Röhej

Komolyan mondom nem értem egyes emberek viselkedését. Tegnap mikor beértem az osztályra nagy volt  a fejetlenség, a nappalosok hallhatóan fellélegeztek mikor megláttak, mondván megjött a felmentősereg. Fél 6 után 5 perccel tettem be  a lábamat és este fél 10 után ültem le adminisztrálni (!). Konkrétan 10 gyereket vettek fel asszem,  - de számokban nem vagyok jó - olyan indokokkal, hogy az valami nevetséges. 

A szakrendelőben egy sokdiplomás drnő volta aznap, aki a 11 gyerekből 7 (!) küldött fel felvételre úgy, hogy sem megszúrva, se lelaborálva nem voltak. Az osztályon egy rezidens Drnő ügyelt aznap, a szakrendelőben meg egy szakorvos ült. Kell magyarázzam a különbséget? Ugye, hogy nem....

Felvételre került egy 2 év körüli kissrác, akinek az ujját megharapta a tesója és ő annyira sírt, hogy elájult, ezért fel kellett venni megfigyelésre, nehogy apnoézzon...WTF?  A gyerek konkrétan labdázott a szobában lévő kislánnyal......nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja is lenne, de mi azért szurkáltuk feleslegesen. Még nekem is le kellett venni egy astrupot. A gyerek, köszöni, jól van.

Bekerült egy olyan gyermek, akinek kötőhártyája van (fel sem vehetnénk, ha kórházi kezelést igényelne, akkor irány a szentlászló), mert a szakorvos szerint ez az agyvelő gyulladás egyik tünete is lehet. Hát bassza meg, akkor innentől minden kötőhártyásat fel kellene venni. Kell-e említenem, hogy  meningiális tünete nulla volt. A csillárról csak azért nem lógott a gyerek, mert az konkrétan nincs a szobában.

Szerencsére a srácok jól töltötték az éjszakát, egy testvérpárra kellett kicsit több figyelmet fordítanom, mert náluk tényleg zajlik valami infekció, bár kórházi kezelést ők sem igényeltek volna, de éppenséggel elfértek.

Ma viberen kommunikáltam  a nappalos Dr-vel....10 gyereket hazaengedtek. 

Volt-e értelme felvenni tegnap a nagyrészüket?


És akkor még azt is megjegyzem, hogy  a kolléganőm is folytatja a haragszomrádot....elkezdtem tegnap felvenni egy gyereket, de nem volt hely, így az ő szobájába kellett tenni, erre  a félig kitöltött papírt felmarkolta míg vártam a Drnőre és befejezte, majd közölte, hogy az ő szobájába, amjd ő felveszi a gyereket. Szegény anyuka csak pislogott. Én meg ráhagytam, nem álltam le vele vitatkozni. Duzzogjon. Ovodás. A múltkori eset után sírós hangon hívta fel a Főnővér helyettest, hogy felvettem a gyereket és nem adtam át neki, pedig neki nem volt egy sem. Kaváncsi leszek a visszahngra, mert most én vagyok Az Egyes Számú Közellenség. Viszont még mindig úgy gondolom, hogy nem én fogok sírni. nem megyek bele  a játszmáiba, normális emberi hangon beszélek vele, ő az aki érezteti a haragot és nem szól hozzám. 

Ja és akkor még azt is gyorsan leírom, hogy  atestvérpár volt bent szombaton is és akkor beszélgettem az anyukával, aki mesélte, hogy voltak ott 3 éve a nagyobbal és pont a kolléganőm volt bent, rögtön le is cseszte őket, nem volt valami kedves. Erre tegnap este jön az anyuka a cuccokkal, meglát majd félve kérdezi, hogy hozzám fognak-e tartozni. Igen válaszomra szélesen elmosolyodott és csak annyit mondott: hála az égnek....   Kell még ehhez fűzni valamit?