És már itt is a Szeptember, s vele együtt az iskolakezdés is....

Nem vártam. Annyira nem vártam. És minden bajom is volt, de kezdem az elején. 

Augusztus utolsó napján Áron osztályfőnöke fel is tornázta az agyvizemet rendesen. Még a hónap közepén megkérdeztem mikorra tervezik az első szülőit, mert tavaly mindig úgy jött ki, hogy vagy nappalos vagy éjszakás voltam, így nem tudtam elmenni. Meg is adott két dátumot és nagyon okosan úgy írtam ki a kérelmet, hogy azon a két csütörtökön délután szabad legyek. Az már csak egy plusz volt, hogy minden csütörtök du szabad vagyok, így teljes lelki nyugalommal vártam az információt. Na, az meg is jött....szülői értekezlet: szeptember 25, péntek. Akkor most tegyék meg tétjeiket, Dia vajon dolgozik-e azon a napon? Tremészetesen. Nappalos vagyok. Az újszülöttön. Még csak cserélni sem tudok. Ezen úgy felhúztam magam, hogy legszívesebben asztalt borítottam volna, mert már 6 éve csütörtökönként van az a szájbab@szott szülői, de most nyilván át kellett tenni péntekre. A legjobban annak örülnék, ha a gyerek magántanuló lenne esküszöm...Nem mintha baj lenne a gyerekkel vagy ne tudnék a tanárokkal ezenkívül beszélni - mert ugye ilyenkor fogadóóra is van - csak én szedem az osztálypénzt, SZMK tag vagyok, még ha nem is veszek részt a gyűléseken (mert mindig dolgozom), azért csak jó lenne megjelenni. 

Szeptember elsején végre megkezdhettem a gyerekosztályon a munkát, rögtön éjszakás is voltam. Úgy éreztem bedobtak a mélyvízbe. Segédápolóval voltam beosztva, de az egyik legjobbal. Rögtön fel is kellett venni egy gyereket, aki már el volt látva, csak le kellett papírozni. Közben jött egy ambuláns, akitől vért kellett venni. Fiatal doktor ügyelt, de nagyon rendes és nagyon ügyes, s miután nem volt vénája, így a doktor szúrta. Már épp leültem volna dokumentálni, mikor az ügyeletről érkezett egy gyermek, na őt fel kellett venni, vérvétel, branül, infúzió, stb....elláttuk, szobába tettük, leültem papírozni, mikor Gábor hívott, hogy akkor majd érkeznek - ő is dolgozott -  egy 3 éves gyermekkel, aki tömény szörpöt ivott és köhögni kezdett. Nem akarták behozni, de anyuka aggódott, viszont maradni nyilván nem akart. Mondtam Gábornak, hogy vagy nagyon lassan jöjjön vagy Szeged felé kerüljön, mert nagyon sok a munkám, el vagyok maradva....Miután beértek a gyerekkel, gyorsan megnézte a doki, aztán mehetett is haza. Őket egy újabb mentő követte, azt a gyereket is felvettük, mellkasi panaszokkal. Ezekután már volt időm befejezni az elmaradt munkákat, Erika nagyon sokat segített és a doktor is, mert elakadtam a laborkérőkkel, de megmutatta hová mit kell írni. Az éjszaka hátralévő része már nyugis volt.

A hétvégére bevállaltam egy tortakészítést. Noémi anyukájának ünneplik a szülinapját és megkérdezte készítenék-e egy joghurtos-gyümölcsös mousse tortát. Soha nem csináltam még ilyet és ezután sem viszem túlzásba. Idővel nem jól álltam, mert péntek-szombat nappalos voltam, így csütörtökön kellet összeállítanom. Sikerült jól beosztani az időmet, így elkészültem vele, péntek estére már csak a díszítés maradt, este pedig el is vitte Noémi. Azért megnyugtató volt, amikor jött a visszajelzés, hogy nagyon finom volt. 

Vasárnap eljutottam kutyát sétáltatni is.

Hétfőn (09.07.) szintén nappalos voltam, fél szemmel a telefonomat sasoltam, figyeltem Bence gépét. Albániába utazott az egyetemtől, karate versenyen vesznek részt. Szombaton érkeznek haza. Az esélytelenek nyugalmával vesz részt a versenyen, mert itt a Shotokan karate a fő vonal, ő meg ugye Kyokushin-ra jár, de egy tapasztalatnak, élménynek pont jó. 

Sokat nem kommunikálunk, mert nincs wifi, annyit kértünk, hogy esténtént jelentkezzen be, hogy minden oké, a többit majd itthon elmeséli. Amúgy jól érzi magát, buliztak is, strandolás is volt.

A munkát nagyon szeretem a gyerekosztályon, a pörgést, a betegellátást. Most az újszülöttön is van bőven munka, az elmúlt héten volt sok szülés, egy ikercsászárban én is voltam segíteni, de úgy mentem le, hogy oda többet nem megyek. A szülésznő olyan hangnemet és stílust engedett meg magának, hogy vissza is szóltam. Az volt a baja, hogy neki kellett ellátni a köldököt. Megjegyzem, amúgy ez a szülésznő feladata, erre havtam fel a figyelmét, annyit mondtam: nem az én kompetenciám és nem folyok bele más munkájába. Nyilván, ha megcsinálom, akkor meg az lett volna a gond. tipikus van rajta sapka vagy nincs rajta sapka....mondták is a többiek, hogy engedjem el, ő ilyen, jobb nem is lesz. Khmmm...nem kellene mindenkinek nyugdíj mellett dolgoznia...

Hűen magamhoz megkezdtem a rendrakást a gyerekosztályon. Szombaton (09.05) nappalos voltam, s épp nyugis napunk volt, gyerek alig volt az osztályon, ambuláns is csak 1-1 akadt, így volt időm bőven. Rendet raktam a nővér pult mögötti előkészítőben vagy nem is tudom mi a neve, de ott állítjuk össze az infúziót, ott vannak a gyógyszerek, inhalátorok, stb. Ráfért már egy szelektálás, takarítás, rendrakás. Ezután a nővérszoba következett, mert ott is volt ám minden, dobáltam is ki felesleges cuccokat. A héten vettem kosarakat a Pepcoban, abba pakoltam át, nem bírom a szedett-vedett kartondobozokat, mondjuk ha jó állapotban van, akkor maradhat, de ezek nem voltak. Szerintem a fele cuccokat nem is használjuk, csak gyűlnek ott. Van lázlap tartó mappa is, aminek az egyik oldalára lehet papírt helyezni, de az a műanyag fólia már minden mappában elszakadt, volt amelyiket már csak egy hajszál tartott. Na, ezeket is megoldottam. A főnővér amúgy nem bánja, mondta is, hogy olyan jól tudok rendszerezni meg összepakolni. Egy kérés volt, ne nagyon pakolgassam a dolgokat jobbról-balra. Nos, azt nem teszem, mert mindennek megszokott helye van, csak az adott helyet tezsem átláthatóvá, rendezetté meg a felesleges szemetet szelektálom ki. 

A szennyeszsákokat be kell kötözni, s el kell látni az adott osztály bilétájával. Vácon ez egységes volt, kis fémlapocska benne az adott osztály neve. Nos, itt különböző méretű kartonra volt ráírva, hogy gyerekosztály....itthon vágtam ki kartonból lapokat, rápecsételtem, hogy gyerekosztály, s miután nincs laminálógépem, így genotherm tasakba ragasztottam, kilyukasztottam, s madzagot húztam bele. Mégiscsak szebb a kinézete. 

 Augusztus utolsó hetében sem történt semmi különös. A hét a tortasütés jegyében telt el, persze mellette dolgoztam, így ki kellett találnom hogyan legyek hatékony. Csináltam egy nagyobb takarítást is, Áron is kedvet kapott hozzá, mert bár porszívózni szokott a szobájában, a portörlést azt halogatta, nekem meg nem volt rá időm. Nem zavart, mert amúgy meg nem is nagyon járkálok az emeletre, viszont most alaposan letörölgetett és rendet is rakott, igaz, nagy kupi nem szokott nála sem lenni. 

Péntek este összegyűltek a barátaink nálunk. Ez egy random találkozó volt. Először a pasik beszéltek össze, hogy lemennének a városba sörözni, de előtte itt találkoznak. Na, ebből az lett, hogy mindenki hozta a feleségét is és nem mentek sehova, zsíroskenyér party-t tartottunk meg némi iszogatást. Közben beszélgettünk és társasoztunk is. 

Szombaton jött anyukám meg tesóm a gyerekekkel, de meghívtunk két baráti családot is, így megünnepeltük a szülinapomat egy kis sütögetéssel és társassal egybekötve. 

Vasárnap korán kellett kelnünk, mert Bencét el kellett vinni Dunakeszire, a kollégája ott vette fel, s mentek Visegrádra konferenciára, mi pedig - ha már ott voltunk - vásároltunk is. Nem igazán hiányzott ez most nekünk, de mindegy is. A Decathlonból majdnem kijöttünk egy db sportszárral, de végül találtam magamnak edzős nadrágot, pólót meg cipőt is - utóbbi volt fontosabb, mert a meglévő már nagyon el van használódva. Igaz, azt nem tudom mit és mikor fogok edzeni....Bementem még a kedvenc üzletembe, a Takkoba is, itt gazdagabb lettem két pulcsival meg egy farmerrel, ezenkívül Áronnak vásároltunk még. 

Itthon aztán dőltünk jobbra is meg balra is, olyan fáradtak voltunk. 

Az utolsó nyári napon mind a ketten dolgoztunk. laza napnak indult, de aztán kapkodás lett a vége. Már délben szóltak, hogy lesz egy császár, amire végül 4 órát vártunk, természetesen akkor kellett etetni és fürdetni a bentlakókat is, el voltam maradva a dokumentálással. Elvitték a két kislányt az otthonba, az ő papírjaikat kellett volna rendbe tennem. Nem voltam biztos a dolgomban, ezért lementem a főnővért megkérdezni, s pont akkor érkezett a mentő is mikor lent voltam. Na ki volt a mentővel? Na ki? Hát Gábor...kérdezte is, hogy nekem nem fent kellene lennem? :))

Este aztán együtt jöttünk haza, mert ő is csak nappalos volt.

 A hosszúhétvége kb eseménytelen volt, nem utaztunk sehova - kimerítettük az anyagi lehetőségeinket ezügyben - na meg Gábor dolgozott is. Én itthon tettem-vettem, takarítottam, főztem, mostam, vasaltam, de jutott idő a hobbimra és a pihenésre is.  Bence pedig Siófokon töltötte a hosszúhétvégét, igaz csak csütörtöktől  szombatig voltak, de voltak koncerten, strandolni, gokartozni és a kalandparkban is. 

Pénteken vacsora után elvittük Mexet sétálni.

Szombat este meg kiflit sütöttem csak a sütési hőfokot és időt toltam túl egy picit, így meg is kapta, de ettől puha és finom is volt. 

Vasárnap pedig dolgoztam. 

Amennyire tartottam tőle, annyira jó volt a tegnapi nap. Egyedül voltam. Sokkal jobb egyedül lenni, mert így  asaját tempómban, a saját renszerem szerint végeztem a dolgomat. Mindenre jutott időm, igaz ehhez az kellett, hogy nyugalom legyen. Szülés nem volt, egy újszülött kisbaba volt, aki ráadásul hazament. Neki kellett hallásvizsgálatot csinálni, mert előtte való nap nem sikerült. Na ezzel elkínlódtam egy darabig, a bal fülét végül sikerült megnéznem, s ép agytörzsi tevékenységet kiváltanom, de jobb oldalon nem jártam sikerrel (annyira nyugtalan volt), így a főorvosnő visszahívta őket valamelyik napra. Az is lehet, még picike a baba, 1-2 napot érnie kell. A PKU-t levettem, aztán megkapta a zárót és mehetett. Anyuka amúgy 2009-es születésű és dohányos....

Elláttam a bölcsis szakaszt, újabb taggal bővültek. Felváltva sírtak, hol egyik-hol másik, valakinek mindig volt valami baja, leginkább a foglalkozást igényelték. Emellett takarítottam, pakoltam, hogy rend legyen mindenhol, dokumentáltam, a hazamenős babának kellett a papírjait megcsinálnom, nyomtatnom. Ebéd után aztán volt egy kis nyugalom, a babák is aludtak, amelyik nem, az meg szépen játszott a kiságyban, míg el nem kezdődött a délutáni fürdetés és etetés, ami után már csak a váltást kellett várnom. 

Napközben lehozták nekem az autót a srácok, mert reggel gyalog mentem dolgozni, ugyanis tök jó, hogy van garázsunk, de  a nyitott részről alig bírok kállni. A tolatás amúgy is mumus nálam, de balra tolatni meg végképp nem szoktam, a városban is, ha olyan helyre parkolok, jobbra kell tolatni. Már stresszeltem rajta előtte való nap is, úgyhogy hagytam a francba az egészet, ki akartam próbálni, hogy gyalog mennyi idő alatt jutok le. Hát kérem szépen, 3,66 km és 39 perc volt az időm. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék gyalogosan közlekedni, a bicikli nálam nem igazás opció, mert egész nap nem akarom a kórház előtt hagyni, akor sem, ha be van kamerázva, a buszt meg nem szeretem. De majd alakul, lehet télen ráfanyalodok a helyijáratra. 

Este pedig egy rögtönzött nyársalást tartottunk, alkalom is volt épp hozzá, Bencének tegnap volt a névnapja. Nem ettem sokat, de pont elég is volt, mert nem nagyon bírom a nehéz kajákat. Azért egy pohár rozéval leöblítettem....

 Na tegnap kidolgoztam magam rendesen. Egy olyan kolléganővel voltam, aki nem dolgozhat egyedül, mert valamilyen izomsorvadásos begetsége van - nem SM - amennyire tartottam az elején tőle, annyira szeretek vele lenni, mert nagyon sok mindent tudok csinálni, ő meg ott van nekem háttérnek és segít, ha valamiben elakadok. 

Tegnap amúgy 2 elektív sectio volt kiírva, de ezek fél 9-nél előbb sosem ekzdődnek. Tegnap is előre vették a kisműtéteket, így meg tudtuk etetni a bölcsiseket, egy gyermek kivételével le tudtunk vizitelni, csináltunk hallásvizsgálatot, levettem a PKU-t a hazamenős babától. A hallásvizsgálatot az előző nappalos nővér is megcsinálhatta volna (illik egy hazamenős babánál megnézni és nem meghagyni a hazaadás napjára), de eza  kolléganő is sokszor csak bejár, hogy ne legyen otthon....nem a munka hőse, na. 

A műtőbe csak a doktornő meg én mentem, nyilván ott volt a szokásos nőgyógyász, anesztes, szülésznős csapat. Összeállítottuk amit kell, ellenőriztük a gépeket, kikészítettem a branülkötéshez mindent, ha esetleg gond lenne, de szerencsére nem volt. A baba felsírt rögtön, csak rutinellátást igényelt. Megmutattuk apukának, aki kézbe is vette, le is fotóztuk, majd levittem a babát ellátni. Ezután következett a dokumentáció, amit szintés sikerült egyedül teljesítenem, úgyhogy meg is veregettem gondolatban a vállamat. Mire végeztem ezekkel, mehettünk megint a műtőbe, a következő sectiohoz. Itt szintén minden rendben zajlott, ez a kisbaba is csak rutinellátást igényelt. A gyerekeket hoztam-vittem az újszülöttosztály és a szülőszoba között, mert miután a megfigyelőbe kerültek az anyukák, felvittem a babákat az aranyórára, majd visszavittem a megfigyelőbe, s akkor kapták meg az anyukák miután visszahelyezték őket a szobába. 

Közben persze a bölcsisek is igényelték a társaságot, etetni, fürdetni kellett őket. Voltam lent a főnővérnél is, meg is beszéltük a beosztást, mondta is, hogy amit megígért, azt ő tartani fogja, javarészt a gyerekosztályon leszek. Egész nap szenvedett a beosztással, nem jutott előbre, ha kéászen lesz felteszi a csoportba. Kíváncsi leszek. 

Vasárnap nappalos leszek, de egyedül vagyok beosztva, rá is kérdeztem, hogy ez így jól van-e. Azt mondta igen, a gyerekosztályon lesz az a kolléganő, akivel voltam tegnap, ha kell akkor ő fel tud jönni segíteni, mert a másik kolléga is szakápoló. Kicsit izgulok, remélem minden rendben lesz. 

 "Minden munkahelyen van egy olyan kolléga, aki nehéz eset. Ha nálatok nincs, akkor valószínűleg te vagy az. "

Van egy olyan gyanúm, hogy nálunk én vagyok az. Kicsit úgy érzem, hogy azt gondolják velem mindent lehet. Mondjuk ennél nagyobbat aligha tévednek. 

A kéthetes betanulás alatt azzal kellett szembesülnöm, hogy 2 hónapra fel vagyok téve az újszülött osztályra. Egy olyan helyre, ahol soha nem akartam dolgozni. Soha nem is dolgoztam és ezután sem állt szándékomban. Már az kiverte a biztosítékot, hogy a nyári beosztás már azelőtt készen volt, hogy betettem volna a lában, s így nekem a szabadnap kérésbe nem volt beleszólásom, de ezt valamiért így kellett (mondjuk ezt nem is értem, de hagyjuk is), oké. A másik dolog ami igencsak idegesített, hogy szerintem, ha nem is megkérdezni, de legalább tájékoztatni illett volna, hogy figyelj már, be kellene tanulni az újszülött osztályra, mert nyugdíjba ment, aki oda be tudott forogni. Lehet nem tetszett volna, de legalább látszat választási lehetőségem lett volna, vagy nem éreztem volna úgy, hogy a fejem fölött döntenek. Ezt amúgy jeleztem is a főnővérnek, aki meg is ígérte, hogy ez átmeneti, szeptembertől újra a gyerekosztályon lehetek. 

Erre valamelyik nap azzal szembesülök, hogy az újszülöttes beosztás készen van - később kiderült, ez csak tervezet - s én egész hónapra oda vagyok beosztva, ráadásul egyedül. Ekkor felhívtama  főnővért, hogy na ezt így ilyen formában biztos nem vállalom. 

Tegnap bementem dolgozni, majd az egyik doktornő kérlelni kezdett, hogy de vállaljam már el, mert akkor ketten nem tudnak szabadságra menni egyszerre!!! (mert ők együtt akarnak utazni, de állítólag a főnővér nem szokta engedni, pontosan azért, mert nincs ember). Mikor felhívtam figyelmét az orvosnak, hogy EGYEDÜL vagyok beosztva, max segédápló lesz mellettem, akkor az az ötlete támadt, hogy akkor menjek csak nappal. Na, a lóf@sznak is van ám vége....hát majd hülye lennék csak nappalra járni, szívás lenne az egész hónap, mert mehetnék kb minden másnap, az éjszakai pótlékról meg ne is beszéljünk....komolyan a homlokomra van írva, hogy LÚZER?! Már most tudom, hogy nem fogom hagyni magam és bele fogok állni a vitába, az sem lesz probléma, ha ezért valaki haragudni fog rám, de nem fogom vállalni. Mert állítólag a doktornő úgy tudta, hogy én októrberig oda vagyok felrakva. Mondtam neki, ezzel nem lenne semmi gond, csak engem éppenséggel elfelejtettek erről tájékoztatni. Azt gondolom felnőttek vagyunk és megértem a helyzetet, még el is vállaltam volna, ha ezt ELŐRE elmondják, by the way MEGKÉRNEK, de legalább megkérdeznek. Azt gondolom ez így nem fair és nem fogom beáldozni magam. A munka amúgy egyáltalán nem megterhelő, sőt, nem sok van, ha nincs újszülött, meg akkor sem, ha a babák jól vannak, gáz akkor van, ha rosszul van a baba a születésnél vagy utána. Még erről is azt gondolom, hogy bár sose dolgoztam így újszülöttel, megállnám a helyem egy rosszullévő baba ellátásánál is, de ezt nem fogom az orrukra kötni. Amit ígértem, hogy havi 1-2 műszakot elviszek - akár egyedül is - de ennyi.

Holnap jön már a főnővér dolgozni, szerintem beszélek vele. 

 Kérem szépen van garázsunk!

A megbeszélt napon, a megbeszélt időben meg is érkezett, cirka 3 óra alatt össze is rakták, így az autók elfoglalhatták helyüket. Végre nem csak a kupi van az udvaron - bár azért még messze nincs rend - de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk a célunkhoz. 

Gábor meg Áron tegnap egész nap szereltek kint, a  világítást oldották meg, meg még az egyik tartó bizbaszt lefestettük barnára, hogy ne üssön el, egész jót mutat. 

Délután pedig gyakoroltam a ki- és beállást, mert azért nem olyan egyszerű az. Mit ne mondjak, leizzadtam rendesen. Arra már rájöttem, hogy az egyenes érzékelésemmel van probléma. Mikor azt hiszem egyenesen állok, na akkor ferde, s fordítva. Lesz még hová fejlődni azt hiszem. 

A munkában nem vátozott semmi azalatt a 3 nap alatt, amíg nem voltam. A kirándulásból hazaérve el kellett szaladnom a DM-be, ahol összefutottam a parkolóban az egyik kolléganőmmel, aki mondta, hogy készüljek, ha megyek dolgozni, mert sokkot fogok kapni. Kész a szeptemberi beosztás.... s én megint az újszülöttre vagyok beosztva. Na ezen felhúztam magam, mert még csak 12.-e van, a kérelmeket minden hó 14-ig lehet leadni, s a beosztás csak azután készül. 

Itthon kiventilláltam magam, majd írtam az egyik éjszakásnak, ő nem látott még következő havi beosztást, így egy kicsit megnyugodtam, majd utána eszembe jutott, hogy lehet az újszülöttes van készen, s oda tényleg be vagyok osztva. 

Csütörtökön megnetm dolgozni, első dolgom volt megnézni a beosztást....azt hittem sírógörcsöt kapok....komolyan....nem a munkával van bajom, mert őszintén szólva az nem sok van, ott tényleg nem kell megszakadni benne, hanem az elv nem tetszik. Kérdezés nélkül beraknak oda, amikor semmi közöm az újszülöttellátáshoz. Oké, be kell tanulni, de a főnővér azt mondta szeptembertől mehetek vissza a gyerekre. A másik bajom az, hogy egyedül vagyok beosztva, max segédápolót kapok. Nem gondolom, hogy nulla tapasztalattal jó választás lennék. Oké, ha nincs gond, akkor megoldom, de ha baj van a szülőszobán? azt se tudom mit kell csinálni, én nem vállalom így a felelősséget. Eddig minden szülés rendben ment, amikor gáz volt, akkor meg pont nem dolgoztam, így fogalmam sincs mi a teendő. Vácon nem izgulnék, mert ott az orvosok tudják mi a dolguk, de itt még az orvosokat sem ismerem annyira. Szerintem kb egy doktornő van, aki nem pánikolna ha baj van, az összes többi igen. 

Beszéltem is a főnővérrel, aki azt mondta beszél a kolléganővel, aki csinálta a beosztást, hogy engem vegyen ki, mert a gyerekről is elmegy 2 szakápoló, így kell lentre az ember. Kíváncsi leszek mi lesz majd...

 Visegrád 2026.08.12.

Arra jutottunk, hogy hazafelé Visegrádot ejtjük útba, ez vállalható mindenkinek. Felmerült a Rám-szakadék, csak az egy 3 évessel nem biztos, hogy jó lett volna, pláne, hogy létrákon kell közlekedni.

Reggeli után összepakoltunk és útnak is indultunk. Nem kellett sokat autóznunk, hamar odaértünk. Mi a fenti parkolóban álltunk meg, innen vissza kellett sétálni egy ösvényen a várhoz, egy erdőn át vezetett az út. Már ez önmagában is egy jó kis kirándulás, igaz 10-15 perc alatt megjárható.  A többiek már vártak a parkolóban, innen együtt baktattunk fel a várhoz. A kilátás gyönyörű, a Duna rettentően alacsony. Bejártuk a vár minden zegét-zugát. 

Lefelé még megálltunk az egyik parkolóban, ahonnan gyönyörű a kilátás. 

A kirándulás után beültünk a Patak vendéglőbe, ami sajnos mély nyomot nem hagyott bennem, vagyis de, leginkább azzal, hogy iszonyat drága, de az ételekben semmi különleges nem volt, s az adagoktól sem voltunk elájulva. Én nem ide ültem volna be, hanem inkább Nagymaroson kerestem volna éttermet/vendéglőt, de egy alkalomnak elment ez is. 

almafröccs - borzalmas volt

Innen komppal mentünk át Nagymarosra, majd onnan hazáig meg sem álltunk.