Az osztályon fekvő betegek száma igencsak megemelkedett a hétfő éjjelhez képest. Mindannyiunknak 5-5-5 gyerek jutott. Az én 5 betegemből 4-nek hugyuti fertőzése volt/van. Ez ugyebr vénás gyógyszerelést igényel, kivétel az egyik, akinek a branülje cserére érett, de miután nem volt lázas, szépen javult átállították per os gyógyszerre. Na az 5 betegem 3 doktornőhöz tartozott. Ezt nagyon szeretem (nem). Mindegyiknek más a becsípődése, azt se tudtam melyiknek ugorjak.
Van bent egy nagylány (15 és fél éves), aki kb egy hónapja esett át abortuszon, élettársi kapcsolatban él egy pasival. Neki ülőcsont gyulladása van. De qrvára nem gyógyul, MRI-n is volt, ott tályogot véltek felfedezni. Ezen diagnózissal az okos nőgyógyász meg leállt vitatkozni. Merthogy esélyes, hogy az abortusznál csesztek el valamit. Mert ugye egy nőgyógyásznak aztán ám röntgen szeme van...belelát a gyerekbe....A probléma csak annyi, hogy szerintem ez a feladat túlnőtt rajtunk, azt gondolom nem nálunk kellene kezelni, hanem vagy felnőtt osztályon vagy Budapest megfelelő intézményében. Mindenféle vérvétele, leoltása egyébb vizsgálata zajlott, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a vége...
Közben érkezett egy másfél éves forma gyerek, aki általános tisztítószert ivott. Szerintem nem, mert annak ritka szar íze van, fix, hogy nem nyelte le, max a szájához emelte. Azt hagyjuk, hogyan jutott hozzá....Na meg kellett figyelnünk, elvileg 6 óra a kötelező ilyenkor. Nos a gyerek evett-ivott-nem hányt, élénk volt, jött-ment, alig lehetett az ágyon tartani, végül el lett engedve.
Nehezítette a mai napot, hogy bár naagyvizit délelőtt 11-re megvolt, a zárójelentések mégsem készültek el csak du....ezt sosem fogom megérteni, hogy mi a jó francért nem lehet azt időben megírni és kiadni, elengedni a beteget. Nekem sem jó, ha ott van késő délutánig és hiába magyarázom az orvosnak, nem érti miről beszélek, de egyszer befogom őt a munkába oszt' majd rájön...
Természetesen déutánra indult be a buli...költöztettük egyik-másik gyereket A-ból B-be...felvettünk kettőt, jött a szokásos gyógyszerelés és egyébb teendők, ráadásul a legokosabb rezidens meg be is szólt, na de engem sem kell félteni, megmagyaráztam neki miért nem tudok a gyerek mellett ülni és az infúzió csepegésére figyelni, mert amíg ő a telefonján zombikat gyilkolt, addig én bizony dolgoztam és olyan úri huncutságokkal voltam elfoglava, mint vérnyomásmérés a pár hónapos kislánynak, mert nyilván életbevágóan fontos volt (nem) egy teljesen jól lévő, élénk, jól szopizó , láztalan gyereknek kínlódni a vérnyomásával, mint inkább arra figyelni aki tényleg beteg is. Olyannyira kiakasztott (ez a drnéni szereti ám a fődokit játszani...tipikusan az, akinek ha szólsz, hogy oda szúrjon, mert az egy jó véna, ő csakazért se, mert nehogymár egy nővér mondja meg), hogy mikor mondta a másik rezidens milyen jó, hogy ma ennyien voltunk nővérek, mert sok volt a munka, erre helyeseltem. majd mikor azt mondta mekkora szerencse, hogy ők is ennyien voltak, na akkor mondtam: nem-nem...ez volt a baj...mert egymást viszik bele a hülyébbnél - hülyébb dolgaikba. :D
Ettől függetlenül szeretem őket, mert mindegyikkel jól lehet dolgozni. Külön-külön. Együtt nagyon kiakasztóak tudnak lenni. Megváltás volt mikor megérkezett az ügyeletes doki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése