Voltunk ma a 4 hetes státuszon a doktornéniél.
Testsúly: 4280gr
Hossz: 55cm
Fejkörfogat: 35cm
Mellkörfogat: 37cm
Hát igen, látszik, hogy jól eszik...:))
2010. augusztus 26., csütörtök
2010. augusztus 23., hétfő
Bence
Bencénknek:
És ezúton szeretnék minden ismerősöm/fórumtársam/olvasóm Bencéjének boldog névnapot kívánni!
És ezúton szeretnék minden ismerősöm/fórumtársam/olvasóm Bencéjének boldog névnapot kívánni!
2010. augusztus 22., vasárnap
Benceszáj
Bence ismét "beszólt". Nemis beszólás volt ez, de annyit röhögtünk rajta. Készültünk Gábor szüleihez du, mert jó idő volt, ők családiházban laknak. Ott lehet nyugodtan biciklizni, focizni, homokozni, stb....
Bence ül az előszobában a földön és veszi a szandálját. Ajtó nyitva, szomszéd csajszi éppen jött ki a lakásukból. Következő rövid párbeszéd zajlott le:
- Szisztok! Bence hát hová mentek? - kérdezte Judit.
Bence kicsit flegmán, amolyan vagányosan válaszolt:
- Dia anyósáékhoz......
Mondom én, hogy tudja ki-kicsoda a családban......:))
Bence ül az előszobában a földön és veszi a szandálját. Ajtó nyitva, szomszéd csajszi éppen jött ki a lakásukból. Következő rövid párbeszéd zajlott le:
- Szisztok! Bence hát hová mentek? - kérdezte Judit.
Bence kicsit flegmán, amolyan vagányosan válaszolt:
- Dia anyósáékhoz......
Mondom én, hogy tudja ki-kicsoda a családban......:))
2010. augusztus 18., szerda
Napjaink
Tudom, tudom régen írtam. De így van ez ahol 3 pasinak kell ugrálni. Oké, most csak kettő az a három, de csakis azért mert a középső nyaral a mamáékkal egészen holnapig. Holnap este már teljes lesz itthon a létszám.
A napok gyorsan telnek, mindig van mit csinálni. Próbálkozom beosztani valahogyan az időmet, hogy mindenre jusson.
Áronra nem panaszkodhatok, mert rendes pasi -igaz ezt lezsíroztam vele a kórházban (megmondtam neki, ebben a családban az a szokás, hogy éjjel alszunk, ha be akar kerülni a családba akkor lesz szíves alkalmazkodni)- eszik-alszik. Akkor üvölt ha nem vagyok elég gyors a kajával. Egyébként csendben van, a szeme meg csukva. Éjszaka is alszik. Legújabb szokása - le is kopogom:kopp-kopp - este 8 körül eszik, majd elalszik és hajnali 2-kor ébred. Utána pedig 5-6 között. Ezután délelőtt kicsit nyugtalanabbul alszik, de nap többi részében semmi gond vele. Amúgy sincs. Fürdeni szeret, ott mindig elhallgat. :)
Babakocsiban is lecsukódik rögtön a szeme, sétálni tehát szeret. Álmát nem zavarja, hogy idegen kezek simogatzják a kis lábát :)
Napközben már hason is alszik, fejét ide-oda forgatja. Emlékszem Bence mikor megszületett és lementünk hozzá hason feküdt. Mikor megláttam, hogy emeli a fejét leesett az állam, nem volt még 24 órás.....
Evéssel nincsen gond, mert egy kis zabagép :))
Én meg két etetés között próbálok főzni/mosni/vasalni/takarítani, estébé, estébé....többé-kevésbé sikerül is.
Ma össze kell kapnom a lakást, mert du babanézőbe jönnek....
A napok gyorsan telnek, mindig van mit csinálni. Próbálkozom beosztani valahogyan az időmet, hogy mindenre jusson.
Áronra nem panaszkodhatok, mert rendes pasi -igaz ezt lezsíroztam vele a kórházban (megmondtam neki, ebben a családban az a szokás, hogy éjjel alszunk, ha be akar kerülni a családba akkor lesz szíves alkalmazkodni)- eszik-alszik. Akkor üvölt ha nem vagyok elég gyors a kajával. Egyébként csendben van, a szeme meg csukva. Éjszaka is alszik. Legújabb szokása - le is kopogom:kopp-kopp - este 8 körül eszik, majd elalszik és hajnali 2-kor ébred. Utána pedig 5-6 között. Ezután délelőtt kicsit nyugtalanabbul alszik, de nap többi részében semmi gond vele. Amúgy sincs. Fürdeni szeret, ott mindig elhallgat. :)
Babakocsiban is lecsukódik rögtön a szeme, sétálni tehát szeret. Álmát nem zavarja, hogy idegen kezek simogatzják a kis lábát :)
Napközben már hason is alszik, fejét ide-oda forgatja. Emlékszem Bence mikor megszületett és lementünk hozzá hason feküdt. Mikor megláttam, hogy emeli a fejét leesett az állam, nem volt még 24 órás.....
Evéssel nincsen gond, mert egy kis zabagép :))
Én meg két etetés között próbálok főzni/mosni/vasalni/takarítani, estébé, estébé....többé-kevésbé sikerül is.
Ma össze kell kapnom a lakást, mert du babanézőbe jönnek....
2010. augusztus 13., péntek
He-He
Valamelyik nap a konyhában voltam Bencével, Gábor pedig Áronnal foglalkozott. Áron igen hangosan reklamált valamiért - mi meg ugye találgatunk, mert beszélni még nrm tud - ezért megkértem Bencét:
- Bence nézdd meg mit csinál Apa Áronnal, hogy így sír....
- Te vagy az anyja! - jött a bölcs megállapítás....
:)) Még jó, hogy a gyerek tidztában van a családi viszonyokkal :))
2010. augusztus 11., szerda
Babaeső
A fórumon belül csak úgy jönnek a babák. Az is igaz, hogy éppen ideje volt már....
2010.08.10. 10.21.
Évinek Tomikához szívből gartulálok! Jó egészséget, sok boldogságot kívánok! Csodaszép pasi lett 3130gr és 48cm. :))
Barbcsi Bencéje is feladta luxusalbérletét és tegnap, 2010. 08. 10. 16.14-kor és 3600gr-mal, 54cm-vel jött a világra.
Gratulálok és minden jót kívánok az immár 3 fős családnak!
Szilvásnak
Ezt a bejegyzést már régen meg kellett volna írnom. Mondjuk augusztus 3-án. No de most pótolom, jobb későn, mint soha....
2010. Augusztus 3-án, 2.25-kor megszületett Enikő, 3810gr-mal és 53cm-vel. Gratulálunk! Jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten tudja mit beszél!
Csak mosolyog és integet. . . .
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen. . . .
De Őt nem érti senki sem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad!
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
(Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek)
2010. augusztus 9., hétfő
Jelentés
Vagyok. Élek. Élünk. Próbálom immár 4 fős családomat koordinálni a hétköznapokban. Próbálok valamiféle napirendet kialakítani - nem könnyű, mert a legkisebb mindig áthúzza a számításaimat :)) - mert van ám napirend, nem is akár milyen: reggel valamikor felkelünk, este meg valamikor ágyba zuhanunk. Hogy a kettő között mikor mi van, na az változó. De igyekszem.
Nem mondom, hogy könnyű ( persze senki nem mondta, hogy könnyű lesz) éjjel kimászni az ágyból, mikor az Aprólék cuppog. Neki aztán mondhatom, hogy mindjárt....nem alszuik vissza míg üres a hasa. Persze nem panaszkodhatunk, mert jól alszik Törpöcske is. Sőt, általában eszik meg alszik. No meg carik, de ez van :)) ez a dolga.
Most speciel arra várok, hogy ébredjen és megtömhessem a pocakját, de ébreszteni nem fogom. Délelőtt sétáltunk egy nagyot, intéztük ügyes-bajos dolgainkat a városban és persze úton-útfélen megállítottak, hogy:
- megvan a baba?
- jéééé, szültél?
-milyen jól nézel ki! (bevallom ez is nagyon jólesik)
így bizony sokáig tartott míg 3 dolgot elintéztünk. :))
No akkor amíg még alszik, megpróbálok rendet tenni a lakásban a napirend egyik pontjaként :))
Nem mondom, hogy könnyű ( persze senki nem mondta, hogy könnyű lesz) éjjel kimászni az ágyból, mikor az Aprólék cuppog. Neki aztán mondhatom, hogy mindjárt....nem alszuik vissza míg üres a hasa. Persze nem panaszkodhatunk, mert jól alszik Törpöcske is. Sőt, általában eszik meg alszik. No meg carik, de ez van :)) ez a dolga.
Most speciel arra várok, hogy ébredjen és megtömhessem a pocakját, de ébreszteni nem fogom. Délelőtt sétáltunk egy nagyot, intéztük ügyes-bajos dolgainkat a városban és persze úton-útfélen megállítottak, hogy:
- megvan a baba?
- jéééé, szültél?
-milyen jól nézel ki! (bevallom ez is nagyon jólesik)
így bizony sokáig tartott míg 3 dolgot elintéztünk. :))
No akkor amíg még alszik, megpróbálok rendet tenni a lakásban a napirend egyik pontjaként :))
2010. augusztus 6., péntek
Szüléstörténet
Na az nincs. Vagyis nem olyan. Merthogy sectio volt. 26-án voltam dokinál, ctg, uh, majd a főorvos jött át megvizsgálni. Vizsgálat után rám néz majd azt mondta:
- Műtét, jó?
Nem akartam visszakérdezni, hogy van - e jogosítványom megkérdőjelezni 2 orvos döntését, ezért csak annyit válaszoltam:
-Jó.
Kedden szintén jelenésem volt ctg-n amit a szülőszobában csináltak meg. Kata, az egyik csajszi már ott feküdt infúzióval a karjában, hátha beindul neki a szülés. Közben jót vihorásztunk. Jött is a doki, meg is kérdezte mi ez a jókedv és közben vigyorgott. Kata mondta is neki, hogy jó a hangulat.
Miután végeztem megbeszéltem a szülésznővel, hogy másnap reggel jelentkezem a szülőszobán és befektetnek.
Így is történt.
Reggel 8-kor jelentkeztünk, Gábor elkísért. Miután készen lett a ctg lementünk az osztályra és kaptam egy ágyat. Illetve egy egész kórtermet, mivel egyedül voltam. Miután elhelyezkedtem Gábor elment. Minek állt volna ott felettem....
Vittem könyvet, rejtvényt, enni-, innivalót. Kiderült jól tettem, mert aznapra nem volt ebéd és vacsora rendelve nekem :/ Déltől pedig nem ehettem, inni is csak éjfélig.
Estig egy könyvet kiolvastam, próbáltam lefoglalni magam, nem gondolni a másnapi megpróbáltatásokra. Aludni nem sokat aludtam, hajnalok hajnalán felébredtem. Összekészültem és vártam, hogy E., a szülésznő jöjjön értem.
Miután felvitt a szülőszobára, ctg-re rakott, infúziót kötött be. Kérdeztem saját hálóingben vagy kórháziban műtenek. Nos a válasz egyszerű volt: nyuszkán. Na faca....gondoltam. Cseppet sem vígasztalt, hogy le leszek takarva. Kaptam egy csinos kis katétert is :/ Közben Gábor is odaért. Én nagyon izgultam, szerettem volna előrepörgetni egy pár órával az időt. Kiderült Gábor ismeri a műtős srácot, hát ez sem dobott az amúgy sem fényes kedvemen. Nem volt különösebb bajom, ott és akkor az ember levetkőzi a szégyenlősségét, de akkor is.
Mielőtt betoltak a műtőbe a srác és a szülésznő még gyors fogadást kötött vajon mi lesz....:))
Nagyon kedves anesztest fogtam ki, az asszisztensét pedig ismertem. Megtisztelve érezhettem magam, mert a saját dokim mellett a főorvos is bent volt :) No most komolyan. Nem tudtam, hogy mindig 2 doki van a műtőben.
A gerincérzéstelenítés nem fájt. Azt nem mondom, hogy sorban állok érte, de volt ettől sokkal nagyobb bajom a későbbiekben. Lassan adták be a magasságom miatt vagy mi. Aműstős srác tartotta a vállam én meg arra figyeltem nehogy véletlenül beleharapjak a karjába :))
Miután megkaptam a kábítót leesett a vérnyomásom, de most, hogy tudtam ez be fog következni, annyira nem volt rossz. Illetve nem pánikoltam be, gyorsan helyre kaptak. Az anesztes asszisztenst (T) ismerem a konditeremből. Ő is és az anesztes doki is nagyon rendesek voltak.
9.27-kor szólt T., hogy kisfiú. Kérdezték is rögtön a nevét. A doki felemelte, megmutatta majd elvitték Gábornak. Meg is foghatta egy picit. Miután ellátták visszahozták megmutatni, adhattam egy puszit és vitték az örzőbe.
Engem gyorsan öszestoppoltak, majd én is mehettem az örzőbe. Gábor is bejöhetett, közben ő már értesítette a közeli családtagokat, hogy Áron megszületett.
Világgákürtöltük a többieknek is. Majd egy idő után Gábor elment Bencéért, mert nehezen viselte a távollétet.
Én közben telefont fogadtam, sms-t küldtem, kaptam és lassan kiment belőlem az érzéstelenítő. Fájt is a hasam, kaptam fájdalomcsillapítót is, rámjött a remegés, de túl lehetett élni. Azt hiszem ezt a műtétet sokkal jobban viseltem, mit az előzőt. Valahogy rosszabbra számítottam.
Megüresedett egy hely az egyik 4 ágyas szobában, így kérésemre átraktak. Nem volt semmi bajom az előzővel csak az a szoba a kisebbségé. Ha már válogatni lehetett akkor nem akartam magam mellé olyan szobatársat.Teltház volt a szobában :)
Délután Gábor bejött Bencével. Bence hozt a kismajmát is Áronnak :). Felkelni még nem tudtam, de feküdni is kényelmetlen volt. Áront kihozták, megdajkáltuk. Jöttek tesómék is látogatóba.
Kicsit később végre felkelhettem - szinte kierőszakoltam a szülésznőtől, aki megjegyezte nagyon aktív vagyok - nem mondom, hogy nem szédültem, de jó volt végre felállni. Persze csillagokat láttam, de tudtam nekem lesz könyebb ha minél előbb sétára bírom magam.
Éjszakára bevitték Áront az örzőbe, hogy tudjak pihenni. Hát pihenésről szó sem volt. Az egyik baba eservesen sírt éjjel 1-ig. na de nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem az, hogy nem tudtam hogyan feküdjek. Hanyat nem volt jó, oldalt viszont nem tudtam. A katéter iszonyatos módon idegesített, be is próbálkoztam a nővérnél, hátha kiszedi, de nem....
Nagyon nehezen, törülközővel megtámasztva a hasam alatt aludtam valamennyit. Éjjel átfutott az agyamon, hogy aki önként és dalolva kéri a műtétet az egy mazohista....és tuti, hogy harmadik gyerekünk nem lesz. De természetesen megérte az a "szenvedés", mert van egy -számunkra- gyönyörű, aranyos kisfiunk :))
Ugyan nem hagyományos szüléstörténet, de az enyém és jó hosszú lett :)))
- Műtét, jó?
Nem akartam visszakérdezni, hogy van - e jogosítványom megkérdőjelezni 2 orvos döntését, ezért csak annyit válaszoltam:
-Jó.
Kedden szintén jelenésem volt ctg-n amit a szülőszobában csináltak meg. Kata, az egyik csajszi már ott feküdt infúzióval a karjában, hátha beindul neki a szülés. Közben jót vihorásztunk. Jött is a doki, meg is kérdezte mi ez a jókedv és közben vigyorgott. Kata mondta is neki, hogy jó a hangulat.
Miután végeztem megbeszéltem a szülésznővel, hogy másnap reggel jelentkezem a szülőszobán és befektetnek.
Így is történt.
Reggel 8-kor jelentkeztünk, Gábor elkísért. Miután készen lett a ctg lementünk az osztályra és kaptam egy ágyat. Illetve egy egész kórtermet, mivel egyedül voltam. Miután elhelyezkedtem Gábor elment. Minek állt volna ott felettem....
Vittem könyvet, rejtvényt, enni-, innivalót. Kiderült jól tettem, mert aznapra nem volt ebéd és vacsora rendelve nekem :/ Déltől pedig nem ehettem, inni is csak éjfélig.
Estig egy könyvet kiolvastam, próbáltam lefoglalni magam, nem gondolni a másnapi megpróbáltatásokra. Aludni nem sokat aludtam, hajnalok hajnalán felébredtem. Összekészültem és vártam, hogy E., a szülésznő jöjjön értem.
Miután felvitt a szülőszobára, ctg-re rakott, infúziót kötött be. Kérdeztem saját hálóingben vagy kórháziban műtenek. Nos a válasz egyszerű volt: nyuszkán. Na faca....gondoltam. Cseppet sem vígasztalt, hogy le leszek takarva. Kaptam egy csinos kis katétert is :/ Közben Gábor is odaért. Én nagyon izgultam, szerettem volna előrepörgetni egy pár órával az időt. Kiderült Gábor ismeri a műtős srácot, hát ez sem dobott az amúgy sem fényes kedvemen. Nem volt különösebb bajom, ott és akkor az ember levetkőzi a szégyenlősségét, de akkor is.
Mielőtt betoltak a műtőbe a srác és a szülésznő még gyors fogadást kötött vajon mi lesz....:))
Nagyon kedves anesztest fogtam ki, az asszisztensét pedig ismertem. Megtisztelve érezhettem magam, mert a saját dokim mellett a főorvos is bent volt :) No most komolyan. Nem tudtam, hogy mindig 2 doki van a műtőben.
A gerincérzéstelenítés nem fájt. Azt nem mondom, hogy sorban állok érte, de volt ettől sokkal nagyobb bajom a későbbiekben. Lassan adták be a magasságom miatt vagy mi. Aműstős srác tartotta a vállam én meg arra figyeltem nehogy véletlenül beleharapjak a karjába :))
Miután megkaptam a kábítót leesett a vérnyomásom, de most, hogy tudtam ez be fog következni, annyira nem volt rossz. Illetve nem pánikoltam be, gyorsan helyre kaptak. Az anesztes asszisztenst (T) ismerem a konditeremből. Ő is és az anesztes doki is nagyon rendesek voltak.
9.27-kor szólt T., hogy kisfiú. Kérdezték is rögtön a nevét. A doki felemelte, megmutatta majd elvitték Gábornak. Meg is foghatta egy picit. Miután ellátták visszahozták megmutatni, adhattam egy puszit és vitték az örzőbe.
Engem gyorsan öszestoppoltak, majd én is mehettem az örzőbe. Gábor is bejöhetett, közben ő már értesítette a közeli családtagokat, hogy Áron megszületett.
Világgákürtöltük a többieknek is. Majd egy idő után Gábor elment Bencéért, mert nehezen viselte a távollétet.
Én közben telefont fogadtam, sms-t küldtem, kaptam és lassan kiment belőlem az érzéstelenítő. Fájt is a hasam, kaptam fájdalomcsillapítót is, rámjött a remegés, de túl lehetett élni. Azt hiszem ezt a műtétet sokkal jobban viseltem, mit az előzőt. Valahogy rosszabbra számítottam.
Megüresedett egy hely az egyik 4 ágyas szobában, így kérésemre átraktak. Nem volt semmi bajom az előzővel csak az a szoba a kisebbségé. Ha már válogatni lehetett akkor nem akartam magam mellé olyan szobatársat.Teltház volt a szobában :)
Délután Gábor bejött Bencével. Bence hozt a kismajmát is Áronnak :). Felkelni még nem tudtam, de feküdni is kényelmetlen volt. Áront kihozták, megdajkáltuk. Jöttek tesómék is látogatóba.
Kicsit később végre felkelhettem - szinte kierőszakoltam a szülésznőtől, aki megjegyezte nagyon aktív vagyok - nem mondom, hogy nem szédültem, de jó volt végre felállni. Persze csillagokat láttam, de tudtam nekem lesz könyebb ha minél előbb sétára bírom magam.
Éjszakára bevitték Áront az örzőbe, hogy tudjak pihenni. Hát pihenésről szó sem volt. Az egyik baba eservesen sírt éjjel 1-ig. na de nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem az, hogy nem tudtam hogyan feküdjek. Hanyat nem volt jó, oldalt viszont nem tudtam. A katéter iszonyatos módon idegesített, be is próbálkoztam a nővérnél, hátha kiszedi, de nem....
Nagyon nehezen, törülközővel megtámasztva a hasam alatt aludtam valamennyit. Éjjel átfutott az agyamon, hogy aki önként és dalolva kéri a műtétet az egy mazohista....és tuti, hogy harmadik gyerekünk nem lesz. De természetesen megérte az a "szenvedés", mert van egy -számunkra- gyönyörű, aranyos kisfiunk :))
Ugyan nem hagyományos szüléstörténet, de az enyém és jó hosszú lett :)))
2010. augusztus 5., csütörtök
2010. 07. 29.
Ma délelőtt megszületett legkisebb gyermekünk, Áron. 3350 gr, 50 cm.
Ez az első kép róla. Tiszta apja. Bence ugyanígy nézett ki annakidején. Mintha klónozva lenne :)
Lesz még több is.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)