Egyre több cikkbe/posztba futok bele a közösségi médiában a Babasimogatókról. Legszívesebben odakommentelnék, de ízekre szednének, anyukám szegény meg biztosan csuklana miatta, így csak magamban puffogok. 

Nem értek egyet a kezdeményezéssel, s Vácon el is utasították ezeket a kísérleteket - nagyon helyesen -, mert sajnos ez nem segítség. Sem nekünk, sem a babáknak. Először is tisztáznám, ezeket a gyerekeket nem otthagyták a kórházban, hanem NEM VIHETTÉK haza. Ki vannak emelve a családból, mert a családi háttér nem alkalmas és biztonságos a gyermekek nevelésére. Én sem értek egyet a módszerrel, nem a kórházban van a helyük, de nincsenek gyerekotthonok, ami van, az be van telve, nevelőszülők kevesen vannak a rendszerben, az örökbeadás csak akkor lehetséges, ha lemondanak a gyerekről vagy nem nyilatkoznak az első 6 hétben, hogy nem mondanak le, de még onnan is hónapok kérdése mire szülőt találnak.

Nem megoldás, hogy napi szinten is akár 1-1 órára bejön valaki dajkálni a gyereket, mert a maradék 23 órában nekünk kell továbbra is ellátni, s ha dolgunk van, akkor nem tudunk dajkálni, sajnos ők vannak háttérbe szorítva. 

Pl nálunk az újszülött osztáylon vannak ezek a babák, a legnagyobb pár nap múlva 8 hónapos lesz. Az újszülött osztályon a kevés születésszám és a munkaerő hiány miatt egy nappalos és egy éjszakás nővér van, nappalra általában jut egy segédnővér (de van olyan amikor nem). Most én vagyok fent a segédnővér helyett, de nekem meg az lenne a feladatom, hogy betanuljak a szülőszobai ellátásba. Tegyük fel, hogy bejön egy órára egy babasimogató, majd mikor letelik az idő elmegy, gyerek visszakerül az ágyba. Nyilván gyorsan megszokja, hogy foglalkozva van vele (ami a normális lenne), de miután elmegy a segítség, szólnak a szülőszobáról, hogy menjünk fel, mert császároznak egy kismamát. Ez normál esetben is 20-30 percet vesz igénybe, ha minden rendben van. Viszont ha nincs, akkor nekünk fent kell maradni, s részt venni a gyerek ellátásában, ami akár órákig is eltarthat, pláne, ha mondjuk át is kell heylezni, akkor amíg a Cerny el nem viszi, az újszülöttes a gyerek mellett marad az orvossal együtt. Nos, a nem hazavihető babák addig ugyanúgy lent vannak az osztályon, de nincs nővér velük. Szerencsére az újszülött osztály az együtt van a nőgyógyászattal, így nincsenek felügyelet nélkül, de nem a kolléga dolga. Ilyen esetben a gyerekosztályról tud felmenni valaki, ha ott sincs semmi olyan munka. 

A babasimogatóknak akkor lenne értelme, ha lefednék a nap 24 óráját (de legalább estig segítene, míg el nem alszanak, mert általában az 5 gyerek egyszerre eszik), s segítenének az ellátásban, de ugye arra sem alkalmas mindenki, s nem is jó ezeknek a gyerekeknek, ha sokan forognak körülöttük. 

Én értem, hogy segítenének és ze tök jó is, csak nem így, ebben a rendszerben. A legjobb megoldás az lenne a babák számára, ha már születés előtt meglenne a helyük, hogy hová kerülnek, de legalábbis születést követően 2-3 héten  belül rendeződne a sorsuk és nem ragadának a kórházakban hónapokra. 

 Az első munkanap szabadság után. Nem sok mindent kellett csinálni. Az egyik fiatal csajjal voltam, L-el, aki szerintem azt gondolja, hogy a nap miatta szokott felkelni én meg valami R1-es (eredj erre, eredj arra) munkatárs vagyok. Miután elláttam a bölcsis szakaszt, fogtam magam és lementem a munkaügyre sógornőmhöz. Volt egy kérdésem is, de inkább csak dumálni mentem le. Ebben az újszülött ellátásban csak az a rossz, hogy kb semmi tennivaló nincs, így még a telefonomat is nyomkodtam egy sort

Április 15-én kora hajnalban indultunk útnak, hogy fél 8-ra biztosan ott legyünk a Városmajorban. Sose lehet kiszámítani a forgalmat, inkább mi várakozzunk, mint elkéssünk. Úgy is lett, hogy bőven volt időnk. Arra sem számítottunk, hogy a kórház előtt találunk parkolóhelyet. beletelt pár percbe mire megtaláltuk hová kell mennünk, ott sorszámot húztunk és csak várakoztunk. Volt egy segítő nő a sorszámhúzó gép mellett (nekünk akkor már volt sorszámunk), de ő részletesen, pontosan mindent elmondott, mikor hová kell menni, attól függően ki milyen vizsgálatra/beavatkozásra jött. Bencét is szólították először a betegfelvételre, ezután az osztályon kellett jelentkeznie. Nagyon kedves volt mindenki, senki nem mordult ránk, hogy minek kísérjük a felnőtt gyereket, sőt, mondták nyugodtan várakozzunk a kijelölt helyen. Kitöltötte a papírokat, maj újabb várakozás után vért vettek és branült kötöttek neki, ahol, mint jó egészségügyis gyerek rosszul is lett. Mikor gyorsan kérték a kinyitható fotelt a fiatalembernek, már tudtuk, a mi gyerekünkről volt szó. Kapott vizet, feküdt kicsit és gyorsan jobban is lett. A szúrástól stresszel, bezzeg a fejenrúgást bírja...

Várakozás közben az egyik beteg szintén rosszul lett, egy középkorú pasi, aki pacemaker cserére jött, na itt már Gábor is beállt segíteni lefektetni, én gyorsan kiugrasztottam Bencét a fotelből, s azt toltam oda.

Gábor közben aztán kiment a kocsiba tanulni, addig sem kellett parkolást fizetni. Bencét 10.30-kor tolták be a műtőbe, őszinte leszek, azért könnyes volt a szemem. Nyilván tudom, hogy ez egy rutin eljárás, de kockázata akkor is van. Az első másfél órában olvastam, s nyugodt is voltam, majd az utolsó fél órában kezdtem izgulni, mert egy fiatal srácot előtte másfél óra után már hozták is. Szerencsére nem volt gond Bencével sem, bár a doki mondta neki, hogy különleges egy gyerek, azért nem ment ez sem simán....elsőre nem sikerült a problémát megoldani, de aztán csak megszüntették neki azt a plusz ingervezető köteget. 

Kiderült, hogy dupla Vena Cava Superiorja van, a bal oldali nem sorvad el neki magzati korban, ahogy kellett volna, bár ez nem befolyásolja a szívműködést és teendő sincs vele. Ez egy ritka dolog, egészséges emberek 0,3%-át érinti, jellemzően szívbetegséghez társul. Amúgy ahogy utána néztem, emiatt van neki tágabb Sinus Coronariusa, amit mag



zati korban már kiszűrték, de szintén nincs vele teendő. 

A műtét megviselte, kellemetlen volt neki, csak stimulálták a szívét és hiába volt érzéstelenítve, azért az ablációt érezte, fájt utána a mellkasa, meg a lágyékhajlata, ahol felvezették a katétereket, azért csak az artériáját szúrták. Szigorúan feküdnie kellett meg fáradt volt, így miután konstatáltuk, hogy minden rendben van, el is jöttünk, nem álltunk felette, hagytuk pihenni. Délután többször is váltottunk vele üzenetet. Minden rendben volt. Este bement az egyik orvos és megkérdezte, bemehetnek - e hozzá a hallgatók és tehetnek-e fel neki kérdéseket.

Csütörtökön délelőtt haza is engedték, minden rendben volt a kontrollvizsgálatokon is, így nem is húztuk az időt, kora délután itthon is voltunk. Beszaladtam a háziorvoshoz a zárójelentéssel, majd épp Mexet akartam elvinni sétálni, mikor Áron hívott, hogy menjek érte, mert edzésen rosszul lépett aláfordult a bokája, nem bír ráállni és bicajjal ment. Hazahoztam, majd gyorsan megszakértettük, hogy be kell mennünk a sürgire, kell egy rtg. Ugyan a felvételen nem látható, de nem is kizárható a külső boka törése,így 3 nap szigorú ágynyugalom, majd 4 hétig rögzítő viselése és mankó használata az előírás, torna alól 2 hónapig felmentve.....

A héten kimaxoltuk a kórházakat. 

 Ma délután volt esedékes az elektrofiziológiai konzultáció, ahol időben meg is jelentünk. Magánrendelés ide, magánrendelés oda, az orvos késett, mi meg vártunk 40 percet. Nem mintha sürgős lett volna, de na. Az asszisztens megcsinálta az EKG-t, majd kis idő múlva befutott az orvos is, aki nem győzött elnézést kérni. Amúgy nagyon szimpatikus volt igaz annyi pénzért legyen is, megnézte az EKG-t, átnézte a papírokat, említette, hogy beszélt a Komka doktorral, aki jelezte, hogy keresni fogjuk, elmagyarázta, lerajzolta tulajdonképpen miről is van szó. Elmondta, hogy nem kérdés a beavatkozás szükségessége, mert egyrészt Bence fiatal, másrészt meg sportol. Nem ő fogja végezni, mert magánrendelésről nem vállalhat beteget állami intézményben, de elmondta ki fogja a bevatkozást végezni. Minél előbb és ők fognak keresni minket az időpont miatt. Viszonylag gyorsan végeztünk. 

Bence úgy döntött, hogy Pestről megy vissza Egerbe, így kivittük a Keleti pályaudvarra, ahol várakoznunk kellett, mert nem érte el a vonatot (ha nem késett volna a doki, akkor simán eléri), de elütöttük az időt, majd időben odasétáltunk a peronra, ahol ki volt írva mikor indul a vonat. A megadott időben viszont nem indult. Végighallgattuk, ahogy többször is bemondják a hangos bemondóba, hogy honnan és mikor melyik vonat hová indul, s mi eszerint várakoztunk is. Megkérdeztünk egy illetékest is, legalábbis mi azt hittük, hogy az, de nem igazán tudott felvilágosítást adni. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy nem is onnan indult a vonat, ahová ki volt írva. Köszi MÁV. Így várhattunk még egy órát. Ekkor már biztosra mentünk, két embert is megkérdztünk, az egyik szintén egy MÁV dolgozó volt, szerintem ezeknek tanítják hogyan legyenek lekezelőek az utasokkal. Végül jó helyen voltunk, jó vonatra szállt fel a gyerek, de azért megvártam az indulást. Ezután indultunk mi is haza. 

Mammográfia

 Két évente járok szűrésre, idén augusztus elején voltam. Kb két hete hívtak, hogy szükség lenne egy kiegészítő vizsgálatra. Nem mondom, hogy nem jött rám a frász, de azt mondta a kolléganő, hogy nem sürgős behívás, így szerinte nem kell túlgondolnom a történetet. Nyilván ezalatt a két hét alatt láttam nagyon borúsan is a dolgokat. Többször is tartottam önvizsgálatot, de ahogy eddig sem, most sem tapasztaltam semmit. Se fájdalmat, se csomót, semmi elváltozást. Igyekeztem nem a legrosszabbra gondolni, de ahogy közeledett a nap, egyre inkább befészkelte magát a gondolataimba, hogy mi van, ha...

Tegnap pont nappalos voltam, így átballagtam a megbeszélt időpontra. Először a rtg vizsgálatot ismételték meg a jobb mellemről, mert a két évvel ezelőtti felvételhez képest tapasztaltak valami változást. Na, azért itt már kellőképpen ideges voltam, várakozás közben Gáborral tartottam a kapcsolatot viberen. Kollégaként nem is kellett sokat várnom, amit amúgy nem vártam el. Bejutottam egy UH-ra is. A doktornő épp a felvételeket nézte és megnyugtatott, hogy amit az első felvételen látott kötegelést, annak most nyoma sics, semmi kórosat nem lát, de azért csinál egy uh-t is. Alaposan megvizsgált, szerencsére semmi kóros elváltozás nincs, de azt javasolta inkább évente menjek szűrővizsgálatra. Hát ezen aztán ne múljon. Megemlítettem neki, hogy 7 éve szedek hormonpótló gyógyszert a nőgyógyász javaslatára, és ezt még kb egy évig szedhetem, utána váltani kell vagy elhagyni, így azt mondta, akkor inkább legyen 8 hónap múlva egy kontroll, mielőtt a nőgyógyászhoz megyek. Akkor ismért rtg és uh is lesz. 

A leletre kellett sokat várnom, de a munkaidőmbe pont bele is fért. Az osztályon meg már nagyon aggódtak értem, hogy  mi tart ennyi ideig, talán már műtenek is....

Szóval most örülök, mert minden rendben van.

Napom a bölcsiben

 Valódi beteg egyelőre kevés van, még mindenki nyaral meg élvezi a nyár utolsó napjait, így a munkánk jelentős részét a nem hazaadható babákkal való elfoglaltság teszi ki. Ez kb annyit jelent, hogy etetéstől etetésig etetünk meg pelenkát cserélünk. A ma reggel is a fürdetéssel indult, majd etettünk, de volt aki még nem volt éhesek, na ők a játszószőnyegen bandáztak addig. 

Vissza a munka világába

 Nem is volt vészes visszatérni 2 hét szabadság után, igazából ilyenkor már várom is, hogy újra találkozzak a kollégákkal, a munka is hiányzik valamennyire. 

A hétfői meglepetés az volt, hogy a kolléganőm is visszatért, aki a nyár elején eltörte a lábát. Szerencsére kevés beteg volt, nem volt zűrös a nap, így szépen vissza tudtam rázódni. 

A kisfiú aki hónapok óta nálunk van, átkerült a Margit kórházba a fejlődés neurológiára és már nem is fog visszajönni, mert onnan egy alapítványi gyerekotthonba megy, ahová az ikreket is vitték. 

Sokkoló hírek is érkeztek, miszerint lesz 3 baba aki majd mostanában fog születni és majd nem vihetik haza a szülők. Aztán azt is megtudtam, hogy az ikrek anyja ismét terhes. Ikrekkel. Apuka meg börtönben van. Kövezzetek meg, de komolyan az ilyet hátravinni, agyonlőni kellene. Legalább annyi esze lenne, hogy lemond róla ha már nem tudta összezárni a lábát. 

Délután érkezett a hír, hogy a héten 4 babát kapunk Miskolcról, akik nem hazaadhatóak, az ő fogadásukra készültünk fel, berendeztük a hátsó nagy szobát bölcsődének.

Mammográfián is voltam, már csak a nőgyógyász orvosomat kellene előkeríteni, mert aktuális lenne az éves szűrés.

A kedd éjszaka aztán már nem volt ilyen vidám, bár beteg nem volt sok az osztályon, de vettünk is fel meg ambuláltunk is. 

Van bent egy 6 hetes baba, akinek amúgy nincs baja, talán picit meg van fázva, nem is akarták felvenni, de anyuka ragaszkodott hozzá, hogy bentmaradjanak. Ezzel még nem is lenne probléma, de a segítséget, tanácsot nem fogadja el és még véletlenül sem enged semmit. Ki volt akadva, mikor a kolléganőm le akarta szívni a gyerek orrát. Még jó, hogy nem én voltam vele, mert biztos megkérdeztem volna, hogy akkor mi a frászkarikáért akart maradni?!

A hab a tortán az volt, amikor a mentő beállított egy 6 éves szír származású gyerekkel, aki nem beszél magyarul, mert a fóti gyerekotthonból beküldték, mondván egész nap nyugtalan volt. Az otthon orvosát nem értesítették, s miért kellett éjjel fél 12-ig várni? Amúgy a gyereknek kutya baja se volt….

És akkor írt a kolléganőm, hogy érkezik egy 2 napos baba, akiről az anyja lemondott. Ennek legalább volt esze, így a gyerek kap egy esélyt a jó életre….

Nincs új a nap alatt

 Ismét egy elbaszottbalázott éjszakán vagyok túl. amúgy hihetetlen, hogy ennyi gyerek életben tartására alkalmatlan szülő van. Hol a telefon csörgött, hol az ügyeletről küldtek gyereket, hol a mentő jött, hol csak úgy besétált az ambuláns. A kedvencem az volt mikor besétáltak éjjel fél 1-kor az 5 éves gyerekkel, hogy férges....És ezt nem fogom soha megérteni, hogy miért nem lehet megvárni a reggel és elballagni a háziorvoshoz? Valószínűleg nem 5 perccel azelőtt lett olyan....az ügyeleten is biztosan boldogok voltak....

Fárasztó műszakok

Az utóbbi időben elég húzósak a nappalok és az éjszakák, már ami a munkát illeti. Tegnap is nappalos voltam, bíztam benne, hogy szombat lévén majd kicsit nyugalmasabb lesz, de nem. 

Jelen pillanatban 4 baba van bent szülő nélkül, s le is foglalnak egy ember egy műszakban, sőt, van, hogy még az orvos is segít az etetésben és a többi dologban körülöttük.  Eljött az az idő, mikor már csak ketten vagyunk beosztva egy műszakban, így egyikünk viszi a babákat, a másik meg az osztályt, bár azért a babák mellé is jár beteg gyerek. Én szívesebben viszem a beteg gyerekeket, mint a bölcsődét, de nyilván, ha rám jut, akkor ott látom el a feladatomat és ha mégis a kolléga kapja őket, akkor besegítek. 

Tegnap a kolléga vitte a kicsiket, én a betegeket, voltak 6-an, ebből % puffolós, s közülük kettő oxigént is igényelt. Már reggel látható volt, hogy ebből bizony munka lesz. Két gyereket végül haza tudtunk engedni, sőt a harmadikat is, aki csak ambuláns volt - de oxigént kapott - s délután a kisbabát is le tudtam venni az oxigénről. Egész nap meg nem álltunk. 

Az egyik anya nélküli babának végül bejött az anyukája, ő egyébként nincs kiemelve a családból, csak volt egy műtéte Pesten és hozzánk helyezték át, hogy összeszokjon anyával....any aúgy tudott bejönni a babához, hogy hozta a két nagyobbat is...szerintem mára szédszedték a szobát. berendeztünk nekik egy szobát, a gyerekeket fel sem vettük, sőt anyát sem, a doktornő azt mondta ha 2 napig bent marad és eteti a gyereket, s az hízik, akkor mehetnek is haza. Nem egyszerű nő, de legalább jó szándékú meg aranyosan butácska. Az a baj a babával, hogy a bélműtétje miatt nehezen etethető. OItt nem az anyuka volt a hibás, hogy nem etette a gyereket és azért nem hízott, hanem a babával volt baj, az etetése most még nekünk is kihívást jelent, tegnap le is hányt engem csórikám, úgyhogy öltözhettem át. Szerencsére van már mosógép ahol mosni tudjuk a babaruhákat, így bedobtam a cuccomat, persze külön. 

Nagyon elfáradtam a nap végére, de hasonló éjszaka vár rám. Szegény kolléganőm mondta, hogy majd most ő viszi a betegeket. nem csodálom, hogy elege van a bölcsiből....

A ksifiú jövő héten Pestre viszik egy műtét miatt, az egyik kislány örökbeadható, a másik pedig nevelőszülőkhöz kerül (reméljük pár héten belül, már ki van adva a neve az illetékeseknek), de majd jön az utánpótlás....

Háziorvosi kaland

 Múlt héten eldöntöttük, hogy háziorvost váltunk. Gábor ismeri az egyik doktornőt, aki az ügyeleten is szokott lenni, annyira nem ismeri, de aranyosnak tűnik. Be is mentünk hozzá a papírokért az ügyeletre, én előtte nem ismertem, összetegeződtünk, kicsit fiatalabb, mint mi. 

Az a doktornő is fiatal akinél voltunk, de ő pl utálja a mentősöket, mert a pasija is az volt, meg is akarta kérni a kezét, de ez még nem akarta magasabb szintre emelni a kapcsolatukat, a pasi meg otthagyta. Na azóta ki nem állhatja őket. 

Talán nem is a doktornővel volt itt a legnagyobb baj, hanem az asszisztenssel, aki azt gondolta, hogy miatta kel fel a nap…de a lényegen nem változtat. 

A kitöltött papírokkal mentem ma kikérni a törzslapokat és egyéb papírokat, lélekben fel is készültem a harcra, de egy másik asszissztens volt, ő meg nem tett fel kérdéseket, mondta, hogy vagy várok vagy visszajövök du, de inkább vártam. Orvossal nem is találkoztam, megkaptam a papírokat és végeztem is. Időbe még beleférten, így le is adtam az új doktornőnek, aki mondta, ha bármi van hívjuk vagy írjunk neki. 

Remélem sűrűn vele sem kell találkozzak, bármennyire is szimpatikus. 🙂

Miért születik a hülyéknek gyereke?

 Sose fogom megérteni miért az arra alkalmatlanoknak születik gyereke. 

Adott egy 2 hónapos baba, akinek bronchiolitise van, mentővel érkezik az osztályra. Ennek a betegségnek az a lényege, hogy a légzőhólyagocskák be vannak gyulladva, a felszaporodott váladék miatt nem jut be és ki elég levegő a tüdőbe ezért nehezített a légzés, köhögőroham. Az ilyen kicsiknél az RSV vírus okozza. Különösebb terápiája nincs, NaCl inhalálás, fájdalomcsillapítás, esetenként oxigén adása, na meg szteroid alkalmazása. 

Ezek a pici babák nagyon gyorsan el tudnak hajolni, ezért szoktuk osztályon megfigyelni egy pár napig. 

Az egyik szobában két ilyen beteg is volt, s tegnap csatlakozott egy harmadik is. Erre a 2 hónapos baba anyukája jelezte, hogy a férje szeretné hazavinni a gyereket, mert nincs megelégedve a kórházzal ( nem az osztályunkkal, hanem az egész kórházzal, nálunk még nem is voltak eddig) de az orvos azt mondta nem engedi haza a gyereket, előtte való nap jött, mentővel és még nincs is jól. Akkor jöttek a saját felelősséggel, amiről tudni kell, hogy bizonyos esetekben ( amennyiben a gyermek élete veszélyben van) nincs saját felelősség. Ezután mindenáron a Heim Pál kórházba akarták átküldetni magukat, de ott is tele vannak az osztályok, területen kívülit nem fogadnak. 

Apuka bejött balhézott egy sort, mi meg mondtuk amennyiben elviszi a gyereket, úgy a rendőrséget és a gyámügyet is értesítenünk kell, mert veszélyezteti a gyerekét….na erre anyuka megijedt, de apuka hőzöngött. Mondjuk már azt se értem, hogy ez a fiatal anyuka mit keres a nálam idősebb apuka mellett ( és én idén 49 leszek) szerintem lelki terror tuti van otthon. Meg is kérdeztem: tényleg ennek szült 2 gyereket? 

Ezután elkezdett alkudozni, hogy majd ő befekszik a gyerekkel…aki anyatejes…

Na de ezek után még az is kiderült, hogy bár a lakcímkártyán Sződliget szerepel, de Erdőkertesen laknak, az meg nem is hozzánk tartozik, van igazolásuk a lakcímről. 

Úgy jöttem el, hogy az ügyeletes doktor megígérte anyukának megkérdezi az illetékes kórházat átveszik-e. Ha igen, akkor ráadásul mentős szállítást kell kérni. Kíváncsi vagyok mi lett velük….

Az ilyen szülőt amúgy hátravinni, agyonlőni    meg tudnám rugdosni.

Térd ultrahang

 Bencével múlt héten voltunk a taruma szakrendelésen a térde miatt, de csak röntgent csináltak, így nem kaptunk választ a kérdésre. szerencsére tesómnak nagy az ügyfélköre, így gyorsan tudott intézni neki egy beutalót térd Uh-ra meg egy időpontot is. Kora délután el is ment. Úgy alakult, hogy egyedül ment, nem tudtunk vele menni, de megoldotta. Lelet holnap lesz felt az EESZT-ben, de a görcs az egy Baker ciszta, viszont a térdében az egyik csont (vagy mi) darabos. Holnap okosabbak leszünk. 

És akkor is említem meg, hogy végül a háziorvos váltása mellett döntöttünk. Gábor az egyik doktornőt kérdezte meg vállal-e minket, szokott lenni vele az ügyeleten. Vállal. Remélem sokat nem kell hozzá sem menni, mert nem lesz miért, de ha igen, akkor meg rendes lesz. Holnap kell hozzá bemenni az ügyeletre. 

Epilepszia

 Délelőtt hozott a mentő egy kamaszlányt a suliból, ahol epilepsziás rosszulléte zajlott, az OMSZ szerint inkább pszichés eredetű volt ez, s ezt abból feltételezte, hogy falcolás nyomok voltak a karján. Nekem kicsit elhanyagoltnak tűnt a lány. Megkezdtük a kivizsgálását, első körben a vérvételt szerettük volna megejteni úgy, hogy az OMSZ álltal kötött branülből megpróbáltuk kicsepegtetni a vért, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de nagy nehezen sikerült. Már épp le akartuk zárni a branült, mikor egyszercsak elkezdett megfeszülni, kicsit rángatózni is, szerettük volna az ágyra fektetni, de a magatehetetlen test olyan nehéz volt, pedig egy vékony lányról beszélünk, hogy végül a földre fektettük, én kiabáltam a kolléganőmnek, hogy jöjjön gyorsan. Azonnal görcsoldót adtunk neki és oxigént, majd vártuk, hogy oldódjon a rosszullét. Ez meg is történt, de a lány az nagyon kába volt, nem volt ébren. Ekkor már fel tudtuk tenni az ágyra, ahol kezdte nyitogatni a szemét, de még nem nagyon volt képben. A gyógyszer és az oxigén aztán segített rajta. Miután rövid időn belül ez a második görcse volt, a protokoll az, hogy centrum intézetbe kell áthelyezni. Míg a doktornő ezt intézte, addig mi bevittük az egyik nővérpulthoz közeli szobába, hogy szem előtt legyen. Feltisztult, kicsit fáradt volt, de jobban lett. Közben megérkezett az anyukája, aki az egyik pesti kórházban radiológus doktornő, így már ő ott tudott mellette ülni folyamatosan. A mentőre jó sokat kellett várni, pedig 2 órán belülit kért az orvosunk, ráadásul esetkocsi kellett volna, de az egyik sima ápolós mentő vitte. Ezzel csak annyi a gond, hogy ők nem gyógyszerelhetnek, de bíztunk benne, hogy nem lesz újabb rosszullét és kísérte szülő, aki a gyógyszert beadhatja. 

Ennyi izgalom elég is volt a napra, mellette elég sokat dolgoztunk, láblógatásra nem nagyon volt idő. 

Új hét

 Lassan közelítünk a hónap végéhez, egyrészt nem bánom, mert lehetne már tavasz is, de az időjárás még nem ezt sugallja. Kezdem unni a hideget, főleg hajnalok hajnalán útnak indulni sötétben és hidegben, annyit tudok tenni, hogy jól felöltözöm. A buszon annyian voltak reggel is, mindenki dolgozni akart menni.

A főnővér mindig siránkozik amikor hárman vagyunk nappal, de most pont jól is jött, mert volt munka, nem értünk rá lábat lógatni. Ráadásul mindig délután sűrűsödik be, most is jöttek sorban a beutalóval küldött gyerekek az egyik háziorvostól, természetesen egyik sem volt annyira beteg, min amennyire a beutalón feltüntette, egy gyermeket vettünk fel, de csak azért, mert magas lett a gyulladásos értéke és vénásan kapja az antibiotikumot pár napig.

Délután bejelentkezett a koraszülött mentő is, hogy hozna egy otthon született babát, mert az anyukája erősen vérzik, be kell hozni őt és az újszülöttet is hozzák.  Mondjuk azt nem értem miért kell egyáltalán behozni, mert így is-úgy is az anyja nélkül tölti az éjszakát, akkor már maradhatna a családban is, kórházban sem fogja tudni szoptatni az anyuka. Elég nehezen kalapálták össze az anyukát. a másik amit  nem értettem, hogy az ilyen baba megy az újszülöttre, nem a beteg osztályra, ahol tele vagyunk hányás-hasmenéssel, felső légúti betegekkel, stb. Ha nem beteg a gyerek, majd lesz.... S az is kiderült, hogy az első baba után is be kellett hozni az anyát, szintén vérzés miatt. Én nem tudom miért kell a 19-re lapot húzni. Nehogy már ne lehessen kibírni 3 napot egy jól felszerelt, jó állapotú osztályon. Ez nem szól másról csak az anya önzőségéről. Aztán ha anyuka meghalódik, akkor majd apa felneveli a gyerekeket, de tök fasza, hogy otthon születhetett. Én betiltanám. Slussz. Veszélyezteti a gyereket meg magát is. A szülést segítők meg nézegették, hogy az anyuka kivérzik. Gratulálok. Ahh....

Szakmai eset

 Szerencsére ritkán van komolyabb eset munka fronton, bár én "szeretem" ha van kihívás, de nyilván nem jó, ha egy gyerek beteg. 

A délelőtt még nyugisnak ígérkezett, bár azért volt tennivaló, de sose lehet tudni mikor pörögnek fel az események, viszont azok mindig felpörögnek, ha máskor nem, akkor a műszakváltás előtt.

Betelefonált az egyik háziorvos, hogy küldene egy 9 éves kislányt, aki bárányhimlős, de felülfertőződött, szerinte vénás antibiotikum kell neki. Mikor megérkezett, megvizsgálta Máté doktor, levettük a labort, kötöttünk branült, tettünk fel infúziót majd bekísértük a szobába. Szegény alig bírt lépni, merthogy az alhasa be volt duzzadva és rettenetesen fájt neki. A szobában meg kellett nézzem a kiütéseit is, ezést kértem az anyukáját, hogy a hasát is mutassa meg. Én úgy értettem, hogy összefüggő kiütés van ott is, ami beduzzadt és azért fáj. Na nem volt ott egy darab kiütés sem, viszont piros és lila volt elég nagy terjedelemben. Szóltam is a kolléganőmnek nézze már meg ő is, mert nekem nem tetszik. Ezután ráugrasztottuk a többi orvost is (Máté doki szeptemberben kezdett, a nyár elején végzett az egyetemen, így még nagyon sok mindent kell tanulnia), ezután aztán pörögtünk ezerrel. Mindjárt csináltunk neki streptoccoccus tesztet is, ami pozítív lett, kapott is gyorsan 3 féle antibiotikumot, vettünk még tőle astrupot is, hogy gyorsan megnézzük az értékeit. Közben elkészült  a labor ( a CRP 300 fölött volt, 0-5 között jó) és elkezdték intézni az áthelyezését. Végül a Klinikákra ment, az infektológiára, bízzunk benne nem kell ITO-ra tenni. 

Miután elvitte a mentő  a kislányt, érkezett egy kamasz srác, apukája tolta tolókocsiban, jégpályán elesett, hátát, fejét ütötte be. Szédült, feje fájt, alig bírt mozogni, meglassult a beszéde, őt felvettük az osztályra.

És a nap híre: érkezett hozzánk egy új kolléganő, aki mellékállásban jött, csak hétvégén, csak nappal, csak havi 72 órában. A főnővért kész tények elé állították, nem kérdezték akarjuk-e, közölték: jön. Már ez sem volt szimpatikus. Vasárnap találkoztam vele, személyesen sem lett az. A két nappalos kollegina sem volt tőle elájulva, olyan kérdései voltak, amin dobtak egy hátast: a főnővér mikor megy nyugdíjba (még nem tervezi), van-e állandó éjszakás (nincs), hol alszanak éjjel a nővérek (sehol, nem aludni járunk oda), s Máté doktor mesélte beteg a barátnője, megkérdezte tőle szokott e a kórházból cuccot hazavinni ilyenlor (nem)? WTF? Tegnap reggel beérve aztán azzal fogadtak, hogy az új kollegina beadta a felmondását :)) Pedig velem még nem is dolgozott :)) Mondjuk lehet én elküldöm  a francba a kérdéseivel együtt....

Gipsztelenítve

 Délelőtt jelenésünk volt a trauma szakrendelésen, nem is kellett sokat várnunk, az orvos megnézte Áron kezét, majd elküldött minket, hogy leszedjék neki, utána még egy röntgenre kellett beugrani, majd vissza a dokihoz. Igazából a leletezésre kellett többet várakozni, de annyira nem zavart, mert reggel Gábort bevittem dolgozni, hazafelé be is ugrottam az üzletbe, majd itthon mire felkeltek a gyerekek, még a holnapi ebédem is elkészült meg össze is pakoltam a nappaliban. Bencének csak 9.40-re kellett mennie, ez azért sokat segített.

Ne ítélj

 Jó kis napnak indult a mai és nyugodt is lehetett volna. De nem volt az. A délelőtt azzal telt, hogy szépen sorban hazaengedték a gyerekeimet az orvosok, így nem győztem adminisztrálni és szobát rendbe tenni.

Délután szokásos  módon beesett a munka. Azzal kezdődött, hogy a mentő megállt a nővérpultnál beteg nélkül. Elmondták, hogy hoztak egy 15 éves fiút az egyik gyerekotthonból. Ez a gyerek állandóan elszökik az otthonból, most is 3 hónapig csavargott és ilyenkor drogozik is. Most azért hozták be, mert folyamatosan hány, valószínűleg drogelvonás van a háttérben. A kérdés az volt, átvesszük-e. Miután 16 év alatti, a mi hatáskörünk az ittas, drogos, pszichés eset is, nem az osztályos felvétele, hanem az ellátása, 16 év felett az SBO-ra tartozik.  Küldhettük volna Pestre, de nem volt indok, nem volt agresszív, nem hangoztatott öngyilkossági szándékot. Átvettük. 

Doktornő mondta első körben megvizsgálja, aztán meglátjuk. 

Nálunk már nem hányt, de nagyon fájt a feje, márványozott volt a bőre, volt egy majd 40 fokos láza, kötött volt a tarkója. Vettünk vért, astrupot, haemokultúrát, kapott egy adag vénás antibiotikumot, infúziót, folyamatosan monitorizáltuk. Egy órán belül megvolt a laborja. A gyulladásos paraméterei az egekben voltak. A fehérvérsejtje 50 000 volt, a 11 év alatt 1x vokt ilyen, de ott ki is derült, hogy leukémiás a gyermek ( azóta meggyógyult). Nem volt kérdés, hogy intenzívre küldjük. Valószínűleg agyhártyagyulladása van szegénynek, így mi is megkaptuk az antibiotikumot.  Volt drogtesztje is. Negatív. 

A tanulság? Soha ne ítélj elsőre. Mi is majdnem elhittük, hogy a drogelvonás miatt hány. 

A múltkor is azzal állított be a mentő: 8 éves, fáj a torka és megy fel a hője….aha,  csak azt felejtett el mondani, hogy mellette ugat, mint a kiskutya. S igen, 8 évesen már nem szoktak krupposak lenni, de a kiscsávó az volt. 

Kezdésnek kicsit erős

 Már hajnalban, ahogy megébredtem és fájt minden porcikám az járt a fejemben, hogy ma kihagyom az úszást, viszont a héten már nem fogok tudni menni....mikor felkeltem akkor már hezitáltam, alkudoztam magamban- Gábort el kellett vinnem reggel, mert bevállalt egy különjáratot, mire hazaértem vihettem Áront is suliba.

 Ma nem kellett üzletbe menni, csak a pékségbe ugrottam be, holnapra nekik szendvicsalapanyagért, majd itthon leültem és átgondoltam a napomat. Ekkor már hajlottam az uszoda látogatására, de éjszakás leszek, ilyenkor az a majd két óra sok. Főznöm nem kellett hogy holnap mit eszünk, azt még nem tudom, viszont Bence ma később kezd, de csak este fog hazaérni, ergo Mexet senki nem fogja tudni elvinni sétálni. Ebből aztán az következett, hogy egy nagyobb sétát terveztem Mexel, gyorsan fel is kerekedtünk és nekiindultunk. Nagyon hideg volt, pedig felöltöztem rendesen, hazafelé viszont már volt ereje a napnak. 

A séta vége 6,6 km lett és meglett volna a7 km is, de útközben hívott Gábor - szerencse, hogy akkor már a közelben voltam - hogy tesómat (öcsém van, 42 éves, egészséges, sportos) reggel a mentő bevitte a sürgire. Persze mindjárt megállt bennem az ütő, hogy mi történt, de nem volt időm gondolkozni, mert mondta is, hogy minden oké, otthon elájult. Jó, persze, egy ájulás miatt nem esünk kétségbe, na de mitől ájult el? Fel is hívtam azonnal sógornőmet, hogy akkor mondja el mi történt. 

Tegnap este tesóm focizni volt, jár amúgy Bence is, tegnap is volt, de nem mondta, hogy tesóm lesérült, meghúzta a combtövét vagy mi, hallott is egy pattanó vagy szakadó hangot, fájt is neki a lába. Éjjel rosszul aludt, fájt a lába, reggel felkelt és elájult. Ráadásul hanyatesett, rá a dohányzóasztalukra, még jó, hogy nem üvegasztaluk van, ami szét is tört egyébként. sógornőm egy csattanást és egy hörgést hallott. Mikor beért a szobába azt látta, tesóm fekszik a széttört asztalon, feje hátrahanyatlott, szemei fennakadtak, de szinte abban a pillanatban magához is tért. Kihívták a mentőket, akik be is vitték. Gábor is, a mentők és én is azt kérdeztük volt e végtagrángása vagy megfeszülése, de szerencsére nem volt. 

Amikor Mariannal beszéltem tesóm már jó volt, mert kommentelt a háttérből, épp infúzió csepegett neki. Rettenetesen alacsony volt a vérnyomása, elsőre nem is tudták levenni a labort tőle. Miután meglett a laborja csináltak egy UH-t, mert az egyik értéke magas lett és az utalhatott vérrög jelenlétére, de az UH negatív lett. 

Az okos testvérem amúgy tegnap délelőtt evett utoljára és inni se nagyon ivott, így rendesen ki volt száradva is, ez és a fájdalom okozhatta ezt az ájulást. Rettenetesen fáradtnak érezte magát, ami amúgy ájulás után így szokott lenni. Remélem odafigyel magára ezután, mert megcsapkodom.

Séta közben akartam fotót készíteni a deres falevelekről, de Mex úgy gondolta modell lesz belőle és beugrott a képbe és lefeküdt. 

Ugatás az éjszakába

 Múlt éjjel jól belenyúltunk a melóba. Éjszakás voltam és nagyon bíztam benne, hogy lesz egy kis nyugalom, de nem volt. Elég sok gyereket vettünk át, de mindenki egyensúlyban volt, legalábbis így gondoltuk. 

Azzal kezdtük a műszakot, hogy már felvételre várt egy nagylány (16éves) tüdőgyulladás miatt, elég rosszul nézett ki, ráadásul az oxigén szintje 85% volt. Vérvétel, branülkötés után 10liter/percen indítottunk neki oxigént, majd kétféle antibiotikummal is meglőttük, ezután stabil volt az állapota egész éjjel.

Ha a műszak úgy indul, hogy fel kell venni valakit és még a mentő is jön, akkor abból sejthető, hogy egész éjjel munka lesz. A mentő egy 3 éves gyereket hozott mellkasfájdalommal, de nem vagyok benne biztos, hogy egy 3 éves tudja mi az, hogy mellkas… igazából valamit összeszedett, mert mire beértek belázasodott. Őt haza tudtuk engedni. 

Ezután sorba  érkeztek a kiskutyák, akik beleugattak az éjszakába, s mint olyan szinte művelte, hogy meg is invitáltuk őket pár  napra. Mindenki megkapta az ellátást, az ilyenkor szokásos gyógyszereket, majd behelyeztük őket az ágyba, de egyik-másik igényelt még egy kör kezelést. Rendesek voltak, mert felváltva csinálta, de reggelig elvoltunk velük. Aztán hajnali 4-kor ismét becsöngettek a mentők egy újabb kruppos gyermekkel, akit szintén fel kellett vennünk, viszont helyünk már nem volt, így a kezelőben helyeztük el, úgy egyeztünk meg, hogy lesz úgyis hazamenős gyerek, annak a helyére fogjuk betenni őket, viszont hajnalban nem szedünk ki senkit az ágyból, majd reggel. A kezelőben le tudtak feküdni, mert a vizsgálóágyon kívül is van még egy ágy ahol infundálni szoktuk a gyerekeket. 

Az éjszakát 5 felvétellel zártuk. 

Margaret Island

 Szombatra volt Bencének időpontja a Focus Medical szemészeti klinikára, mert szeretné megműttetni a szemét, természetesen nem hagytuk, hogy egyedül menjen, felvittük őt, s amíg ő a vizsgálaton volt - bő 2 óra - addig mi körbejártuk a Margit szigetet. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert de igen, nagyon, ráadásul éjszakai műszak után mentünk mind a ketten Gáborral.  A nap végén 28 609 volt a lépésszámom. 

Nem megy ám ez sem olyan egyszerűen, mint gondoltuk volna. Nagyon száraz Bence szeme, ezért most kb másfél hónapig műkönnyet kell használnia meg valami zselével kenni a szemét és vissza kell menni kontrollra, ha jobb lesz, akkor műthető, ha nem akkor nem javasolják neki. Majd meglátjuk mi lesz.