És tényleg nem beszéltünk

Az egész ott kezdődött, hogy alapjáraton sincs közöttünk kémia. Ezeddig nem is nagyon voltunk beosztva, legalábbis nem ilyen sűrűn, azért a két év alatt akadt 1-2 - sok műszak mikor együtt nyomtuk. Én nehezen viselem a pörgését, a gumiladbaságát, azt, hogy azt hiszi magáról, hogy X év alatt a tapasztalatai alapján állhatna a neve előtt a Dr. Ha ott állna nem is szólnék egy szót sem...csak épp nem áll ott.

Sokszor belefutottam már vele olyanba, hogy ő intézkedett az orvos helyett. A doki nem is látta a gyereket, de le volt laborálva, csepegett az infúzió vagy épp ő önkényesen eldöntötte kell-e még a páciensnek folyadékpótlás, stb. Én nem szeretem  az ilyet, mert az orvos azért van ott, övé a felelősség és soha nem tudhatjuk mi derül ki.

A másik amit nehezen viselek el, az az, ha jön egy beteg és legyen az akár délelőtt, délután vagy éjjel....rögtön lecseszi a szülőt olyan stílusban, hogy szegény rögtön szaranyának/apának gondolja magát. Igen, sokan nem tudnak lázat csillapítani, sokan nem tudják, hogy hányás után 1-2 óráig nem itatjuk a gyereket, de könyörgöm lehet azt olyan hangsúllyal és stílusban is mondani, hogy az a szegény aggódós szülő meg is köszöni az információt. Nyilván én sem örülök, ha éjjel becsengetnek mindenféle olyan dologgal ami várhat(na) reggelig, és ennek itt hangot is adok, DE soha, egyetlen szülőnek sem haraptam le  a fejét, sőt még csak nem is húzgáltam a számat, hanem meghallgattam, ha úgy láttam jónak elláttam jó tanáccsal és leültettem őket, amíg jön az orvos és megnézi.

Ami még kiveri a biztosítékot az, hogy az én felügyeletem alá tartozó betegeket és szülőket is igazítja....

Na a tegnap este....

Mikor beballagtam dolgozni már két ambuláns volt folyamatban a váróban, Doktorbácsi épp az egyikkel beszélgetett, a másik anyuka kezében a vizeletmintához szükséges anyaggal álldogált. Ha már befelé tartottam, akkor elvettem a kezéből és miután útba estett a kezelő, gyorsan meg is néztem mit produkált a leány. 

Bementem aztán, hogy átvegyem az osztályt. Éjszakás kollegina álldogált már átöltözve, munkára készen, mikor szóltam neki, hogy "te már  a kávén is túl vagy?" Mire azt a választ kaptam ( a hangsúlyt képzeljétek hozzá): " nem kávézok" és mutatta, hogy teát iszik. Erre csak annyit reagáltam: "akár haza is mehetek", mire ő: "haza én megyek, mert nekem nincs gyerekem"...na itt már nem volt őszinte  a mosolyom, mert megint találjam ki, hogy a lófasz baja van. Közeben átvettem azt az egy gyereket, aki maradt az osztályon és elindultam átöltözni. A nappalos kollegina annyit jegyzett még meg,  hogy van folyamatban kint egy nagylány, de még nem tudni fel kell-e venni vagy sem. Átöltöztem amikor megütötte a fülemet, hogy  a Dr mondja a szülőnek, hogy akkor  a csaj itt marad már, míg ő behozza a cuccát. Meg is kérdeztem, hogy akkor felvegyük-e. Hát fel. Bementem összekaptam a papírokat és elindultam, a kolléganőm vígan kötögetett a fotelben ülve. 
Gyorsan elintéztem az adminisztrációt, leengedtem még a nagylányt az anyukájával egy cigire (kiskorúként nem hagyhatja el egyedül az osztályt) mire a kollegina észrevette, hogy szobába kísérem a csajszit. Megkérdezte mit csinálok, én meg közöltem, hogy befektetjük. Mosta, hogy akkor majd ő intézi, de szóltam, hogy elkésett, már megírtam mindent. Akkor átveszi. Na ezt meg én nem engedtem, mert ha már dolgoztam vele, akkor majd én csinálom, ne üljön bele  a készbe. Különösebb teendőm nem volt egyébként vele. Na ezen besértődött és úgy döntött nem szól hozzám. Ja de előtte megjegyezte minek vesszük fel, a crp-je 10-es...na pont ezért nem akartam, hogy ő vigye a beteget, az ilyen beszólásai miatt...minek vesszük fel, nincs is semmi baja...stb...hát azért vesszük fel, mert valami nem kerek, fájdalmai vannak és mert nincs gyerek az osztályon....ahhh

Később leültem vacsorázni, mert az ebéd kimaradt itthon, jött a Dávid is (a doki) annyit nem mondott a kollegina, hogy jó étvágyat. Nem nekem. A dokinak se. Nem szólt hozzánk, nézte  a tv-t, kötött egész este. Csengetett egy ambuláns, meg sem mozdult. Le kellett menni a laborba...meg sem mozdult. Tizenegy óra magasságában meg eldőlt az ülőkén a nővérszobában és szunyókált.

Reggelre sem aludta ki a hülyeségét. Miután megjött a váltás leléptem, hogy elérjem a buszt. Ugyan morgott valamit az orra alatt, ami lehetett köszönés, de éppúgy valami olyasmi is, hogy "dögölj meg".

És még 2 műszakom lesz vele a héten. Kíváncsi vagyok mikor fog panaszkodni rám a főnővérnél.....vagy kitől hallom vissza először....

Azt még meg kell jegyeznem, hogy az a szokás nálunk, olyan íratlan szabály féle, hogy akinek kevesebb gyereke van az veszi fel a következőt, de ez függ attól is, hogy milyen jellegű betegséggel jön. Én nem szoktam számon tartani, hogy kinek hány gyereke van adott műszakban, van, hogy a sajátjaimat sem tudom számszerűen megmondani és ha jön egy felvétel nem szoktam kérdő tekintettel állni, hanem veszem a papírokat és már töltöm is....

Ez a kollegina egy ideje viselkedik ennyire normálatlanul és nem csak velem, hanem mindenkivel szinte. Tavaly leszívatta a hasáról a zsírt, szerintem az agysejtjei is áldozatul estek, tekintve, hogy kb 150 cm magas. Most éjjel is állandóan a gyógyszerszekrényhez mászkált - állítólag vízhajtót szed - meg a mérlegre ugrált egész éjjel, mennyi a súlya ......

Szerintem hétfő reggel hatig lesz még egy-két meccsünk....