Kedden végre eljutottunk a betonozáshoz. Az idő végül meleg volt, de mégsem 40 fok, igaz így is izzadtak a srácok. Reggel 8-ra érkezett a csapat, mire idért a srác a betonnal, addig megreggeliztek és kávéztak, s neki is ugrottak a munkának. Gyorsan elhúzták az első réteget, kicsit tudtak is pihenni mire ideért a következő fuvar. Ez már nagyobb meló volt, ezt a réteget már át kellett keverni, de voltak bőven, így még váltani is tudták egymást, majd pihentek is kicsit. Nem lett elég a megrendelt anyag, de nem volt gond, Gábor szólt telefonon a srácnak (így voltak megegyezve), s már hozta is a kellő mennyiséget. Míg vártak az anyagra, addig megebédeltek, ittak ismét egy kávét. A fuvarost is kínáltuk, de csak innivalót fogadott el, kicsit leült beszélgetni is. Délután 2-re pedig végeztek is. Nagyon gyorsan és jól haladtak, Gábornak ez sok napjába és még több káromkodásába került volna. Délután még rendet raktam, takarítottam. Részemről sok energiabefektetést nem igényelt a munka, mert anyukám vállalta a főzést, így én csak tálaltam meg elpakoltam, ilyenkor hálás vagyok a mosogatógépnek. 

Majdnem lett egy új háziállatunk is, csak aztán meggondolta magát és megfordult, bement a szomszédhoz. Egy teknősbéka akart beslisszanni a kapu résén, de valószínűleg elijesztettük. Nem tudom honnan kóricált el, kitette-e valaki, mert víz az nincs a közelben. Napok óta a szomszédnál húzta meg magát, de hogy oda is honnan vándorolt, azt senki nem tudja. Mex nem vágyott társaságra, így nálunk biztosan nem maradhatott volna. 

Most a locsolás következik, közben Gábor megkéri újra az árajánlatokat, aztán majd megbeszéljük melyik legyen. 

Közben én minden másnap dologozok a héten. Hétfőn nyugodt napunk volt, nem kellett megszakadni, szerdán viszont brutál napom volt. Na nem a munka mennyisége volt sok, mert újszülött baba nem volt, egy kisbaba van még bent, nem úgy hízik ahogy kellene, meg az anyukájának nem jó a laborja. Ödödik gyerek, de én nem tudom a többi hogyan maradt életben, de most nagyon béna. A kislány kicsit korán jött, kicsi a súlya, nyilván nincs ereje szopizni, de sírni sem, inkább kicsit aluszékonyabb. Tegnap már kézbe vettem a dolgokat, s 2-3 óránként megetettem tápszerrel, mert a hét végére elfogyna csórikám. Anyuka teljes lelki nyugalommal közölte, hogy eszik ő, de szerintem a 10 ml az rohadtul nem elég 3-4 óránként. Este ráparancsoltam, hogy szigorúan 3 óránként 40-60 ml tápszert meg kell ennie. Nem érdekel, hogy a szoptatást magasztaljuk, ennek a gyereknek az nem elég. Nincs hozzá ereje, javasoltam anyuka fejje le a tejet, adja oda neki és ki lehet pótolni tápszerrel. Kíváncsi vagyok holnap mire megyek be.

Hétfőn át kellett vinnem egy babát a szemészetre is egy vizsgálatra. A doktornő majdnem lenyelt keresztbe, teljesen kiakadt, hogy neki egy újszülöttet kell megnéznie, de mondtam neki én értem, csak nekem hiába mondja, én csak az R1-es munkatárs vagyok (eredj erre - eredj arra). Nyilván utána szó nélkül megcsinálta a vizsgálatot és nem is volt egyszerű dolga. valószínűleg így könnyebb neki, ha kiventillálja magát. Hát tegye, rólam az ilyenek leperegnek. 

Nekiálltam a bölcsisek szobájában rendet rakni, mert van egy csomó ruha zsákokban, szatyrokban, s ezek be vannak zsúfolva a kád alatti szekrénybe. nekiálltam kiválogatni, méret szerint rendszerezni. Lassan haladok vele, még ki kell találnom a tárolásukat is, de ma vettem a Pepcoban ilyen anyag dobozokat (2 db 1400 ft), a használatban lévő méreteket abban fogom tárolni, a többit dobozban felcímkézve meg a szekrénybe fogom betenni. találtam benne olyat is, amit nyugodt szívvel küldtem meg a ruhagyűjtő konténernek. Augusztus végéig csak végzek vele....

Tegnap reggel már ébredéskor éreztem, hogy ez egy fejfájós nap lesz, s miután beértem vettem is be egy gyógyszert, de nemhogy jobb nem lett, de még rosszabb is. Megfájdult a gyomrom is, s nem tudom, hogy a gyógysezrtől vagy valamit még összeszedtem mellé. Egész délelőtt kínlódtam, már írtam a családnak, valaki hozzon egy kis üveg colát, mert még a büfébe sem bírtam lemenni érte. Mire megkaptam addigra túl voltam egy hányáson, ami kicsit segített rajtam, a fejfájásom legalább majdnem elmúlt. A gyomrom viszont továbbra is forgott, délutánra már az ájulás környékezett, ha fel kellett állnom. Az volt  a szerencse, hogy a kórházi védőnő is ott volt, s később is jött, ilyankor estig marad, amúgy is mindig sokat segít a bölcsisek körül, de tegnap meg rengeteget tett értük. Addig voltam jól, míg nem kellett megmozdulnom. Egy kicsit ücsörögtem a fotelben, borogatással a fejemen, s valahogy átment rajtam, a legkisebb babát végül meg tudtam fürdetni, meg is tudtam etetni anélkül, hogy rosszul legyek. Még Gábornak is szóltam, hogy hozassa le magát a gyerekekkel mielőtt edzésre mennek, hogy hazavigyen, mert így vezetni sem merek, de végül nem kellett jönnie. Itthon aztán már majdnem éhen haltam, úgyhogy némi pirítós kenyeret sikerült ennem. Nem kívánom ezt még az ellenségemnek se....irtó szar így dolgozni. ha itthon vagyok rosszul, annyira nem zavar, mert max elmarad az itthoni teendő, de bent azért az más. A főnővér is volt fent, mondta is, hogy nagyon sápadt vagyok, látszik, hogy nem vagyok jól. De nagyon rendesek amúgy a kollégák, mert segítettek mindenben. 

Közben begyűjtöttem az anyagot a Cerny-s újraélesztős tanfolyamhoz, már csak ki kell nyomtatni, lefűzni. Az a baj vele, hogy ez egy beszkennelt változat, s próbáltam anyagrészenként a word-be átírni, de nagyon sok. Lehet csak a záróteszteket fogom átszerkeszteni, legalább az rendezett legyen. 

Ma meg semmitcsinálós napom van, bár lehetne takarítani, de délelőtt fodrásznál voltam, utána üzletben, délután meg nem volt kedvem belefogni semmibe, úgyis megvár. Azért lehet gyorsan felporszívózok....