Éjszakás műszak után nem szoktak nagy terveim lenni, mert sosem tudom milyen műszak lesz, utána tudok-e pihenni. Így azt csinálok amihez kedvem van, s ha csak dőlni szeretnék jobbra meg balra, akkor sincs lelkiismeretfurdalásom. 

Nem volt egyszerű éjszakám és itthon sem tudtam úgy pihenni, de sokat dobott a hangulatomon, hogy napsütéses idő volt. Az is segített, hogy Gábor szabadnapos, így ő ment Áronért délután, nekem meg volt időm magamra is. 

Sütöttem egy kakaós kuglófot és előkészítettem a vacsorát, mert Gábor kitalálta hamburgert enne. 

A délután alkotással telt, egy nagy oldalt készítettem a februári scrapbook játékra. Viszonylag gyorsan sikerült összerakni, elégedett vagyok. 

Ez egy jól sikerült nap volt. 

 Folyamatosan készülnek a kerámia dekorok, illatviaszok, előbbinek ki kell száradnia, kicsit meg is kell majd csiszolni és festeni. Ki kellene találni a csomagolást is. 

Ma a bejglinek fogtam neki, már száradnak kint a teraszon, sütni viszont csak holnap fogom. Idén a Rupáner Margó receptjét használtam, s ő repedésmenteset ígért, majd meglátjuk. Szerintem az enyémbe mindig beleesik a repedés. Legalábbis a mákosnak szokása, gyanítom, hogy egy picivel több folyadék kellene bele, mert nem annyira egynemű, mint a diós, de most igyekeztem úgy elegyengetni a tölteléket.

A tegnap sült mézeskalácsok pedig kaptak némi díszítést, mert anélkül snassz - mondta Áron. Végül csak úgy “díszítettem”, mint tavaly, a cukormázat egyszerűen rácsorgattam. Nekem ehhez se tehetségem, se türelmem nincs, de a gyerekeknek meg így is jó.  

 Sose szerettem a sütőtököt, bár nem emlékszem, hogy kóstoltam-e valaha. Amikor a gyerekek kicsik voltak, bébiétel formájában kaptak, de sose sütöttem magamtól. Jó pár hónapja az egyik doktornő sütőtökkrémlevest ebédelt és annyira jól nézett ki, hogy arra gondoltam, na majd egyszer kipróbálom...

...az egyszer az tegnap jött el. Reggel el kellett mennem üzletbe és hirtelen ötlettől vezérelve egy sütőtök is landolt a kosaramban. Itthon aztán kerestem egy receptet is hozzá, természetesen a Street Kitchen oldalára esett a választásom. Gyorsan el is készült. Kicsit félve kóstoltam bele, mert mi lesz, ha nem ízlik, de szerintem nagyon jól sikerült, finom lett. Persze rajtam kívül senki bele sem teszi a kanalát. 

Ezenkívül még a múltkor sütöttem egy Crumble-t, de nem sárgabarackkal, hanem szilvával. Isteni lett, főleg másnap volt nagyon finom, úgyhogy ezen felbuzdulva ma sütöttem egy szilvás morzsasütit, s most alig várom, hoyg kicsit kihűljön, mert már az illatától összefut a nyál a számban.

Ez még a  múltkori szilvás süti.

Tortasütés

 Nehezített a pálya miután a konyha szét van szedve és csak a falak állnak. Az első gondolatom az volt, hogy valami kekszes alapoz csinálok, majd a második az, hogy átmegyek anyukámhoz megsütni a piskótát aztán végül megvilágosodtam, hogy a gáztűzhely a pincében van és ugyan gázpalack az nincs, de nem is kell, mert a sütő viszont villany. Így csak keresnem kellett egy hosszabbítót meg egy konnektort és máris működőképes volt a sütő. 

A piskótát még csütörtökön délelőtt megsütöttem. Gábor aznap reggel jött haza és ment is vissza éjszakára így nem akartam zörögni, a keverőtálat is a pincében raktam össze, Gábor munkapadja pont megfelelt erre a célra😅

Szerintem életemben nem sütöttem ilyen szép és jó piskótát. 

A háromféle réteget aztán részletekben készítettem el. Az első pisztáciás-mascarponésat még csütörtökön meg sináltam, a málnás és fehércsokis réteget pedig ma. Holnapra marad a tetejére a díszítés. 

Tortasütés hóesésben

 Ma reggelre esett a hó. És utána egész délelőtt, az utak meg csúsztak. Reggel még elvittem a srácokat, de utána Gábor volt aki összelogisztikázta őket, én meg nem bántam, hogy nem kell kitenni a lábamat itthonról.

A hétvégére is kell egy torta. Eredetileg rendelni akartam egy sima csokisat, de miután hétfőn köszöntöttük Bencét, így a hétvége felszabadult, ezért gondoltam, a bulira is sütök neki egyet. Viszont ezt ma meg kellett tennem, mert után úgy dolgozom, hogy nem lesz rá időm. 

Egy csokis mouse tortát gondoltam, sima vizes piskóta alappal. Nem annyira nehéz ez a fajta édesség, inkább időigényes, mert meg kell várni, hogy a különböző rétegek megdermedjenek. De ma pont rá is értem erre. Közben végeztem némi házimunkát is. A díszítést meg a tetejére a csokit péntekre tervezem vagy szombatra. 

Mousse torta

 Gondoltam idén nem a szokásos mascarpones tortát sütöm, hanem valami újat próbálok ki. Kolléganőim közül kettő is annyira belevette magát a sütögetésbe, hogy olyan sütiket/tortákat villantanak, eszem megáll. Na én sose leszek ennyire profi, nem is tervezem, csak a családi szülinapokra szeretnék sütni, engem ez pont kielégít. 

Nagyon szeretem Bebepiskóta receptjeit, mert nem csak leírja, hanem videóban is meg tudom nézni a készítés folyamatát, így most is rá esett a választásom és a Kinder Bueno ihletésű tortáját sütöttem meg. Azt hittem sokkal bonyolultabb, de szerencsére még nekem is követhető volt. Az eredménnyel végtelenül elégedett vagyok. Amit megjegyeznék, hogy a piskóta alap nekem is és a családnak is kicsit tömény, lehet megmaradok a vizes piskótánál alapnak. Ez ízlik a családnak a legjobban. 

Természetesen most is volt, ami nem tetszett elsőre, ennek neki is ugrottam mégegyszer és ez nem más, mint a díszítés. A habzsákból a rózsák nem sikerültek valami jól, így addig töprengtem rajta, hogy leszedtem, de nem tudtam szépen leszedni, így még egy réteg csoki ganache-t kapott, s a habot is újra készítettem, s más formában nyomtam a tortára. Na így már tökéletes lett. Legalábbis nekünk. 

Vasárnap

 Már tegnap este óta azon agyalok milyen tortát süssek Bence szülinapjára. Találtam egy receptet Bebepiskótától, többször is elolvastam, megnéztem a videót aztán reggeli után nekiugrottam. Azt gondoltam bonyolultabb, de szerencsére nem az, igaz még hátra van a csokis rész a torta tetejére, de eddig jól néz ki. 

Áron reggelire tejberizst kért. És kapott is.

Ebéd utáni desszert egy kis tejes kiőrlésű palacsinta túrós változatban:

A házimunka után levezetésképpen elvittem Mexet sétálni, de nem voltunk sokáig, mert iszonyatosan hideg szél fújt. 

Most meg a Memory Plannerrel szeretnék haladni, mert itt a második hét vége és én még idén semmit nem csináltam. 

Ezt szeretem

 Szeretem azokat a napokat, amikor összeszedett vagyok. Mikor fejben összerakom mit szeretnék/kell csinálnom/elintéznem és ezt meg is tudom valósítani. Nos, a mai az egy ilyen nap volt. Már tegnap este átgondoltam, mit fogok ma csinálni. 

Reggel elvittem a srácokat, beugrottam üzletbe és a pékségbe, majd itthon neki is fogtam a dolgomnak. Begyúrtam a fasírozottnak valót, majd utána a bejgli tésztát állítottam össze. Bebepiskóta receptjét szoktam megsütni, ami nagyon finom és ami nekem mindig megreped, legalábbis a mákos. Amíg a tészta a hűtőben pihent, addig a Rupáner féle mézeskalács receptet is kipróbáltam. Tegnap sütöttem karácsonyi kekszet, ami nekem nagyon ízlik, de Áron nehezményezte, hogy mézeskalácsot nem csináltam. Hát rajtam ne múljon a gyerek boldogsága, ha mézeskalács kell neki, akkor azt fog kapni. A recept nagyon egyszerű és azonnal süthető, nem kell pihentetni egy percet sem. 1 kg lisztből álltam neki, jó sok is lett és ízre is finom. Gondolkodtam a díszítésen is, de nekem a cukormázhoz se türelmem, se kézügyességem, így arra gondoltam, hogy terülőmázzal fogom bevonni és teszek rá dekorgyöngyöt meg apróra vágott magvakat. Szerintem úgy pont jó lesz. Szoktam venni dekortollat, de azzal is nagyon béna vagyok. Ez van, nekem sem megy minden. 

Mézeskalács sütés után összeállatottam a bejgli töltelékét is és amikor kihűlt, meg is töltöttem és fel is tekertem a tésztát, most ott pihen a hűtőben, már 2x lekentem tojássárgájával, még egyszer átkenem a fehérjével, de azon gondolkozom, hogy csak holnap fogom megsütni. 

Nem bírtam ki és tegnap este kiszedtem a formákból a gyertyákat is. Nem is lettek rosszak, sőt egészen vállalhatóak lettek, úgyhogy annak is nekiállhatok és gyárthatom őket. 

A tegnap sütött karácsonyi kekszeket azért kidekoráltam a dekortollal. 

68

 Anyukám ma ünnepli a 68. születésnapját. Ritka mikor a napján tudunk ünnepelni, ez most egy ilyen alkalom, nemsokára át is megyünk. A tortát szokás szerint én műveltem és azt kell mondjam elégedett vagyok. Egy macarponés-citromos tortára esett a választásom, nem volt benne semmi extra. Sima, hagyományos vizes piskótát sütöttem, az a tuti, nem mertem újjal kísérletezni, mert nem volt időm javítani, ha elrontom. Mindig a díszítésen szoktam elcsúszni, most abból is egy egyszerűbb verziót gondoltam, így éjszakás műszak után. 

Morzsák az életünkből

 Szerdán ünnepeltük a Mama 70. születésnapját. Csakis szűk családi körben, ahogy mostanában az lenni szokott. Sütöttem neki is egy tortát, persze számgyertya nem volt itthon, így csak egyet biggyesztettünk rá. 

Valamelyik nap eljutottam Áron szobájának takarításáig. Jó nagy por volt, pedig volt törölgetve, de hét zajlik a felújítás és a héten a szigetelést is elkezdték. 

Mindig mindogatom, ha nem találunk valamit, hogy majd meglesz, ha nem keressük. Nos, hát így lett ez az eltűnt olvasónaplóval is. Kezembe akadt, nem is volt nagyon elrejtve, csak nem volt ráírva az elejére semmi, bele meg gondolom nem néztünk, ezért nem találtuk. 

Hétfőn jöttek az emberek és nekiugrottak a szigetelésnek. Első körben felállványoztak, én pont nem voltam itthon. Előreláthatólag 1-1,5 hónap. Mondjuk ezen lehidaltam, de mindegy, a lényeg, hogy jöttek és elkezdték. Szinkronban több helyen is dolgoznak, mindig van B tervük esős időre. Mex nehezen bírja ilyenkor, mert sajnos be kell zárni a helyére, de igyekszünk minél többször elvinni sétálni, hogy szaladgálhasson.

A háztartás mellett próbáltam haladni a felújítással is. Leginkább a falat csiszoltam, ez volt az én reszortom. Nem mondom, hogy könnyű munka, mert nem az, főleg a radiátor mögötti falat kellett első körben, hogy le lehessen festeni, aztán vissza lehessen tenni. A többi falat is átnéztem, a javításokat kellett megcsiszolninés még mindig van, ahol javítani kell és az előszoba nagyrésze még glettelésre vár. Gábor lassan halad, mert a hónapban elkezdett dolgozni a sürgősségi is másodállásban és most folyamatosan dolgozni jár. A pénz jól jön, de a munkálatok így itthon még lassabban haladnak. Azért nagyon remélem karácsonyra lesz nappalink.

Bence ma a barátnőjével Tökre ment autóversenyen. Ez az első olyan utazás kalandja, amit egyedül abszolvál. Óránként kell lejelentkeznie üzenet formájában. Lassan indulnak haza, majd megyek értük a buszhoz.

Áron is remegett a az egyik közelben lakó osztálytársával. Elmentek bicajozni, játszótérre, aztán beugrott anyukámékhoz is. Ő is jelentkezett üzenetben többször is.

Tegnap is, ma is elvittem Mexet sétálni. Azt sem tudja ilyenkor mennyire örüljön 😀

Mindig megállapítom, hogy csodálatos környéken lakunk ám. 

A nap zárásaként kipróbáltam egy Rupáner receptet. Még várjuk, hogy hüljpn, remélem finom lesz. Tényleg egyszerű és gyors.

Jegyzetek

 Már megint elmaradtam az írással.

Június 1. 

Fogszabályzáson volt jelenésünk. Én vittem Bencét, mert Gábor reggel tette le a 24 órás szolgálatot. Bence szeretett volna a Decathlon-ba is elmenni, de én még sohasem vezettem odáig. Jó ez így nem igaz, mert talán 1x már volt olyan, hogy én vezettem, de akkor Gábor is ott ült mellettem.  Időben indultunk, mert sosem lehet tudni mi történik az úton, inkább előbb érjünk, mint elkéssünk. Olyannyira értünk időben, hogy már fél órával előtte odaértünk. Szerencsénk is volt, mert gyorsan be is hívtak és az eredeti időpont előtt végeztünk is. Közben a gyerek rékeresett az útvonalra, így sikeresen elnavigáltunk a bevásárlóudvarba. Ha már ott voltunk nem csak a Decathlon -ba jutottunk be, elmentünk az Auchan -ba is, majd hazafelé vettük az irányt. Én olyan, de olyan büszke voltam magamra! Gábor persze csak vigyorgott rajtam, de nem baj. 

Június 2.

Nappalos voltam, s bár nem volt vészes napunk estére azért elfáradtam. Hazaérve azzal szembesültem, hogy az én férjem kiszedte a falat. Tudtam, hogy bontani fog, mert már szerdán délután is arra mentünk haza Áronnal, hogy hiányzik a falból, de nem gondoltam, hogy ilyen jól fog vele haladni. Persze a takarítás nagyrésze rám maradt, de sebaj, szeretek takarítani. A nappali helyén tégla díszelgett.

Június 3. 

Éjszakás voltam aznap, egész nap vártuk a konténert, hogy ki lehessen hordani a törmeléket és a mindenfélét, de csak nem hozta a srác. Gábor, hogy hasznossá tegye magát elkezdte leverni a csempét a lenti toalettben.  Emellett az epret is vártuk egész nap, lassan vége a szezonnak és bár ígérte a srác, csak nem jutott el hozzánk, márpedig eperlekvár nélkül nincs szezonzárás. 

Áronék ma színházba mentek, A Pál utcai fiúkat nézték meg, nagyon nehéz volt rá jegyet szerezni. 

A konténert végül délután hozták. 

Június 4. 

Délelőtt folytatták a sitt kihordását, a mellékhelység bontását. Ebéd után neki is foghattam a rendrakásnak. Áron egész héten a nyársalást beszélte, az idő is kivackolta magát, így este nekifogunk szalonnát sütni. Hát van egy feelingje, na. Nem vagyok egy nagy ivós, de ittam egy laza rosé fröccsöt, mondjuk szerintem a bor még 1 dl sem volt. 

Június 5.

Reggel Gábor elment dolgozni, a Mamát levittem a buszhoz, mert ment sógoromékhoz segíteni festeni, Áron Marcihoz volt hivatalos szülinapi buliba, ami 11-kor kezdődött. Azzal telt a napom, hogy nekifogtam az igazi, rendes takrításnak. Az emeleten kezdtem a pakolással, portörléssel, porszívózással, ami ilyenkor a szokásos. Közben a mosógépet töltöttem újra és újra. Az egész napom ráment, de a ház alaposan ki lett suvickolva, bár nem látszik, mert a finom por száll a falmaradványból, de maga a tudat engem boldoggá tesz. 

Este mi is csatlakoztunk a szülinapi bulihoz és nem akartunk sokáig maradni, de csak éjfél után értünk haza...

Június 6.

Időben kellett kelnem, egyrészt mert Gábornak nem volt kulcsa, másrészt főznöm is kellett ma. D ahogy az lenni szokott vagy minden egyszerre történik vagy semmi nem történik.

Ma hozták az epret, de úgy boltoltuk le, hogy maradt a srácnak 22 kg, jó áron oda is adná. Na egy gyors telefonos segítség után rábólintottam. A szomszéd is vett át belőle 5 kg-t, tettem a fagyasztóba is, sütöttem egy epres pitét, a többiből meg lekvér lesz. 

Folytattam a mosást is a főzés mellett, közben kikérdeztem Bencét, mert lassan itt  vizsga ideje, izgul már rendesen, ő kérte, hogy kérdezgessek bele a tananyagba. Szerintem nem lesz gond.

Mindezek után még beballagtam éjszakára. A műszak első fele volt mozgalmas, mert az ambulánsok szépen sorakoztak aztén meg türelmetlenkedtek, de volt egy szállításunk, ami elsőbbséget élvezett (nagyobbacska fiúcska lett rosszabbul, át kellett helyeznünk a gyereksebészetre, mert vakbélgyulladása lett, meg is műtötték).

Június 7.

Némi pihenés után találtam magamnak elfoglaltságot a házban. Kezdtem a takarítással, mert Gábor kivéste a vízvezeték  helyét, majd folytattam az eper árválogatásával és leszedtem a zöldjét is. 

Áronék kirándulni voltak Ipolytarnócon, délután volt érkezés, a vonat persze késett vagy 20 percet. Nagyon fáradtan érkezett haza, de jól érezte magát. 

Este aztán hirtelen ötlettől vezérelve összegyűlt nálunk a vendégsereg. Jó, ez barokkos túlzás, de Kornél jött Andival meg Attila a családdal. Régen gyűltünk már így össze, volt miről beszélgetnünk. Végül elég későn mentek haza, már mi is fáradtak voltunk, de nagyon jó volt, hogy eljöttek. Remélem a nyárin több alkalmunk lesz bandázni.

Június 8. 

Beszerelték az új kazánt. Mire hazaértem nár ott voltak az emberek, neki is láttak a munkának én meg a gyors főzésnek. Közben az epret is kimértem, lecukroztam, igyekeztem minimélis cukrot tenni hozzá és még sütöttem egy epres máglyarakást is. Szerintem isteni lett. 

Ebédelni nem volt időnk, mert nagyban folytak a szerelési munkálatok, én kb minden órában sírva tudtam volna fakadni. Tudom, hogy egy felújótás ezzel jár, de akkor is. Délutánra csak elkészültek vele én meg ismét takaríthattam a házat. Közben szaladgáltam a gyerekekért, a mamáért...

Bence ma kirándulni volt a Tátrában. A tanároknak lett szervezve, de kiváltságos tanulók is mehettek. Nagyon elfáradt, de nagyon élvezte, gyönyörű helyen jártak, el is kellene mennünk családilag is...

Június 9.

Esküszöm pihenni járok be a munkahelyemre. Ma nyugalom volt, az összes betegek hazament ma. A legnagyobb izgalmat az okozta, hogy mikor indultam volna a buszhoz, leszakadt az ég. Kolléganőm nem engedte, hogy gyalog vágjak neki az útnak, a vasútállomásig levitt autóvsl, néhol inkább úsztunk, mint gurultunk, de szerencsésen lejutottam. Utána természetesen el is állt az eső. Arra értem haza, hogy az új kazánt éppen üzembe helyezik. El is költöttem gyorsan még 250 ezer forintot rá...

A nap fénypontja: unokahugomnak megszületett a kislánya, Anna.

Június 10.

Holnap a Nógrádi várjátékonra készültünk volna, de Gábornak be kell mennie dolgozni, így azt most jegeljük, de ezt még reggel nem tudtam, úgyhogy bár volt még kaja, nekiálltam főzni,  mert vasárnap meg elsőáldozásba megyünk, de hétfőn én nappalos leszek, így muszáj volt készülnöm. Végre utólértem magam a vasalásban is, még arra is volt időm, hogy az ajándékutalványnak kis lapot gyártsak, de miután holnap szabad lesz a délutánom, lehet nekifutok mégegyszer.

Egészséges verzió

 Hahh.....gondoltam egyet és sütöttem egy fél adag kakós csigát némileg egészségesebb verzióban is. Zabpehelylisztből és édesítöszerrel. Szó, ami szó, jó lett. 

Kakaóscsiga

 Napok óta érlelődik a gondolat, hogy kellene sütnöm. Tegnap délelőtt - miután főznöm nem kellett  és nem kaptam szombat este kiflit a Lidl-ben - sütöttem dupla adag kiflit - szám szerint 24 db-ot - majd elmentem éjszakára dolgozni. A munka mellett volt időm receptet böngészni és ismét egy Street Kitchen-es receptre esett a választásom. 

Délelőtt pihentem, de időben sikerült felébrednek és kedvem is volt hozzá, így délután neki is fogtam. Kicsit egyszerűsítettem rajta, azt a vajas mokolást az elején kihagytam, én egy az egyben a vajat beledolgoztam a lisztet, de a hajtogatást azt nem hagytam ki. Hát valami isteni lett azt kell mondjam, sokáig nem fog tartani úgy érzem...