Nem állt szándékomban beadatni, de miután a drnő úgy fogadott Áron 15 hónapos oltásn, hogy Bencének megvan az oltóanyag.....hát sok választásom nem volt. Úgyis mindig meg van fázva.....hátha. Nyilván nem ugrált örömében mikor megosztottam vele a "jóhírt". Gondoltam, majd apával együtt, jöjjön csak erősítésnek, de kimaradt a buliból, mentsége, hogy egyfolytában dolgozik. Így én Áront lepasszoltam - elég egy gyerekkel küzdeni- Bencét meg felpakoltam és elhúztam a rendelőbe. Útközben sűrűn imádkoztam, hogy senki ne legyen, de kérésem nem talált meghallgatásra, voltak egy párna. És jöttek is utánunk egy páran. Felajánlottam a gyereknek, hogy kap egy meglepetést, ha ügyes lesz és nem ordít (mert oké a sírásban benne vagyok, na de ordítani...). Nem jött be. Annyira nem volt gáz, mint a legutóbbi oltásnál - szerencsére akkor se közel, se távol nem volt egy lélek sem - de elég hangosan nyilvánította ki nem tetszését. Miután pasiból van még rá is játszott egy kicsit és egész délután azt hallgattam, hogy az neki mennyire fájt. Legközelebb jövő nyáron kap egy kullancs elleni emlékeztetőt, remélem addigra megbarátkozik vele.
Nem szeretem az oltásokat. Na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése