JelmezBálos

Ma volt az óvodában a Farsang. Mikor máskor lett volna beteg a gyerek, ha nem eőtte, ugyebár. Ezt minden egyes ünnepnél eljátsza egyébként, már csak megvontam a vállam, bízva abban, hogy az alkalomra kimászik a lázas állapotból. 

Tavaly már ellőtte a Bohóc jelmezt, de annyira tetszett neki, hogy idén csípőből vágta a választ arra a kérésre, hogy mi szeretne lenni. Mit volt, mit tenni, felemeltem a telefont és ismét kölcsön kértem a nevezett jelmezt. Én mondom mázlim van ezzel a gyerekkel, mert kitalálhatott volna valami kacifántosabbat is és ismerve a kreativitásomat, a kézügyességemet és az időbeosztásomat, okozott volna álmatlan éjszakákat és valljuk be, alvásból mostanság nem állko túl jól. Szóval hálát rebegek ezért a jelmezért. 

Ma szépen beballagtunk tíz óra előtt az oviba, felöltöztettem a gyereket majd betoltam a csoportba, majd kint várakoztam a többi szülővel, míg készen nem álltak a kezdésre.

Nagyon cukik voltak mind, Áronnak csak itthon nagy a szája, ott azért eléggé meg volt szeppenve, gondolom a sok szülőtől meg az egész felhajtástól. Röpke másfél óráig tartott a buli, nekem mondjuk elég is volt utána oszolj, Áron nyilván nem maradt ott, viszont hétfőtől újra az óvodások dolgos napjait fogja élni.