Tegnap délután átmentem a gyerekekkel aput köszönteni. Ákosék is kijöttek, volt is hangzavar rendesen, a fejem is belefájdult, de nem csak attól, hanem a fáradtságtól is.
A torta finom lett, de nem szép, mindegy is, mindig tanulok valami újat, csak mindig elfelejtem mire oda jutok, hogy süssek.
Nem voltunk nagyon sokáig, itthon már mindenki csak gabonát vacsorázott, Gábor meg teázott, este is belázasodott még. Az éjszakát aztán jól töltötte, láza lement és nem is ismétlődött, reggel jobban ébredt, pirítóst reggelizett, tanult is délelőtt. Gyomrát fájlalja még. Remélhetőleg holnap el tud menni vizsgázni, aztán ráér lábadozni, csak pénteken kell dolgoznia menni.
Reggel mire felébredtem a mama már odatette a levesnek való csontot főlni, segített még zöldséget pucolni, a kezem alá dolgozott, mennyivel könnyebb így főzni. Semmi különöset nem főztem ma: csontleves volt, kruplipüré és rántott hús. Igazi vasárnapi menü, de nagyon finom lett minden.
Ebéd után aztán nekiálltam a hűtőt kisúrolni, mert borzalmas állapotban volt, de csak halogattam eddig. Most csillog-villog, bár terveim között szerepel a hűtőcsere, mert gyanítom, hogy nyáron ez kicsi lesz nekünk. Napközben mostam 3 adagot, felsöpörtem, felmostam, a szokásos teendőket végeztem. annyi könnyebbség van, hogy holnap még szabadnapos leszek és csak kedden megyek nappalra, d eholnap sem lesz időm heverészni....