Hízelgős...

Tegnap este szokás szerint nehezen ment Bence fürdőszobába való beterelése. Az úgy volt, hogy este mesét nézett az interneten, majd szóltam neki, hogy gyerünk fürdeni. Könnyes szemekkel jött utánam, hogy ő nem akar fürdeni. Nem és nem. Nem voltam valami túl jól, fájt a fejem, amúgy sem viselem jól, mikor könyörögni kell egy fél órát egy 3 perces zuhanyzásért. Tegnap odaült/feküdt az ölembe és meg mondtam neki:

"Megengedtük, hogy mesét nézzél, játszottál is, miért nem fogadsz szót? Mindig könyörögni kell. Nem vagyok rád büszke, most nem viselkedsz szépen." S mindehhez nagyon komolyan néztem a gyerekre. Erre Ő átölelte a nyakamat, adott egy puszit és sírós hangon súgta a fülembe: "Szeretlek".

Ilyenkor elfelejt minden rosszat az ember. Elmondtam neki, hogy akkor is szeretem, ha nem fogad szót, a szeretet nem függ ettől. S ő jött szépen fürdeni.