Túrós lepény

Nagymamám tudott isteni túrós lepényt sütni. Azóta sem ettem olyan finomat. Hogy mi volt a titka nem tudom, már kiskoromban sem vonzott a sütés lehetősége, így nem sertepertéltem körülötte. Igaz, mire megérkeztünk hozzá mindig készen volt a 3-4 fajta sütemény, pláne, ha valamilyen alkalom volt.

Anyósom nagyon jól tud sütni, tőle érdemes lenne órákat vennem, de lusta vagyok, na. S amíg olyan finomakat süt, addig miért toporogjak én a konyhában? Elég csak kiejtenem a számon mit szeretnék és süti is. Biztosan az is közrejátszik, hogy szeret sütni.

Mostanában nem tudom mi lelt, de olvasgatom a recepteket. Valószínűleg a férj részéről érkező nyomás is belejátszik, hogy képes vagyok a sütésbe is belevetni magam. Az a gyanúm, nem fog ez a lelkesedés nálam sokáig tartani, 2-3 hét és lecseng, de addig ám legyen, sütök.

Tegnap még szinte el sem fogyott ez a süti, de már azon gondolkoztam mi legyen a következő. Igazság szerint a facebookon leskelődtem, mikor szembejött velem az egyik bejegyzés, miszerint az illető a frissensült túrós lepényről készült képet posztolt, mikor jött a felismerés, hogy ezt már ki akartam próbálni. Uccu neki, gyorsan kerestem egy receptet. 

Reggel fáradtan ébredve már persze halogattam....majd a hétvégén....azért csak megvettem hozzá a ami kell, mondván eláll az a hűtőben.

Hazaérve viszont annyira felpörögtem, hogy miután megsütöttem a baconbe csavart aszalt szilvás - feta sajtos csirkemellet, nekiláttam a tészta dagasztásának, majd a tölteléknek. 

A végeredmény:

És ízre sem rossz.    Receptet itt találtok.