Agyameldobom

Miért van az, hogy ahol kettőnél több nő dolgozik, ott a hiszti felüti a fejét?
De nem csak a hiszti, hanem a nyígás, nyafogás, áskálódás...olyan jó csapat lehetnénk, ha nem lenne senkiben rosszindulat. De nem. Ennek a sok hülye picsának könnyebb, ha az ember háta mögött pletykálhat, kibeszélhet. Minden apró hibába belekötnek, pl: "az éjszakások nem írtak hűtőhőt" - most komolyan ez probléma? De ez legyen a legnagyobb hiba, amit valaki a munkája során elkövet. Ebbe nem hal bele senki, nem hátráltatja a gyerek gyógyulását sem, nem süt kevésbé a nap és nem sötétebb az éjszaka sem...

S mindenki mindent visszahall...én is....most pl azt, hogy a "Főnővér engem futtat"....jön a hosszú hétvége és képzeljétek el micsoda kivételes helyzetbe kerültem....a 4 napból csak egyszer dolgozom. Ez nagyon nagy bűn, fejek fognak a porba hullani... (bezzeg amikor szombat - vasárnap nappalos vagyok, akkor nem irigyel senki)....nem kértem, hogy szabad legyek a 4 napos ünnepben, szívesen bemennék én elseje nappal dolgozni (ebből is mindig cirkusz van, mert akkor mikor fog kimenni a temetőbe...basszuskulcs....hát nem tök mindegy? előtte vagy utána, pláne, ha évközben meg nem is nagyon jár...), mert szerencsére a szüleim még élnek, persze a nagyszülőket én is elveszítettem már, de hogy elsején megyek vagy másodikán...oly mindegy.

Tegnap el is beszélgettem a Főnővérrel...mondtam neki, ha már futtat, akkor tegye rendesen, mert ez így nem van jól...a jövő hónapban kétszer is akad dupla nappalom és különben meg, nekem minek is kell bejárnom dolgozni??? :D Ha már kivételezett helyzetben vagyok...akár itthon is lehetnék, a fizetést meg ugye megkapnám....
Erre ő meg azt mondta, oké, futtat ő engem, de akkor hol a pénz, amit keresek? :D 

S mindez olyan egyéntől származik, aki minden hosszú hétvégén pont elutazik valahová...se férje, se gyereke, se kutyája, se macskája. És nyíg.  Nekem viszont nem meri mondani....

És elég 2-3 ilyen kollegina  a csapatba, s már bomlik minden.

Újraélesztés

Ma kötelező továbbképzés lesz újraélesztésből. Ez annyit jelent, hogy kötelezően meg kell jelenjek a munkahelyemen 13 órakkor, a továbbképzés 17 óráig tart, utána pedig éjszakás leszek. Megint sikerült nekem húznom a rövidebbet. 

Azt mondjuk nem egészen értem, hogy amennyiben ez kötelező, és lent lesz a tanácsteremben, akkor  a nappalos kolleginák hogyan fognak részt venni rajta? Mert, gondolom az osztályt nem lehet felügyelet nélkül hagyni. Viszont, ha nem jönnek le, akkor a "mindenkinek kötelező" kifejezést sem értem. Csupán egyetlen költői kérdésem lenne: nem lehetett volna ezt két részre bontani? És lehet, nekem sem kellene akkor elindulni éjszakára délelőtt 11-kor....

A másik dolog meg az, hogy minden egyes továbbképzés végébe be van építve az újraélesztés, amiből vizsgázni is kell. Nem értem, hogy akkor most külön minek is....

...gyanítom annak Doktor Úrnak, aki tartja nincs egyéb elfoglaltsága...a három gyereke és  amunkája mellett. Ha ennyi a szabadideje, lehet cserélnék vele ;)

Továbbképződés

A mai továbbképzést én tartottam. 

Kötelező.

Szakmacsoportos.

 Sok kredit pontért.

Okostelefon használatból. 

A két kolléganőmnek. 


Volt röhögés.

Beosztás

Szeretem mikor olyan a beosztásom, hogy:

Nappal
Nappal

Szabad

Nappal

Szabad

Nappal
Éjszaka

...és, hogy el ne felejtsem ez milyen is, a jövő hónapban megismétlem :D

Megmondtam

Ez lesz a szállóigém vagy jelmondatom, a tegnapi nap után.

Megvan az az érzés, amikor valamilyen hetedik érzék azt súgja, ne menj dolgozni, maradj otthon? Na nálam szokott ilyen lenni, de soha nem hallgatok arra a belső hangra. Soha. És mindig megszívom. Tanulhatnék már belőle.

Most is volt egy olyan érzésem, nem kellene nekem dolgoznom menni csütörtök nappal, maradjak itthon a  beteg gyerekemmel, jobban járna mindenki. Igen ám, csak a beteg gyerekem sokkal, de sokkal jobban volt már, nem igényelte az állandó közelségemet és nem idegenre hagytam, hanem anyukámra. Várták mind a ketten, hogy együtt legyenek. 

Mindjárt reggelről kiderült, rossz döntést hoztam. Semmi extra nem történt pedig. Hárman voltunk nappalosok, mindenki 4 gyereket kapott. Nyilván mindig én húzom a bonyolult kártyát. Nem tudom mivel érdemlem ki, hogy mindig, de mindig az enyém a betegebb. És nem az a baj, hogy beteg, hanem az, hogy más ellébecol úgy a négy gyerekkel, hogy reggel-délután meg kell mérni a hőjét, naponta 2x be kell adni a gyógyszerét és viszlát. 

Volt egy veseköves nagysrácom. Na vele sok teendőm nem volt, szegényre nem sok időm jutott. volt egy 22 hónapos hányósom. Aki elesett volt, nyűgös, egész nap csak a cicin lógott, nem evett, nem ivott, ha igen, azt is kihányta.

Volt egy másik kisfiú, aki szintén gastroenteritises, ment a hasa nem kicsit, infúzión lógott egész nap.

És volt egy egyhetes icterusos kispasi. Anyukának nincs elég teje, így ugye keveset szopik, de otthon nem kapott tápszeres kiegészítést, így visszasárgult vagyis nem jött ki rendesen belőle. Na egész nap rajta tornáztam, mert 2 óránként kellett etetni. Szopi, majd tápszer, kékfény. Közben a dr nő kitalálta vérvétel, astrup, laboros vizelet, szemészet....
Még mi hívtuk fel a figyelmét, hogy a szemészt kérje át, ne kelljen a gyereket alig egy hetesen a szakrendelőbe hurcolászni, mert ha eddig nem volt infekciós, na akkor majd lesz. CSeppenteni kellett a szemébe pupillatágítót is. De miután alig született meg, mi szóltunk, hogy az a szemcsepp nem lesz jó...de a dr nő szerint jó lesz az. Hát persze, hogy nem volt jó. A kolléganőm segített belecseppenteni a gyerek szemébe, s mikor a doki megkérdezte cseppentettem-e, mondtam, hogy nem.

Ugyanis nem azt kérdezte lett-e cseppentve, hanem hogy ÉN cseppentettem-e. Már annyira elegem volt a hülyeségeiből, hogy az adott kérdésre válaszoltam csak. Még azt is kitalálta, hogy légzés, pulzus, sat mérés....nm egészen értettem miért, de nem kérdeztem vissza. Mikor odajutottam megmértem a paramétereket. Közben persze a hányós-hasmenős szakosztályhoz is rohangáltam ész nélkül.

A 22 hónapos hányósat végül elengedtük haza, de papíron még bent tartottuk. Nem értettem egyet a döntéssel. A helyére viszont mindjárt felvettem kettőt. Na láthatjátok, hogy tegnap aztán mindenre volt időm csaképp unatkozni nem. mellette persze, ambuláltunk is. A két felvételből viszont az egyikkel nem értettem egyet, mert nem volt elhajolva a kislány. Otthon sem eszik meg iszik. Pestre járnak, gondozás alatt áll, mert darabos ételt nem hajlandó a szájába venni. elmúlt 3 éves. Úgy gondolom nem fogjuk orvosolni a problémát 2 nap alatt.

Ami kiütötte a biztosítékot az az volt, hogy a 22 hónapos, akit hazaengedtünk, du visszajött, hogy otthon egész du hányt. Most őszintén...megérte hazaengedni? A nap végére olyannyira lett elegem, hogy csak annyit mondtam: "megmondtam, hogy nem kellett volna elengedni azt a gyereket". Erre az egyik dr nő: " na most aztán már elég ebből az énmegmondtamból".  Nem szóltam semmit, gondoltam okos leszek, pedig felhívtam volna figyelmét, hogy na majd csak ezután következik az, hogy miből elég. 

Innentől megszűnök jófejnek lenni. Sajnos az ambuláns problémákat akkor fogom kezelni, ha az osztályos munkám el van látva. Mert eddig mindig az osztály szorult háttérbe az ambulánsok javára. Az egyik rezidens jegyezte meg a múltkor: ambuláláshoz nem kell nővér. Háta kakkor: UCCUNEKI. 

Uff

Kedd...

....talán inkább hagyjuk is. Három nővér, öt orvos, nyolc beteg....egész nap a kezelő és  a labor között rohangáltam. Pedig semmi extra nem történt, csak valahogy zűrösre sikeredett az egész.
A hab a tortán az OMSZ volt, aki egy 14 éves erősen ittas leányt hozott......

Párbeszéd

Laza napunk volt, hamar elkészültek az orvosok a kisvizittel és az a halálom, hogy amikor alig van gyerek és flottul megy minden, akkor a nagyvizittel csúszunk el, mert a Főorvos még bogarászik az irodájában. Most is úgy hagyott ott minket, ha készen vagyunk csörögjünk be neki. Na hát rajtam aztán nem múlt. Minden orvos - 3 - és mi nővérek - 3 - plusz a főnővér is a pultnál álltunk és még volt vagy 4 tanuló mikor megemeltem a telefont: (közeben mondták, hogy 10-kor még úgyis korai -11-kor szokott lenni, elvileg - de megjegyeztem, úgyis lesz 11 mire kiér)

- P.K., tessék
- Dia vagyok Főorvos Úr, készen vagyunk a kisvizittel, mehetünk
- Máris megyek, 2-3 percet kérek még, elintézek egy telefont
- Rendben, várjuk, mérem az időt - Főorvos röhög (ismer már, na)

Az idő telik-múlik, Főorvos úr nem jön...eltelt vagy negyed óra...közben visszajött egy visszarendelt beteg a Főorvos Úrhoz. Na ekkor megint megemeltem a telefont, hogy szóljak neki, várják.

-P.K., tessék
-Főorvos Úr Dia vagyok...
- Ó Dia...igen,  tudom, a 3 percből letelt másfél, máris megyek (közben vigyorgós a hangja)
- Hát igen, épp szólni akartam, de most azért hívom, mert megérkezett a beteg, akit a Drnő rendelt vissza
-Máris megyek.

És tényleg jött.
Majd úgy gondolta előbb megnézik a beteget a rezidensekkel, de ismerjük már mennyire szeret oktatni, ami tök szuper, csak akkor meg mi nem haladunk és volt két olyan beteg aki már fél lábbal kint volt, szóval ekkor azt mondtam:

-Öööö...előbb nem vizitelnénk le azt a 4 gyereket és utána nézik meg? úgy gyorsabb lesz :)

És úgy is volt. Szerencsére olyan főnökünk van aki érti a viccet, tréfát és partner is benne, így előfordul, hogy vizitelés közben is elsüt egy-egy poént a Főnök :) 

Sárkányröptetés

A helyzet és a sors úgy hozta, hogy majdnem kipróbáltam milyen. Én is tudok ám sárkány lenni, de amit a kolléganőm művel a 12 óra alatt...hát kiütötte a biztosítékot. Nem volt még reggel 6 mikor már csapkodott, puffogott, nálam meg elszakadt a türelem cérnája. Értem én, hogy fáradt meg elege van, de ha ilyen akkor maradjon inkább otthon.
A Drbácsi jól belenyúlt az ügyeletbe, szegény meg sem állt egész nap. Azzal kezdte, hogy egy gyors reggeli után lement az újszülöttre, s onnan délig fel sem talált. Az osztányon nem volt gond, bár egyik-másik gyerek fölött ott kellett állni, de vészhelyzet nem adódott. 
Kollegina teljes lelki nyugalommal ült le reggelizni, azt sem kérdezte, jövök-e, pedig általában együtt szoktunk. Nem csak vele, mással is. No mindegy, amilyen idióta volt, annyira nem volt hangulatom hozzá. 
A felsőbb vezetőség figyel rá, hogy azért a sok munka mellett is jusson idő, enni és inni, hacsak nincs sürgős, akut munka, akkor le kell ülni és pótolni az energiaforrást.
Nos, most volt munka. Oké, hogy nem volt életveszély, de folyamatsan mentünk. Én meg a Drbácsi. Kollegina nem zavartatta magát, ő ebédelt is ebédidőben. Igazából nem ez zavart, hanem, hogy folyamatosan orvost játszott egész nap. Jöttek az ambuláns betegek, mindegyiknek vagy vért kellett venni, vagy branült kellett szúrni, el kellett látni őket. Az a protokoll az osztályon, hogy orvos szúr. Nővér csak orvosi kérésre szúrhat. ezt mindenki tiszteletben is tartja egyes kivételektől eltekintve. Nos a kollegina az egyik. Ő önhatalmúlag szúrta a gyerekeket és eldöntötte milyen terápiában kell részesíteni. Ebben én nem voltam partner. Elismerem, hogy az évek alatt igen nagy tapasztalatra tett szert, de voltak már ebből problémái, én nem akartam ebben részt venni. Egész nap úgy viselkedett, mint aki felsőbbrendű lény, pedig hát nem ő nyalta hegyesre a piramist. 
Délután volt még egy beszólása, ami feltette arra a bizonyióos i-re a pontot. Hétvégén és ünnepnap előbb kell lelépnem, mert nincs az a busz amivel héköznap járok és nem mindegy, hogy negyed 8-ra esek haza vagy negyed 10-re. Ő, aki helybeli legkésőbb fél 7-kor otthon van. Ugye van különbség?  Na a beszólása az volt, hogy ő majd annak ad át, aki előbb odaér.....ez volt az a pont amikor felvilágosítottam......azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a helybeli kollegina, akinek nincs még gyereke, nem bírt beérni váltani időben. Azért én megoldottam, s ha csak az utolsó pillanatban is, de elértem a buszt. 
Azt nem értem, ha engem fel tudnak hívni 5.23-kor, hogy hol vagyok már, akkor a másik miért nem toleráns velem szemben egy icipicit. Mert azért még senki nem morgott, hogy hétköznap negyed 7-kor még ott vagyok és dolgozok.....


Uff.

Olyan jó

Mikor azzal hívnak fel reggel, hogy: mit csinálsz szombaton? Be tudnál jönni dolgozni?

Nem

Nem. Még mindig nem. A Germicid C kúp nem viszi le egy ötéves lázát.

1:48

Nem lett volna egy rossz ügyeletünk, ha az újszülött adaptációjában nem lép fel némi zavar ami indikálja az áthelyezést és ezért a Cernyt kell riasztani.....míg erre vártunk éjjel 1:48-kor csörög a telefon....

- Gyerekosztály, jó estét, miben segíthetek?
- Van itt nekem ez a lyány akinek van valami cérnagilisztája, most mit csináljak vele?
- Holnap reggel tessék felkeresni a háziorvost és ír fel neki féreghajtót.
- De már többször volt neki ilyen, normális ez?
- Gyerekeknél előfordul - hangja alapján nem abba a csoportba tartozott amelyiknek erőssége a higiénia
- De allergiás arra a gyógyszerre, a múltkor is feldagadt a szája..
- Tessék szólni az orvosnak és ő tudni fogja mit írjon fel - most mi a bánatot mondtam volna.....hogy éjjel háromenyged kettőkor aludjon, ne  a gyerek fenekét nézegesse. ?!

Komolyan mondom az ilyenek* szívják le az energiánkat.....hol jutna nekem ezért bemenni vagy telefont megemelni? Megmosdatom, bekenem, reggel elballagok az orvoshoz és jónapot.....

*: ha nem lennének akkor min röhögnénk még hetek múlva is, ez igaz :)

Azért na

Értem én, hogy hideg meg agy meg akrámilyen műszaki probléma is felléphet, de egy órát állni a mínuszban és várni a buszra, nem olyan móka-kacagás. És még el is késtem, mert kimaradt az a járat amivel menni szoktam. Bízom benne, hogy nem lesz rendszeres, mert a kollégáim nem fogják imába foglalni a nevem.  szerencse az volt, hogy hárman voltunk beosztva nappalra és aránylag egy nyugis osztályt vettünk át. 

Az év utolsó napja

Munkával telt. Nappalos voltam. Mára volt meghirdetve két szakorvosunk búcsúztatója is, akik az új évben már nem vesznek részt az osztály munkájában. az egyik egy frissen szakvizsgázott doktornő, ő iskolaorvos lesz, a másik egy másik osztályra megy át. 

Nem számítottam arra, hogy láblógatós nyugodt nap lesz, na de azért arra sem, hogy ennyire szaladósra sikerül. Nem volt sok gyerek az osztályon (9), ebből ment haza 4. Bentmaradt egy somaomentálisan retardált 17 éves nagylány, aki szellemileg és testileg is igencsak el van maradva a korának megfelelőtől. Kiszáradással került hozzánk, de van egyébb baja is szegénynek. Nem ismeretlen előttünk, szokott jönni és ő még az a kategória akit szeretek is, mert nem az az öntudatlanságban egyhelyben fekvő. Most mondjuk egyhelyben fekszik hetek napok óta, egy veséje van, az sem működik normálisan, próbáljuk helyrerázni, a Klinikák visszapattintják, amivel az a gond, hogy mi nem vagyunk megfelelő intézmény ellátására, ami ezt a problémát illeti. Na mindegy. Tegnapra úgy látszott, hogy javulófélben van, bár szerintem ez is olyan, hogy egyik nap így, másik nap úgy. Nekem tegnap pl per os semmit nem volt hajlandó elfogadni, a tejpépet is úgy imádkoztam a  szájába, hogy ne kelljen orrszondát levezetni és azon keresztül biztosítani a táplálékot neki. Volt orrszondája, csak egyetlen laza mozdulattal kiszedte reggel....Infúziós folyadékpótláson van...szóval kitesz akár 3 gyereket is....

Kora délután beindult a gépezet.....mindenki megjelent az ambulancián, ami elvileg nálunk ugye nincs...én nem tudom, hogy mindenki Karácsonykor és Szilveszterkor bír orvoshoz menni... (a Karácsony valami katasztrófa volt......negyed 7-kor megjelennek egy 5 éves kislánnyal, hogy geész éjjel nem aludtak, mert köhög...nobassz...az enyémnek meg el volt dugulva az orra mégsem vittem kórházba).

Sorra jöttek az obstruktív s laryngitis-es gyerekek, azok akik csak sima megfázással küzdöttek és azok akik innen-onnan lepottyantak....nyilván a súlyosabbakat fel kellett venni is, úgyhogy mire jött a váltás a létszámot emeltük. Egész nap mozgásban voltam.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az éjszakájuk, a nappalból kiindulva nem unatkoznak.


Estére nem szerveztünk-terveztünk semmit, srácok is itthon lesznek.

Paraszolvencia II.

Ezt az üzenetet kapta ma este a Facebookon:

Kedves Diana! Nagyon szépen köszönök minden segítséget és támogatás amit tőled kaptunk a kórházban töltött pár nap alatt Hanna babával. Kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!

Hanna és anyukája

Kell ennél több? Ugye, hogy nem....

Poszt Barbcsinak

És mindenkinek akit érdekel :)

A munka, mint a legtöbb ilyen helyen 12 órás beosztásban működik. Nem mondom, hogy könnyű, de meg lehet szokni és így nem megy az ember lánya minden dolgozni.  Nagyjából forgóban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy nappal-éjszaka-alvó-szabad. Persze nem lehet ehhez mereven ragaszkodni, mert a főnökünk igen jólelkű és az egyéni kéréseket is meghallgatja, sőt figyelembe is veszi már amennyire tudja.
Én személy szerint jobban szeretem a hétvége nappalt vagy az éjszakai műszakot. Nincs nagy dolog mögötte, annyi csak, hogy ilyenkor egy ügyeletes orvos található az osztályon, míg hétköznap akár 5 is. Nincs is ezzel gond, de mikor 5 gyerekem, 5 orvoshoz tartozik, akkor szokott fejetlenség előfordulni, kinek ugorjak. Szerencsénk van, mert az orvosok rugalmasak, ha  a kisviziten nem vagyok bent a szobában az orvos mellett, akkor nem vagyok ott, nem probléma. Nyilván, ha olyan a gyerek betegsége, állapota, akkor mindenképpen jelen vagyok, rangsorolni szoktam. A vizsgálat után kint beszéljük meg a további terápiát, szükséges vizsgálatokat, másnapi teendőket, stb.
Általában a hétfő nappal zűrösebb, mert olyankor a hétvégén történt eseményeket is fel kell dolgozni, új esetek......vagy épp a bentlévők hazabocsájtása (ez simán megy hétvégén is, vasárnap is engedünk haza gyereket), bele kell rázódni a hétbe....
Hétvégén vagy éjszaka, ha sok a munka akkor sincs kapkodás, mert egy doki van, nem tud kettőfelé szakadni. Nálunk nem is az osztályos munkával van "gond", hanem a sok ambulánssal.....pedig elvileg, hivatalosan nem is ambulálhatnánk, ügyeletre kellene irányítani őket, de orvosi vizsgálat nélkül, ha már ott van nem lehet, akkor meg ebenguba.....
Hétvégén és éjszaka indokolt esetben vannak konzíliumok, plusz vizsgálatok, ha nem áll fenn akut eset, akkor nincs, nem is nagyon szeretik más osztályokon dolgozó orvosok, ha rángatjuk őket.
Szerencsém van, mert a kollégáim és az orvosok is nagyon rendesek, lehet velük együttműködni, nem parancsolgatnak, nem ugráltatnak feleslegesen, ha látják, hogy el vagyunk havazva akkor nem derogál egy lázmérőért besétálni vagy gyógyszert adni a gyereknek, de olyan is volt, hogy annyi felé kellett szaladnom, kiment a fejemből, fel kell tegyek egy infúziót (nem volt akut eset), aztán ahogy térülök-fordulok, látom Doktorbácsi sétál az infúzióval.....na akkor csaptam a homlokomra....feltette helyettem és nem állított elő, mert kiment a fejemből (volt súlyosabb eset akkor). De szedett már ki branült is, mert nem értem abban a percben rá :)

Ezért érdemes....

Nem is értem

Hajnali 4-kor csöngetnek, fáj a hasa a gyereknek. Déltől. Csak úgy megkérdezném, hogy vajon hol a bánatban voltak eddig. És, hogy miért vagyok ezen fennakadva?

1. Nem kapott fájdalomcsillapítót
2. Ha fáj a gyerekem hasa, adok neki gyógyszert, miután kizártam minden olyan lehetőséget, hogy mitől fájhat a hasa.
3. Megvárom a másnapot és elviszem háziorvoshoz a gyereket (jelzem Vácon minden nap van gyerek szakrendelés, ha nincs háziorvos, meg ha van, akkor is)
4. Annak a gyereknek nem fáj a hasa, aki nyugodtan ül a padon és közben játékot nyomogat a kezében. Legalábbis nem akut életveszélyes az állapota, és így nyugodtan megvárhatták volna a rendelési időt.

Másik eset:

Szintén hajnali 4-kor csengetnek .....fülfájós 4 éves.....kapott fájdalomcsillapítót....kiderült, hogy a gyerek meg volt fázva és miután nem kezelték az orrát megfelelően (értsd: nem szívták neki ki, a gyerek meg nem fújta rendesen ki), ráhúzódott a fülére. Gondos szülők......

Csak a tisztánlátás kedvéért: nem vagyunk sürgősségi osztály (nyilván nem küldjük el a gyereket ellátás nélkül és ebből származik a sok félreértés) , elvileg beutalóval kellene hozzánk érkezni......

Kipihenten

Szabadság után majdnem kipihenten vetettem bele magam a munkába. Úgy volt, hogy vasárnap leszek nappalos, de a barátnőm cserélni szeretett volna, így a szombat éjszakát nyertem meg, amit egyrészt azért nem bánok, mert szeretek éjjel dolgozni, ha sok a munka, akkor is kicsi az esély a fejetlenségre, másrész nincs bajom a nappallal sem, pláne nem hétvégén, de a vasárnap-hétfő nappal kombináció mindig húzós. Akármennyire is nincs gyerek, a hétfő akkor is zűrösebb.

Már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy nem lesz egyszerű az éjszaka, amikor a kórházhoz érve láttam  a helikopter leszállását (örök szerelem, helikopter, repülő le és felszállása), plusz mentőautó rendőri kísérettel. Az mindjárt tiszta sor volt, hogy nem hozzánk hoztak gyereket, de ha egy üzlet beindul, akkor ott az egész kórházban megy ..... nyilván ezért vagyunk.

Várakozásommal ellentétben nem az ambulánsok miatt volt sok dolgunk, mint általában. Nem várt sok gyerek az osztályon, de azok közül többen is tényleg betegek voltak. Igen, mert nálunk azért vannak olyanok is, akik nyugodtan kezelődhetnének otthon is, de nem az én kompetenciám ezt megállapítani, az meg csak külön öröm, hogy ha nincs nagy gáz. És nem azért, mert nem szeretek dolgozni...

Átadás után kicsit megsűrűsödtek a dolgok, két gyerekem is lázasodott és ebből az egyik 2 és fél hónapos, akinek igen nehéz volt lenyomni a lázát, hajnali negyed ötre sikerült is. A nagyobbik szerencsére gyorsan leláztalanodott a megfelelő csillapítás hatására. EZenkívül volt még egy nagy gyerek, akinek a háta fájt, meghúzta - a kolléganőm felügyelete alá tartozott - egész nap feküdt, mint egy darab fa, nem volt hajlandó megmozdulni és ahhoz képest, hogy orvos a nagypapa, és állítólag ő írta fel,  5 éve lejárt gyógyszert hoztak be otthonról, amit szedett  (WTF?) a srác, fájdalomcsillapítás gyanánt. Kapott fájdalomcsillapítót is, de elmondása szerint hatástalan volt, őszontén szólva, volt abban egy jó nagy adag hiszti is, mert az éjszakát meg nyikk nélkül aludta végig.

Egy 15 éves nagylány volt az aki még fejfájást okozott nekünk. Na ő tényleg beteg volt. Igazából nem tudtuk kisakkozni mi a baj, mert minden elvégzett vizsgálata negatív lett, de nagyon fájlalta a hasát, derekát, vakbélgyulladása nem lehetett, mert már kisebb korában megműtötték.....a belei fordított helyzetben helyezkednek el, mint ahogy normális lenne, a nyirokkeringése is egy shunt-tel van elvezetve, de szegénynek minden baja van és volt, ödémásodott rendesen. Sebészt hívtunk, aki azonnal gyereksebészeti osztályra irányította tovább, így éjjel még szállítást is intéztünk. Szegénynek nagy fájdalmai voltak, de nem kaphatott csillapítót, hogy odaérve ki tudják vizsgálni. Holnap el ne felejtsek utánakérdezni.

Ambuláns kettő jött, egy székrekedéses kisfiú, szegénynek nagyon fájt a hasa, pedig csak 2 napja nem volt széklete, kapott egy kúpot, de nem nagyon akart hatni. Már előkészültem a beöntéshez, csak a szállítás miatt nem jutottunk oda, mire a kúp mégiscsak hatásosnak bizonyult. Na azt az örömöt! A kissrác teljesen ki volt cserélve, élénken csacsogott.

Bónusznak még egy egynapos újszülöttet is felhizott a Drnő, akinek alig bírtunk vénát biztosítani, de szerencsére nem volt nagyon rosszul, leginkább megfigyelés szempontjából került fel és preventív céllal kap antibiotikumos kezelést. Azt most nem részletezem, hogy az újszülött osztályon mennyire nem értenek a pelenkázáson és fürdetésen kívül semmihez...vagyis lehet, hogy értenének, csak nem akarnak. Ha már egy gyerek légzését 2 óránként számolni kell, akkor sápítoznak....

Éjjel kettő körül álltunk meg először, onnantól kezdve nagy munka nem volt, csak a hőket ellenőriztem és az adminisztrációt végeztem, de reggel nem kellett könyörögni, hogy aludjak :)

Nem fér össze

Kórház. Tizennégy éves. Pasija van. Hosszú műköröm. Sír, hogy haza akar menni az anyukájához.

Az első...

... exit és nagyon remélem, hogy az utolsó is, bár nyilván kicsi az esélye ennek.

Mindig is rettegtem ettől, hogy be fog következni. Hogy nem úszom meg én sem. Hogy elveszítek egy gyereket. Kevéssé vígasztal, hogy megváltás neki, hogy beteg volt, hogy csak ágyban feküdt, nem fejlődött, somatomentálisan retardált volt. Akkor is egy élet volt. Szépen, csendben elaludt. 16 évet élt.