Szerdán Bence hazajött, lehet most nem is kell neki visszamennie Egerbe, egy vizsgaeredményre vár még, remélhetőleg az is sikerült neki és akkor az első év meg is van neki. 

Gábor az ügyeletre ment, én meg szaladgáltam, hol érte, hol Áronért, hol Bencéért. El is ment a napom, sok értelmes dolgot nem vittem véghez. Ja....főztem narancsos sárgarépakrémlevest. Egész jó lett. 

Csütörtökön vissza kellett mennem az üzemorvoshoz. Szerencsére minden eredményem megérkezett és minden negatív lett. Ismét sokan várakoztunk, köztük volt 3 csaj is, az egyik pont munkaidőben volt. Mikor az egyik próbált volna bejutni, természetesen nem ő következett, akkor jeleztem, hogy előtte még vannak. Na ez annyira nem tetszett nekik, a dolgozó csaj meg is jegyezte, hogy ő munkaidőben van. Nem kommenteltem, hogy akkor viszont pont belefér az idejébe, mert este 6-ig biztos sorra jut. Ha megkér, még be is engedtem volna magam előtt, de más is kivárta a sort, pedig más is munkaidőben volt, lett volna annyi esze, hogy odaszól telefonon (Vácon mindig behívtak, ha odaszóltam előtte, igaz ott nem volt ilyen tolongás sosem). Amúgy meg én sem egy egész napot akartam rááldozni erre, az idő nekem is fontos, az, hogy én nem dolgozom, az nem jelenti azt, hogy ráérek. És a rendelés vége előtt is visszajöhetett volna, ha már annyira dolgozni akart volna. Nem akart. 

A doktornő nagyon kedves volt, most le is esett, hogy én a múltkor az aszisztenst néztem az orvosnak, ő volt az aki kissé flegma volt, de most ő is nagyon kedves volt. Papírjaim rendben vannak, megkaptam az alkalmas pecsétet. 

Még jelentkeznem kellett a kórház higiénikusánál egy aláírásra. Viszont csütörtökönként nincs bent. Ahhh....ez még egy kört jelent.

Este pizzát sütöttem vacsorára, s most nagyon jól sikerült.