nap szigorú ágynyugalom, majd 4 hétig rögzítő viselése és mankó használata az előírás, torna alól 2 hónapig felmentve.....

A héten kimaxoltuk a kórházakat.