Ma végre eljutottam Mexel sétálni is. A nagy kánikulában megmozdulni sem volt kedvem, este meg, mire elviselhető lett a hőmérséklet már nem éreztem magamban erőt a sétához, de Bence itthon volt, ő elvitte egy rövidebb körre. 

Bár ma is meleg volt napközben, de kora estére már nem vakított a nap, fújt a szél is, így felkerekedtünk, mentünk is 5 km-t. 

Indulás előtt épp készülődtem, Mex szundikált a kertben, de mire az előszobába értem, már ott állt az ajtóban, pedig semmivel nem csörögtem, amiből megsejthette mire készülök. Hogy honnan tudja, mikor megyünk sétálni, nem tudom. Annyira ugrált örömében, eltartott egy pár percig mire eljutottunk a kapuig. Természetesen nagyon élvezte a sétát, szaladgált is egy sort, valamit elkezdett kergetni is, de nem láttam, hogy mit, igaz nem szaladt el messzire.