Ma is villogott az L betúű a homlokomon......tudtam, hogy nem lesz egyszerű napunk, a tegnapiból kiindulva, de hogy ma is megszívom, azért arról nem volt szó. Nem, most a kollégákkal nem volt gond, mert mindenki dolgozott tisztességesen, bár a rangidős, azért annyira nem kapálózott a munkáért, de azért ha kellett akkor segített.
Ma voltak tanulók is, nálunk lesz a vizsga majd májusban, mint a miénk tavaly....
Csupa pici gyerek van, HUTI-val, bronchitissel....ment amunka folyamatosan, persze mikor máskor indult volna be a buli, ha nem délután? Jöttek az ambulánsok, akik sorban nyerték a felvételt az osztályra, a nap végére már azt sem tudtam hány gyerek van az osztályon.
A csúcs az az volt, amikor telefonon benyögték, hogy akkor egy 8 hetes ikerpárt is küldenek. Nyilván fél hatkor estek be, éjszakások fejét el lehet képzelni.
De mi meg marhák vagyunk, emrt nem esett ki a munka a kezünkből, pedig megtehettük volna, hogy elhúzúnk a francba haza, de nem, mi még levettük az astrupot, még levittük, labor meg stb....a tegnap nappalos kollegina - az amelyik kerülte amunkát - most sem vetette be magát. Nem nagyon zavarta, hogy mi ott még ezerrel dolgozunk. Aztán nyilván azt sem mondta köszi.
Ügyeletes Drnénit meg sajnáltam már előre.....remélem jó éjszakát zárt végül.
2 megjegyzés:
Tudod, nekem nagyon érdekes volt az utolsó pár posztodat olvasni, mert nincs egészségügyis ismerősünk, mi a másik oldal vagyunk (szerencsére azért nem sűrűn). És pl. most először szembesültem vele, hogy egy szülő hozzáállása mennyire fontos lehet nektek is a munkátok során. Persze, tudja az ember... csak érted, furcsa volt na.
És a másik: arra viszont sokszor szoktam gondolni, hogy ez a munka lelkileg mennyire lehet nehéz, hogyan lehet ezt bírni. Minden tiszteletem a tied, tietek.
Egyébként annak az anyukának, akinek iker gyerekei vannak, nem lehet ilyenkor javasolni a legalapvetőbb teendők elvégzését (pl. fürdesse meg a gyereket, anyuka, talán attól ellazul és tud aludni... vagy ilyenek)?
Azt gondolom nagyon fontos lenne, ha minden szülő átlátná a munkánkat és azt látná segíteni szeretnénk. Én meg szoktam kérdezni a vérvételnél is, hogy szeretne-e bentmaradni vagy inkább kint várakozik. Mert ha a gyerek, aki meg van ijedve, hiszen mégiscsak fájdalmat él át, hogy az anyuka is sír és még hangoztatja is, hogy bántani fogjuk meg hasonlók, akkor azzal nem segít nekünk, hanem ellenünk dolgozik. Én megértem, hogy fájdalmas, ijesztő, ha többször kell szúrni a gyereket, mi sem szeretjük, nekünk sem az a célunk, nem élvezzük mi sem. Van, aki kőkeményen fel is háborodik és be is szól az orvosnak.
Sokszor megkapjuk milyenek vagyunk, persze nálunk is van kedves és kevésbé kedves, toleráns nővér.....csak sokszor aszülő sem gondolkozik, hogy nem rohanok a kórházba minden pici dologgal....De pl ha bejönnek etse, hogy fáj a gyerek füle....mi sem tudunk mit csinálni, kap fájdalomcsillapítót és másnap forduljon füll-orr-gégészhez, mert az osztályon nálunk nincs, éjjel meg nincs bent szakorvos a gégészeten sem. És nagyon felháborodva néznek ránk, ha meg merjük kérdezni, hogy egy 5 napja tartó láznál miért nem fordult még háziorvoshoz és miért kellett megvárni a péntek estét....
Bentfekvők esetében is elégszer tapasztaljuk, hogy a szülő nem partner a gyógyításban, szerencsére többször azt, hogy igen. Nem aza a célunk nekünk sem, hogy minél tovább feküdjenek bent a gyerekkel. Még sokan várják azt a gyógyítási módszert, hogy antibiotikumot kapjon a gyerek, ha nem kap, akkor miért kell bent feküdnie....órákat tudnék mesélni minden egyes műszak után :) Amíg nem kerültem kapcsolatba az egészségüggyel nekem sem volt rálátásom ezekre a dolgokra, szerencsére nem vagyok egy túlaggódós én sem, orvoshoz is csak akkor ha muszáj. :)
Megjegyzés küldése