Nem az enyém....

A mai nap sem volt az enyém. A "Kedvenc" kolléganőmmel vagyok összezárva egy műszakban egész hónapban. A két év alatt nem dolgoztam ennyit vele, mint most augusztusban és ez a hét lesz a leghúzósabb, mert négy azaz 4 (!) műszakom van/lesz vele. Már első nap kiakasztott. Mindig mindennel foglalkozik, amivel nem kellene és ami még véletlenül sem az ő dolga.

Mondok egy példát.....van bent egy 4 éves autisztikus jellemű gyermek hányás-hasmenéssel. Reggelről nem is volt probléma, de aztán a délelőtt folyamán nem akart se inni, se enni, aluszékony volt. Vettünk tőle vért, mert a cukorja nagyon alacsony volt és megbeszéltük a Drnővel, hogy ha meglesz az eredmény akkor eldönti milyen infúzió kell neki é lement császárba. Eltelik pár perc, amjd a nagyszülő elkapta a kolléganőmet aki arra járt, hogy akkor mi lesz az infúzióval.....majd  akollegina közölte velem: " szerintem tegyél fel neki egy infúziót, emrt nem akar inni és alszik egész nap az a gyerek, kell neki a folyadékpótlás". Hmmm.....mondtam neki, hogy majd ha visszajön a Zs., akinek a neve előtt ott a Dr és megnézte  a gyerek laborját, akkor majd megmondja mit is tegyek fel neki. Hát a faszom kisnyúlért vauzik bele az én dolgomba.  És akkor ez csak egy példa a sok közül.....

Még három műszak van hátra.....