... az egyszer biztos. Gábor pénteken quadozni volt, Áron kint a mamánál én meg itthon tanulás címszóval. Miután minden fontosabb volt a tanulásnál (mostam, főztem, teregettem, takarítottam, stb) délután fogtam magam és kimentem én is anyósomékhoz. Miután hazaérkezett G. is, lementem megnézni a járgányt, hogy mennyire koszos. Na Áronnak sem keleltt több, jött ám ő is. Nem lehet kihagyni semmiből. Rögtön el is actyvitizte, hogy fel szeretne ülni rá. Még a bukósisakot is kikönyörögte. Úgy alakult, hogy vasárnap is anyósomékhoz vettük az irányt, így el is mentünk egy távolabb eső helyre, s ott Áron felülhetett a quadra, egy-két fénykép erejéig. Sőt, az apja vitte is egy kört. Ez utóbbit többször meg kellett ismételni, mert a kiskorúnak annyira tetszett, hogy nem mutatott hajlandóságot a leszállásra, sőt ismételten actyvitiben elmutogatta, hogy
"apa vedd fel a bukósisakot, ülj fel mögém és indítsd be a járgányt".
