Tic-Tac-Toe

 A márciusi scrapbook kihívás tematikája. Adott egy 3x3-as kocka, minden kockába bele van írva egy adott instrukció, s ebből kell választani vízszintesen, függőlegesen esetleg átlósan, s azt a 3 instrukciót alkalmazni kell az alkotáson.

Ebben a hónapban nem éppen ekörül forogtak a gondolataim, s el is engedtem volna az egészet, még ha ez azzal is jár, hogy bukom az éves játékon való indulással is, mert valahogy nem volt hozzá kedvem és ötletem sem. 

Vasárnap le kellett ülnöm a gép elé, a háztartási gépek miatt, aztán elkezdtem a képeket nézegetni, s mire észbe kaptam már ki is nyomtattam, s elkezdtem a kiegészítőkkel, papírokkal tologatni az oldalon. Így nagyon gyorsan összedobtam egy scrapbook oldalt, amivel végül neveztem is. Nyilván édesapám sem várná el, hogy a sarokban üljek és sajnáljam magam, s jó volt kicsit elterelni a figyelmemet, ez engem mindig feltölt. 

Ma meg 30%-os kedvezmény van a webáruházban, így adtam le egy rendelést is....

Vendégalkotói oldal

 Nem mondom, hogy a kisujjamból ráztam ki, majdhogynem “megszenvedtem” vele, de csak elkészült az oldal, amivel a havi kihíváson nem indulhatok, mert bár a feltételeknek megfelel, de blog poszt lesz belőle. A hónap végéig még lenne időm alkotni, majd meglátom időkerettel hogy fogok állni (el vagyok maradva az alkotós terveimmel).

Süti volt a kihívás megálmodója és ő mindig olyan színes,harsány oldalakat készít, olyan igazi rá jellemző módon, ami neki fantasztikusan áll, de a saját munkámban nem tudok azonosulni vele. Azért próbáltam a szivárvány színeit megjeleníteni, sőt magát a szivárványt is. Én elégedett vagyok a végeredménnyel, bízom benne, hogy másnak is tetszeni fog. 

Szívem csücske

 Ez a februári kihívás témája. Gyorsan összeraktam, ha szigorúan az időt nézzük, amúgy meg napokig, hetekig tologattam az asztalomon, mert vagy időm nem volt vagy túl fáradt volnam hozzáülni. 

Végre

 Végre-végre használatba vehettem az alkotós asztalomat. Már annyira hoányzott az alkotás. Még mindig nem végeztem a cuccaim rendezésével, de már nem bírtam tovább. Már csak pár napom van a januári kihivásra is alkotnom, de legalább már képet nyomtattam hozzá.  Ma a Memory Plannerben haladtam. Az asztal valami fantasztikus, annyira jó, hogy nagy és nem kell minden percben cserélgetnem a kellékeket, minden elől lehet én meg a székkel (ezt majd le kell cserélnem) gurulok ide-oda vagy felállok és arrébb lépek. Imádom. Már csak arra van szükségem, hogy jó sok időm legyen a hobbimra. 

Egy újabb játék

 A ScrapUpnál minden hónapban van egy alkotós kihívás, s én minden hónapban az utolsó pillanatban állok neki a feladatnak. Még nincs készen az alkotós helyem, asztalt, fiókos és polcos szekrényt kell beszereznem, de annyi mindenre szükségünk van még, ami sokkal fontosabb így egyre tolódik....ugy meg nem nagyon szeretek alkotni, hogy minden cuccért az emeletre kell szaladgálnom. El is szoktam határozni, hogy kihagyom a játékot, de a honap utolsó napjaiban azért csak nekifogok, sőt olyan is volt, hogy az utolsó délelőtt kezdtem neki.

Az novemberi kihívás témája a színek és körök volt. 

Dekorelem

 Már majdnem készen van a fürdöszobánk, használni már tudjuk egy ideje, legalábbis a zuhanyt, a héten viszont birtokba vehettük minden funkcióját, még egy pár apróság hiányzik. Nagyon szerettem volna egy letisztult egyszerű fürdőt (és ez a ház minden területére igaz). 

Öt évvel ezelőtt voltunk nyaralni Olaszországban és rengeteg kagylóval tértünk haza még jó, hogy kocsival és nem repülővel mentünk. Gábor nem is értette minek ez a regeteg kagyló, de én jöttem a jóleszazmajdavalmire' hozzáállásommal. Most végre eljött, hogy mire is lesz jó. Mondjuk egy ilyenre, ami a fürdőszobában kapott helyet:

Fényképtartó és lekváros üveg új élete

 Még messze van a felújítás vége, de most éreztem azt, hogy hiányzik a dekor. Tervezem majd szépen lassan beszerezni ezeket a dolgokat, csak még nem jutottam odáig, hogy kitaláljam mi lenne az ami ide leginkább illik. Ez van, mikor többféle stílus is tetszik.

A héten azt éreztem kell valami őszi dekor az asztalra. Ki is találtam, hogy a kiürült lekváros üveg jó lesz mécsestartónak. Nem bonyolítottam túl, tegnap délután neki is láttam. Egy kis madzag, egy kis potpuri, teamécses és kész is.

Este aztán azon gondolkoztam, hogy kellene valami tálca féle amibe beleteszem. Ma el is ugrottam a Pepcoba hátha találok valamit. Nos, tálca az nem volt, viszont találtam olyan fényképtartót ami akár beillik alátétnek is, így meg is vettem. Vettem még egy kisebb fényképtartót is, persze azt sem eredeti funkciójaként használom. 

Még jó, hogy van itthon mindenféle kellék hozzá, így azt csak elő kellett szednem a padlásról.

Kontrollált káosz

 Az augusztusi kihívás címe. A feladat tablókészítés volt.

Az augusztus tele volt programmal és tennivalóval, a feladat sem nagyon késztetett alkotásra. Ebben a hónapban voltunk nyaralni, még mindig tart a felújítás (lassan halad, na), közben elvállaltam egy album készítését egy lánybúcsúra, gondoltam majd a nyaralás után úgyis itthon leszek még szabadságon, lesz rá időm (én kis naív, ilyenkor sosincs időm) a kihívással kapcsolatban továbbra is hezitáltam, belevágjak-e vagy sem. Gondolkoztam milyen képeket lehetne felhasználni, hogyan tudnám tabló formába önteni. Addig sikerült rajta töprengeni, hogy nyomtattam ki képeket, kutaláltam, hogy hatszög formában vágom meg őket. Fejben már jó voltam, de időm csak nem jutott rá. Ma reggel is ugy ébredtem, miután éjfél a határidő, nem fogom tudni megoldani, ezért el is engedem ezt a játékot. De cdak nem hagyott békén a vállamon ülő kisördög, ebéd után volt kb másfél órám, igy gyorsan összeraktam egy oldalt. Nagyon egyszerű, semni extra, nem gondolkoztam sokat, milyen díszítő elemet használjak, jött sorban minden, igy be is neveztem a játékra. Nem azt mondom, hogy ez élezem legjobb alkotása, de elégedett vagyok vele, tekintve, hogy mennyi időt tudtam rászánni.

Fess, alkoss, gyarapíts!

 Új hónap-új kihívás. A mostani feladat a háttér festése volt. Nem mondom, hogy könnyen vettem az akadályt, mert ötödik nekifutásra sikerült olyan hátteret alkotnom, ami nekem is tetszik (de még így sem vagyok maradéktalanul elégedett vele). Hiába nézegettem rengeteg alkotást, volt ami nagyon inspirálólag hatott, de mikor nekiláttam mégsem úgy sikerült. Ilyen még sosem fordult elő velem a 6 év alatt mióta elkezdtem foglalkozni a scrapbookkal.  Még jó, hogy egy egész hónap áll rendelkezésre, így sikerült befejezem és beküldeni a csoportba a havi feladatot is. Mindig egy élmény alkotni, örülök, hogy most sem adtam fel, hanem újra és újra nekifutottam. 

Haladás

 Sokkal lassabban haladok a képpel, mint szeretném, de időm az nem sok van ilyen kikapcsolódásokra. A többi hobbimról meg már nem is beszélek... 

Kikapcsolódás

 Még a szülinapomra kaptam a barátainktól egy számfestős képet. Gondoltam majd ha nagyon sok szabadidőm lesz esténként nekiállok. Tegnap aztán úgy döntöttem nem várom meg a sok szabadidőt, mert olyan sose lesz, hogy én majd olyan marha nagyon rá fogok érni, úgyhogy neki is álltam. Valamiért azt gondoltam egyszerű lesz feszegetni a számokkal jelölt mezőket az azonos jelölésű festékkel, de basszus nem az! Nyilván a látásom is közrejátszik (szemüveg nélkül semmit nem látok élesen). Azért remélem elfogadható lesz. 

Kincsek

 Előfizető vagyok egy magyar scrapbook webáruházban. A közelmúltig elégedett is voltam vele, de az utóbbi hónapokban vannak fenntartásaim. Kezd számomra egysíkúvá válni, állandóan csúszik a szállítás, ami még nem is lenne akkora baj, de hiányolom a vásárlók felé az információt. Mert miért nem lehet kiírni a csoportba, hogy ez vagy az van? Na mindegy is. Mostanában erősen gondolkozom rajta, hogy lemondom az előfizetést, van épp elég cuccom felhalmozva és akkor azt az összeget el tudnám költeni máshol is a hobbimra. Ritkán rendelek más cégtől egy-két dolgot. Pár héttel ezelőtt az egyik kedvenc webáruházban  adtam le rendelést, vágokésre, domborító mappára, mágneslapra (a vágokések tárolásához kell) szilikonpecsétre és stencilre....ma végre megkaptam a csomagot :) tisztára olyan, mintha karácsony lenne...

Memory Planner 2021

 Hétvégén befejeztem a 2021-es Memory Plannert. Nem mondom, hogy teljesen készen van, mert az utolsó hetek csak fényképekből és kommentekből állnak, a  kiegészítők hiányoznak. Ezeket pedig vagy pótolom vagy nem, majd meglátom, ahogy időm engedi. 

Az idei évet még nem kezdtem el vagyis papíralapon nem. Vannak már napi történések és képek kinyomtatva, de az albumba még nem tettem bele. Várom még a januári KitKlub őt (nem mintha nem lenne elég papírom és díszítő elemem). Az van, hogy egy pár hónapja mindig csúszik a megrendelt termék szállítása. Mindig megkapom/megkapjuk, de sokszor a hónap végén vagy együtt a következő havival. Azért idegesítő, na. Ez az egész a nyomdán múlik, ahol a tulajdonos és tervező a papírokat és egyéb dolgokat megrendeli (amiket ő tervez), sajnálom is Á.-t ezért. A januári szállítás is elmaradt, már nagyon várom, hogy megérkezzen a februárival, de pont azon gondolkoztam, hogy senki nem garantálja, hogy a februári KitKlub elkészül időben, hiszen hónapok óta játszuk ezt. 

Scrapcard

 Kolléganőm csütörtökön megkért, csináljak a tesója szülinapjára egy képeslapot. Természetesen tegnapra a jövő hét végére kellene. Gyorsan átláttam a helyzetet, marhára nem lesz időm pepecselni vele, két lehetőség játszott: vagy nem vállalom el vagy nagyon gyorsan összedobom. Nyilván kihívásként élem meg az ilyet, azt mondtam neki, ha a hétvégén meg tudom csinálni vállalom, ha nem akkor inkább készüljön mással. Átküldtem a képet, ami ráadásul nem volt túl jó minőségű. Pénteken nappalos, szombaton éjszakás voltam. Tegnap aztán gyorsan végiggondoltam a napomat, a főzés, mosás közben próbáltam fejben összerakni a meglepetésnek szánt képeslapot. Kinyomtattam a képet és be is igazolódott amitől féltem: a minősége nem túl jó, hogy finom legyek. Jeleztem neki, de azt mondta jó lesz az. 

Az a jó a rövid határidős munkákkal, hogy nincs időm tipródni, melyik diszítőelemet hová tegyem, nem érek rá órákig/napokig tologatni, görcsölni, hanem pikkpakk összerakom. Most is annyira belejöttem, hogy az indulás pillanatáig készítettem a lapot és sikerült is befejeznem, úgyhogy vittem is magammal, hogy ma reggel át tudjam adni. A végeredmény tetszett a kollégnőmek, remélem a tesójának is örömet szerez vele.

Átlagos nap

 Az a jó abban, hogy az isten háta mögé, jobbra költöztünk, hogy már reggel 8-ra megfutom a napi "edzésemet". Ma reggel is gyalog mentünk az iskolába. Nekem nem okoz problémát a séta, kb egy óra alatt jártam meg, de csak azért, mert megálltam Csilla barátnőmmel beszélgetni. Hazafelé aztán tettem némi kitérőt, mert mostanában a cserepeket és a ház színeket bámulom bármerre megyek, inspiráció gyüjtéd gyanánt. Mondjuk a cserép már megvan, és a ház leendő színén sem kell sokat gondolkozom, de azért jó nézelődni.

Házimunka címszó alatt mostam, teregettem, elöbányásztam az ágyneműhuzatokat, mert nagyon aktuális már a csere, de előbb azokat is ki kellett mondom, mert zacskóban majd ágyneműtartóban laktak. Nekiláttak még a fürdőszoba rendbetételének, de elvéreztem a felénél, be kell szerezzek tárolókosarakat, mert ott is van minden még halott német katona is . Igazából olyan rend csak akkor lesz, ha ott is felújítunk. Ez az egy bosszant, hogy csak akkor lesz majd minden rendben, ha előbb szétkapjuk majd összerakniuk. Kár, hogy csettintésre ez nem müködik.

Hétvégén volt a szigetelés srác felmérni a házat, hát nem tudom akarom-e tudni a végösszeget....

Áron ma órák után hazajött, mikor végzett megcsörgetett, én elindultam felé és majdnem a sulinál találkoztunk, együtt hazasétáltunk. És olyan is történt, ami már több, mint egy hónapja nem: eljutottam a Memory Planner-el. Elkezdtem pótolni az elmaradásomat, kb a decemberi képeket már kinyomtattam hozzá és van olyan hét ahol a komment is meg van már írva. Ez az ami kikapcsol és kell nekem. 

Pörögnek az események

 Oltás 

Megkaptam a harmadik oltást még kedd délelőtt. Harmadszorra is Pfizerrel oltottak. Akkor nem tulajdonítottak neki jelentőséget, de tegnapra világossá vált, hogy a kiütések és a viszketés az bizony oltási szövődmény, mellékhatás nálam. Igazából látni nem látszik, csak az, hogy piros a bőröm a vakarózástól a nyakam körül és a kulccsontomnál az egyik nyirokcsomó duzzadtabb egy picit és az nyomásértékeny is. Némi hisztamin javít az állapotom, aztán gondolom pár nap és elmúlik.

Éjszaka 

Az éjszakai műszak ismét csodálatos volt. Igazából az ambulánsok voltak jó páran, volt aki indokolt is volt, de volt akin kiakadtam. Úgy indítottunk, hogy rögtön nekiláttunk ambulálni, az osztályos betegeimről kb semmit nem tudtam és volt egy nagyfiú aki szarul volt. Becsengetett egy apuka a tizenegynehány éves gyerekével, hogy másfél (MÁSFÉL) hete beteg (nálam már itt leszállt a vörös köd) és a háziorvos küldte őket be kivizsgálásra (wtf? Este fél 7-kor?). Úgyhogy mondtam is az ügyeletes orvosnak, hogy én értem kell a laborvizsgálat, de ügyeletben 1 azaz 1 darab orvos van aki 3 (!) helyen tartja a frontot és mostanában bizony az osztályon is van munka bőven. A kérdésem csak annyi volt, hogy ha már ki kell vizsgálni akkor miért nem várhatott másnap reggel 8-ig? Az a vérvétel pont ezért volna akkor is. Plusz ha kell még valami sokkal nagyobb esély van bármilyen más vizsgálatra rendelési időben. Szegény gyerek tiszta stressz volt, nem is tudtuk megszúrni, nem volt látható vénája és annyira félt, hogy az a maradék is eltűnt. Úgyhogy jól megdzírtuk 4x eredmény nélkül....ma reggelre lett visszarendelte. És csak azért vagyok mérges a háziorvosára, mert az az orvos az osztályon is dolgozott pár éve, szóval pontosan tudja mi hogy működik.

Szemüveg 

Bencének új szemüveget kell csináltatni. Romlott a szeme és nem csak lencsét cseréltünk, hanem keretet is. Dobtam egy hátast...60 ezer Ft...tudom....tudom ez lehet, hogy nem is vészes, de engem sokkolt.

Creative Time 

Pár éve már gondolkozok rajta, hogy másik adventi koszorú kellene, de annyira tetszik a régi, hogy nem volt szívem lecserélni. Tavaly kicsit felújítottam. Tegnap viszont elöszedtem a kellékeket az újhoz és ma délután gyorsan össze is raktam. Még némi szalag hiányzik a gyertyársnés késznek is fogom nyilvánítani 

Forma 1

 Az OMSZ kapott a Forma 1-re ingyen jegyeket, amire regisztrálni lehetett. Pasiból vannak, így szeretik, bár a rajtot én is szívesen megnézem. A legnagyobb Forma 1-es a családban Bence. Titokban tartottuk, hogy Gábor regisztrált jegyekért, mert nem voltunk benne biztosak, hogy meg is kapjuk őket. Nem volt nehéz a titkolózás, mert épp karate táborban voltak Balatonalmádiban. Pár nap alatt ki is derült, hogy megkaptuk a 4 jegyet, így nekem is intézkednek kellett, mert épp éjszakás lettem volna, de az egyik kolléganőm szívesen cserélt velem. 

Mikor mentünk a srácokért a táborba, be kellett mennünk a védettségi karszalagokért, amit csak személyesen lehetett átvenni. 18 év alatt nem kellett, de azért hazafelé Bencének is felvettük. 

Áronnaknrögtön feltűnt a karszalag a csuklónkon, de elhitették vele, hogy strandolni voltunk.

Beszélgetés közben Gábor mondta nekik, hogy vasárnapra programunk lenne. Mikor rákérdeztem mi az, csak mutattam a karszalagot, ahonnan elolvasták, hogy Forma 1. Először azt hitték csak mi ketten megyünk, pár perc kellett míg leesett nekik, hogy ők is jöhetnek. Hirtelen el sem hitték, de nagyon örültek neki.

A verseny napján persze szakadt az eső, de nem kicsit. Azért elindultunk és szerencsénk volt, mert félúton már kisütött a nap is. Folyamatosan az időjárást lestünk a telefonon. A közelben találtunk parkolót is.  Először jól körbenéztünk, rengeteg ember volt, nagyon sok holland, majd elfoglalták a helyünket a Redbull lelátón. Pont a célegyenes előtti utolsó kanyarban ültünk, nagyon jó helyen. Egy élmény volt mindenki számára. Az időjárás kegyes volt, nagy vihar volt készülőben, de semmi nem lett belőle. Egy pár percig esett az eső, de aztán az is elállt. A verseny izgalmas volt, rögtön a rajt után hatalmas baleset történt, be is jött a safety car, majd újra rajtoltatták a versenyt. A ratjtrácsról csak Hamilton indult, a többiek a box utcából startoltak.

Gyorsan Element a nap, időben el tudtunk indulni és időben haza is értünk, bár hazafelé félúton elkapott egy nagy zuhi, pár percre meg is kellett állnunk. Erről a napról készült egy minialbum is pár képpel.

A minialbum ötlete Steffi Ried-től van.