Vajon kitől hallotta?

Én:
- Áron szólj Bencének jöjjön pisilni.

Áron bemegy a szobába, madj a következőt mondja Bencének:

- Bence! Menyél psijni gyojsan, mejt bejehajapok a szeggedbe....

Újra dolgozó nő vagyok

Igazából már tegnap is melóztam, de csak egy órát. Ma viszont már négyórásban működtem. Jelen pillanatban a lóti-futi munkakör a státuszom, mely szerint mikor  a főnök azt mondja ugorj, én megkérdezem milyen magasra......

A többi meg majd alakul....

Sírdogálós

A reggelek nem zökkenőmenetsek mostanság. Már ami a bölcsődét illeti. Bence szerencsére gond nélkül megy a suliba, bár ha lehetne, gondolom azért ő is sírna, de nem lehet és slussz.
Áron viszont hangosan tiltakozika  bölcsőde ellen. Reggelente. SÍrva hagyom ott, elég hangosan nyomja és van ám könnycsepp is, olyan rokodil méretű. Hát mit mondjak, marcangolja a szívemet, de a muszáj nagy úr.
Napközben is többször el-elsírja magát, de mindig vígasztalható és ha kaja van akkor elszáll a gond. Ebéd után jót alszik, és mindig jókedvűen fogad vagy engem vagy éppen a mamáékat, mikor ki megy érte.

Ottalvós

Reggel gond nélkül elvittük Bencét az iskolába, bár Áron kérlelte őt: Bencenemenjéliszkolába.

Ezután Áront fuvaroztam a bölcsődébe. Minden gond nélkül átöltözött, eltette a cipőjét, közölte, hogy a cumit és Malackát beviszi, és mentünk is befele a csoportba. Szerintem annyira meglepődött, hogy sírni is elfelejtett. 

Délután egyre mentem, hátha nem vagy csak keveset alszik. A gondozónő mondta, hogy simán, minden gond nélkül lefeküdt, mire betakargatta a többieket Áron már aludt is. Míg vártunk elmesélte, hogy naközben azért keresett, el is sírta magát, de mindig meg lehetett nyugtatni,  mindent meg lehet vele beszélni és mikor az ebédhez készülődtek, elszállt minden búja-baja. Na, ja ha kajáról van szó kéremszépen....

Fél kettő körül ébredt és nagyon örült, hogy ott vagyok. Puszival búcsúzott Katótól. Holnap Folyt. Köv.

Négy

Az utolsó négy foga persze, hogy egyszerre jön Áronnak. Hát ezért sem alszunk jól mostanában....

Nagyon bejön

Tizedik

"Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!"

(Tóth Á. Esti sugárkoszorú)

forrás: png-images.bloglap.hu

Haladunk

A mai nap már reggeli előtt mentünk. Megvártam míg megreggeliznek, azután eljöttem. Természetesen elköszöntem tőle. Volt is nagy sírás. Ne menj el, én is medek veled... Elszaladtam vásárolni, mikor beparkoltam akkor kaptam az sms-t, hogy kettő percig volt szomorkodás, már játszik. Háromnegyed délre kellett visszamennem. Nem mentem be, leültem kint az átadóban, de a hangját azt hallottam: elveszed, a másikat is elveszed...
Kató kihozta miután végzett, elmondta nagyon jól érezte magát, könnyen megnyugodott, játszott, ügyesen ebédelt, repetát is kért (spenót volt hallal), evett gyümölcsöt is.
Hétfőn megpróbálkozunk az ottalvással is.

Fél délelőtt

A terv az volt, hogy 9-délig vesz részt a bölcsődei életben, én visszmegyek fél délre, aztán majd meglátjuk ebédel-e nélkülem vagy velem. Reggel bementünk,  a szekrénybe, szaladt be  a csoportba. Mikor szóltam, hogy én most elmegyek vásárolni, nem tiltakozott túlságosan, érdekesebbnek bizonyult a kosár autó a szőnyegen.

Itthon tettem-vettem mikor megszólalt a telefon és Kató kérte ha tudok menni akkor menek, mert nagyon szomorú és sír. Ekkor volt 11 óra. Eszembe is jutott, hogy én marha elfelejtetem szólni, hogy nemalvós éjszakánk volt, biztosan a hidegfront volt az oka neki. Mikor odaértem ült Kató ölében, cumi a szájában, malacka a kezében, könycsepp az arcán. Kapaszkodott, bújt, de megnyugodott, odaadta a cumiját, malackáját majd otthagyott és beállt játszani. Ebédnél választhatott magának helyet, le is ült majd jóízűen evett. Ő volt a leghangosabb az abédnél, ő dumált a legtöbbet. Ebéd után elköszöntünk, Kató kapott egy nagy puszit meg egy nagy ölelést is.

Egy óra

Ma délelőtt fél tízre mentünk a bölcsődébe, mindenki kint volt az udvaron, hiszen jó idő volt. Áron rögtön belevetette magát a játékba, Dudu autó, motor, homokozó ésatöbbi.....Próbáltam a háttérben maradni, tőlem távolabb is nagyon jól eljátszott, a tízóraira kapott ivólevet a kispadnál ülve itta meg, Kató kínálta neki, elfogadta, megköszönte majd futott tovább játszani. Pár perccel ésőbb szólt ató, hogy akkor most lépjek a tettek mezejére és menjek fel az irodába a papírokat intézni. Odamenetm Áronhoz, leguggoltam madj kérte nézzen rám, és elmondtam, hogy most egy kicsit elmegyek, de nemsokára visszajövök. Mondta, hogy ne menjél anya meg majadjál itt  de nem volt gond, a gondozónő foglalkozott vele.
Felmentem, majd a csoportszobából kikukucskáltam, emrt gyereksírást hallottam, de nem ő volt mert jött-ment, játszott.
Pont egy órát vett igénybe a törzslap kitöltése, mert közben ketten is jöttek Petrához meg el is beszélgettünk másról is. Mikor végeztünk lementem, a nyakamba ugrott. Jól elvolt, épp előtte keresett anyaholvan .....
Még maardtunk pár percet, megbeszéltük a következő napot hogyan legyen és eljöttünk.

Itthon aztán elmesélte, hogy hol volt és mivel játszott és hogy holnap is megy.