A dolgok állása

 A felújítással még mindig csiga üzemmódban haladunk. Én nehezen viselem, hogy nem varázsütésre mennek a dolgok, hogy mindig közbejön valami ami hátráltatja a folyamatokat. Még mindig nem olyan látványos, legalábbis számomra nem az, hogy honnan jutottunk hová. Az egész egy ördögi kör, mert minden mindennel összefügg, a gipszkartonozást akkor tudjuk teljesen befejezni, ha a beltéri ajtók be vannak téve, de előtte le kell burkolni, de azelőtt meg meg kell emelni a bejárati ajtót....és így tovább...közben kint is neki kellett kezdeni a bontásnak, mert hamarosan jönnek szigetelni a házat és van hátul egy folyosó rész, amit el kell távolítani, mert azonkívül, hogy ronda számomra sok haszna nincs. Amúgy meg a felesleges, majd jó lesz valamire dolgokat lehetett odatenni. Ennek helyén kerül majd kialakításra egy terasz.

 Itt hátul kapott helyet a fagyasztóláda, amit szintén nem szívlelek, mert bár jó nagy és jó sok minden belefér, csak egy hátránya van: ami alulra kerül, na az itt is marad, így esett, hogy még 2018-ban elrakott bab is fellelhető volt benne. Szándékomban állt cserére ítélni egyszer majd, de a rezsicsökkentési mizéria ezt kissé felgyorsította, bár úgy voltam vele, hogy még 1-2 hónapon belül sort kerítünk rá, annyira azért nem sürgős.

A folyosó kiürítése kapcsán merült fel bennünk, ha már ki kell pakolni a mélyhűtő ládából, akkor nem kellene-e most lecserélni. Nem mintha hiányzott volna ez a kiadás, de tökmindegy, hogy most vagy 2 hónap múlva. Gábor el is ment, meg is nézte, aztán a bejárati ajtóban állva 2 perc alatt jutottunk dűlőre melyik legyen, ugyanis én indulóban voltam dolgozni. 

Tegnap reggel aztán már beüzemelve találtam a pincében az új szerzeményt, nem volt más dolgom, mint átpakolni a cuccokat. Tudtam, csak nem sejtettem, hogy minden nem fog beleférni. Voltam is bajban rendesen. 8 kg bab volt a ládában. 8! És volt még szerintem vagy 2, csak azt már megfőztem....Mindent átzacskóztam, felcímkéztem, amit tudtam bepakoltam, a többi cuccot átvitte anyukám az ő fagyasztóládájukba, majd ahogy ürül a miénk visszahozom. Rengeteg gyümölcs is volt lefagyasztva, főleg meggy. Én 20 évig elvoltam egy olyan hűtőszekrénnyel, amiben 2 polcos fagyasztó volt. És megoldottam vele az életet, bár jó lett volna mondjuk egy 4 fiókos. Ezentúl nem lesz ekkora felhalmozás, mert szerintem felesleges.

A rengeteg meggy egy részéből született:

A felújításra visszatérve, remélem hamarosan látványos is lesz a haladás, bár szeptembertől Gábor dupla annyit fog dolgozni, mint eddig, mert megy másodállásban az itteni SBO-ra. Nem mondom, hogy nem fog jól jönni a pénz, mert de. És így ugyanannyi napot fog dolgozni, mint én, bár ő a mentőknél 24 órába jár. 

Szabadság

Az úgy volt......

.......hogy idén nem úgy alakultak a szabadságos tervek ahogy azt szerettük volna. Vagyis leginkább sehogy. Egyrészt a vizsgáim miatt nem igazán tudtam mikor is lenne  a legjobb, másrészt meg az életünk alakulása húzta keresztül a számításainakat. Így idén elmaradt a közös családi nyaralás, a srácoknak mondjuk kijutott a pihenésből, mert jelen pillanatban is nyaralni vannak a szüleimmel. Nem is nagyon rugóztam a szabadságon, hogy szeretnék itthon maradni, de tekintve, hogy nagyon jó fej a főnököm, addig rugózott a beosztáson, míg megoldotta, hogy egy hetet itthon tudjak maradni. Igen, sok a szabim, még így is maradt, de majd ősszel szépen kiveszek egy-egy napot.

Gondoltam én, hogy majd jól utólérem magam a nagytakarításban meg rendrakásban és ablakpucolásban is, ha már a suli mellett nem volt időm és igen, mondogattam, hogy na majd ha levizsgázom, na akkor aztán majd időmilliomos is leszek és akkor hejj, milyen gyorsan utólérem magam.....hát meg a francokat. Aki rendelkezik egy, két, esetleg több gyerekkel, az nyilván tudja, hogy ha körülötte vannak az aprótalpúak, akkor aztán nem lehet úgy haladni, ahogyan az kívánatos lenne. Én is csak tűzoltás szerűen takarítottam....

Viszont most, hogy nincsenek itthon úgy gondoltam nekifogok. Gábor is bejelentette, hogy a héten ő is szabadságon van, nem kapkodta el, a legutolsó pillanatban szólt. A hét első napján nekiugrottam a hálószba ablakainak, hogy akkor most gyorsan rendbe kapom. Menetközben a szüleim elfuvarozták a srácokat, én meg gyorsan haladtam az ablakpucolással. Takarítás közben feltettem a sokpontos kérdést a családfőnek, hogy ugyanmár nem kellene-e lefesteni az ablak alatt a falat, ha már itthon van, mert minden évben télen szépen penészedik és fújjuk is szorgalmasan, de márgyalázatosan néz ki és igaz, hogy nem annyira látszik, főleg nekünk feltűnő, mert ugye  avendégek nem bejáratosak a hálószobánkba és a radiátor is takarja na meg az ágy igy elfoglalja a szoba 95%-át, na de akkor is.

A lényeg,a lényeg, hogy nem csak ablakot pucoltam, hanem Gábor lefestette a falat, nemcsak a mi szobánkban, hanem a srácok szobájában is az ablak alatt, s ha már ennyire benne voltunk a dolgokban, akkor ablakkereteket is átmázoltuk/tam, mert az is borzasztóan nézett ki. Egyedül a nappaliban nem nyúltunk hozzá és nem azért, mert itt annyira jól néz ki, hanem mert nem akarok felfordulást és itt nem is olyan régen takarítottam meg az ablakokat, úgyhogy ez marad  a következő etapra.

Gyerekszoba

Egy ideje már majdnem készen vagyunk a lakással. Már "csak" az ablakszárnyak csiszolása, festése és az ablakpucolás van hátra. Hogy mikor készülünk el vele nem tudom. A tesó születéséig biztosan nem, de nem kerget a tatár sem, így majd egyszercsak elkészül.

Ma reggel sikerült lencsevégre kapnom a gyerekszobát. Íme: